Nem kell minden földutat leaszfaltozni

Az önkormányzatok többsége lelkesen dicsekszik azzal, hogy mennyi földutat aszfaltozott le. Ez így is van rendjén, a lakosság 99,9 százaléka ezzel egyetért, ezért szavazott rájuk. De van egy pár becsavarodott aszfaltszkeptikus ellenző is (na jó rajtam kívül egyet sem ismerek, de tuti kell legyen), akik szerint az egész aszfaltozás egy csomó helyen hülyeség. Lássuk az érveket pro és kontra...

Kezdjük azzal, hogy nem valami belvárosi romantika fűz a földes utcákhoz. 27 évig laktam egy ilyenben Pesten, vagyis pontosan ismerem az előnyeit és a hátrányait. Nem árt, ha az elején tisztázzuk: a négy-öt méter széles csupaszon hagyott földsáv, az nem földút! Az csak egy négy-öt méter széles csupaszon hagyott földsáv. A földutat ugyanúgy építeni kell, mint a szilárd burkolatút. Ja és ugyanúgy karban is kellene tartani. Hogy néznek ki az aszfaltozott utak 15 év használat után? Borzalmasan! Miért csodálkozunk azon, hogy a földutak is tönkremennek karbantartás nélkül? Az, hogy időnként teherautóról leborítanak rá murvát vagy valami kátrányos kőzúzalékot, nem sokat segít. ("Na mostantól más színű por fog szállni" - mondogatta a szomszédunk ilyenkor.) Ja meg az sem, ha valaki építési törmelékkel igyekszik feltölteni a gödröket. És akkor jöjjenek az érvek és ellenérvek.

Miért rossz a földút?
Az ellenérvek összegyűjtése nem nagy kihívás. Mindenki tapasztalta már a hátrányait, aki csak egyszer is végighajtott földúton. Tele vannak tengelytörő gödrökkel, esőben sárosak, nyáron porosak, csak lépésben lehet haladni rajtuk. Egyetlen percig sem kétlem ezek jogosságát.

Miért jó a földút?
Ha a főúthálózat szilárd burkolatú, a mellékutcák nyugodtan lehetnek (jól karbantartott!) földesek. Ezeket ugyanis épeszű autós nem használja rövidítésre. Számtalan olyan kis utcát ismerek, amelyik a burkolás után vált nagy forgalmú "menekülő úttá". A földúthálózatú kertváros viszont valódi sétálóövezet, ahol nyugodtan ki lehet engedni kutyát, macskát, gyereket, biciklistát, tollaslabdázókat az úttestre, nem üti el őket senki. (Egy aszfaltozott mellékutcára nem hogy focizni nem engedjük ki a kisgyerekeket, de egyedül még átkelni se nagyon.) A földutakra viszont tényleg csak célforgalom jön be, az is lassan. Ezek mellett az egyéb hatások (hogy nem keletkezik az útjavításkor veszélyeshulladék, hogy nem ontja a meleget, hogy a talaj lélegzik stb.) eltörpülnek. Ami pedig a port és a sarat illeti: a hagyományos kertvárosi utakat árok és fasor szegélyezte, amelyek jelentősen csökkentették ezeket a káros hatásokat.

Ja és mielőtt felvetné valaki, hogy bénán nézne ki a Teréz körút porban tollasozó gyerekekkel, leszögezem, hogy természetesen nem szeretnék földessé alakítani egy leaszfaltozott/lekövezett utat sem. (Mint ahogy rossz ötletnek tartanám a geológiai képződmények belvárosba cipelését is.) Mindennek megvan a maga helye. Sőt! Szerintem földes mellékutcák csak ott működhetnek, ahonnan néhány tíz méternyi autózással el lehet róluk érni a burkolt főutat.