Szeretjük a városunkat vagy utáljuk? És van-e köze hozzá a város minőségének? - a nap kommentje

Bár csak egy hangzatos link miatt került címbe a téma, egy posztnak is beillő kommentet írt hozzá Red Velvet. Tényleg nincs közvetlen összefüggés egy városban tapasztalható életminőség és az ott élők elégedettsége között?

Nagyjából követem a nemzetközi városi életminőségi vizsgálatokat, ahol objektív mérőszámok alapján (pl. infrastruktúra, kulturális és szociális szolgáltatások, keresetek, fesztiválok, kereskedelmi ellátottság, stb.) próbálják osztályozni a városokat. Ezekben az összehasonlító elemzésekben a térségből mindig Prága és Budapest szerepel első helyen, a többi város lemaradva követi őket. Ezen kívül készülnek magyar és nemzetközi közvélemény-kutatások is, amelyek a szubjektív elégedettséget vizsgálják. (Ilyen az idézett Gallup kutatás, de az Urban Auditnak is van hasonló survey-je.) Ezekből az derül ki, hogy a relatíve kedvező objektív adatokhoz képest a budapestiek érzik legkevésbé jól magukat, vagy ők tartják legkevésbé élhetőnek a városukat.

Ezeken a szubjektív listákon általában Rómával együtt szereplünk fej-fej mellett az utolsó helyen. Vagyis a budapestiek (és a rómaiak) hagyományosan szeretik kritikusan szemlélni a városukat. Az első helyeken egyébként olyan városok szerepelnek, mint Manchester,
Gdansk, Kassa, vagy Magyarországon Miskolc, azaz ahol egy szörnyű ipari város emlékével tudják összehasonlítani a jelenlegi lakóhelyüket. Érdekes még, hogy a saját lakónegyedükkel minden esetben sokkal inkább elégedettebbek a budapestiek, mint a várossal magával: azaz úgy látják, a város piszkos, zajos, zsúfolt, de ahol ők laknak, az nem. Ez független attól, hogy a Rózsadombról vagy a Havanna lakótelepről van-e szó.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!