Amikor a hét elején Nemzeti vágta címmel feltöltöttem a fenti telós képet az indafotóra, még nem sejtettem, hogy akár áthallásos poén is lehet belőle, csak egyszerűen tetszettek a Nemzet Főtere felett száguldó lópaták. Aztán keddre kiderült, hogy lehet, hogy mégis szójáték lesz belőle, mert valóban csak darabokra vágva lehet elszállítani a hatalmas szobrot. Az 1937-ben emelt 6 méter magas alkotás egy 4,7 méter magas gránit talapzaton állt - ahova nekem is sikerült felmásznom.
Ugyanis a Steindl Imre Programot vezető Wachsler Tamással bejártuk az épülő Kossuth tér néhány helyszínét (úgyhogy hamarosan visszatérünk majd egy munkagödörrel, egy titkos objektummal és ejtünk néhány szót természetesen a fákról is).
A Rákóczi-szobor megmászásának nem csak a levegőben kalimpáló paták és sarkantyúk fényképezése volt az értelme, hanem hogy a saját szemmel győződhettem meg róla, hogy pocsék állapotban van szegény szobor. Nem csak a háborús golyónyomok miatt, amelyeket úgy foltoztak be, mint valami pléh lábost...
...hanem mert kritikus pontokon korrodálódott el csúnyán.
Nem kell nagy fizikusnak lenni ahhoz, hogy érezzük, ha a ló elválik a farkától, akkor fejedelmestül orra bukik. Márpedig - többek közt - pont ott kezdett el a csúnyán korrodálódni az anyag. Vagyis ha valaki nem is ért egyet a tér új szoborkoncepciójával, ennek a műalkotásnak mindenképp halaszthatatlan volt a rekonstrukciója.
Az meg kész szerencse, hogy végül egyben sikerült leemelni, mint a szerdai fotókon látható:
(A fenti kép eclipse_chaser Flickr-albumból való, ahol nem csak a szobor elszállításáról, de az egész Kossuth téri átépítésről számos fotót találtok)