Rakétamászóka vagy fészekhinta? Mikor voltak jobbak a játszóterek az EU előtt vagy után?

A Hangos tér akár egy VHK-album címe is lehetne. Vagy mondjuk a játszótér szinonimája. Ez utóbbi csak azért ugrott be, mert épp itt építettek egyet belőle: a Hangos téren. A XVI. kerület úgy tűnik nagyon belejött a gyerekezésbe: két hét alatt három új játszóteret adtak át (a másikat a Szepesi utcában, a harmadikat a képen látható Pemete téren). Ám ami igazán megfogott az a felszerelés. Túl azon, hogy természetesen minden csili-vili EU-szabványos, az egyik asztalra sakktáblát, malmot, meg ki nevet a végént festettek, melyeken akár kaviccsal is lehet játszani, egy másik játszótérre meg odaállítottak egy rajztáblát. Valószínűleg nem ez volt a beruházás legköltségesebb eleme, talán a Kertváros vezetése sem erre a legbüszkébb, de akkor is jó ötlet. Meg persze remek alkalom, hogy elgondolkodjunk kicsit azon, milyen is a jó játszótér...

Amikor gyermekkorom gyöngykavicsos játszótereit lecserélték az egész országban új, EU-nak megfelelő játékokkal (mondjuk van, ahol még nem beszélhetünk múlt időről), hihetetlenül kihaltnak éreztem őket. A régi játszótér elemei a következők voltak: rakétamászóka, kúpmászóka, gömbmászóka, tevemászóka, ívalakú mászóka. Néhol egy-egy eredetibb elem. Aztán volt csúszda – valami betonféle lappal –, meg hinta. Helyenként körhinta, libikóka és mókuskerék. Na meg pingpongasztal betonból a nagyobbaknak, és ami teljesen természetes volt: a felfestett játéktáblák a nagypapáknak. No és volt egy-két szerencsés gyerek, aki farönkös-váras játszótér közelében nőtt fel.

Aztán az EU mindent elvitetett. Bár szerintem ez a kérdés is túl van szabályozva, tagadhatatlanul volt benne valami. Mondjuk az egy állványra függesztett három hintába kódolva volt, hogy a középsőhöz menet elcsapnak valakit a szélsők és egy vaskörforgón se szívesen látnám a gyerekeimet. Ja meg nekem is van a homlokomon egy forradás a mai napig, amit négyévesen egy homokozószéli betonelemhez csapódva szereztem. Ettől függetlenül az új játszók nekem először sivárnak tűntek, hiába volt szebb és barátságosabb a gumilapos-fakérges aljzat a gyöngykavicsnál. Ennek oka (a megszépítő nosztalgián túl) vagy az volt, hogy eleinte nem volt elég beszerezhető elem vagy baromi drágák voltak, mindenesetre, ahogy múltak az évek, úgy lettek egyre klasszabbak az új játszók. A kötélcsúszkák, kötélhidak, hálók, hajó, autó és vár alakú mászókák és homokozók stb. (Azt az egyet nem értem, miért jó, hogy a legtöbb csúszda fémlapos vagyis nyáron használhatatlanul forró, főleg, ha az építők ügyesen délnek tájolják. A képek alapján ezek pont nem olyanok, de értitek miről beszélek.) Na és persze épült pár remek tematikus játszó is: Pál utcai fiúk, Micimackó, Zöld Péter. (Tényleg tudja valaki mi lett a Millenáris zseniális játszóterével? Elvitték máshova vagy lebontották?)

A játszótér amúgy sokkal fontosabb helyszín, mint sokan gondolják. Abszolút közösségépítő, meg társadalomba beilleszkedést segítő feladatuk van. Jellemző, hogy ha egy fiatal pár új helyre költözik, nagyjából senkit nem ismer. Aztán amint az első baba totyogós lesz, az anyuka leviszi a játszótérre és elkezd megismerkedni más anyukákkal. A jó homokozó, olyan mint a fonó volt régen. Az anyukák ott ülnek és trécselnek, a gyerekek meg már az óvoda előtt rájönnek, hogy vannak más gyerekek is. A kapcsolatépítés aztán persze az apukákkal is folytatódik, sörözgetés miegymás. Nálunk szalonnasütések, gulyásfőzések voltak a kis telep játszóterén! Sőt két apuka komolyan fontolgatta a disznóölést is. (Nem vicc! Úgy képzelték, hogy a hajnalban leszúrt disznót furgonon elhozzák a játszótérre, ahol nagy hepaj keretében a családok feldolgozzák. Nagyon sajnálom, hogy nem jött össze.)

Amúgy meg ne feledkezzünk el, arról, amit Hundartbasser kissé provokatívan már megfogalmazott egy bloggal odébb: elsősorban nem a felszerelésen múlnak a dolgok, hanem azokon, akik élettel töltik meg. Egy kis játszótér is remek szolgálatot tehet! Csak épüljön belőle minél több, ne csak a XVI. kerületben.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!