Lenyűgöző, ahogy egy ötméteres bronzszobor testet ölt. Sci-fibe és horrorba illő fotók a Kossuth térre készülő Tiszáról

Míg a Kossuth téri Rákóczi-szobor helyreállítása vitán felül áll, és kivétel nélkül mindenki örül neki, az Országház másik oldalán, a lerombolt Tisza-emlékmű újraállítása még alighanem kavar néhány vitát. A témát hamarosan körbejárjuk (aztán persze néhány hónap múlva magát a szobrot is), de bárhogy is ítéljük meg a cserét, egy bizonyos: páratlan lehetőség arra, hogy néhány fénykép segítségével betekintsünk a bronzszoboröntés titkaiba.

Ugyanis Wachsler Tamás, a Steindl Imre Program vezetője, aki Flickr-oldalán folyamatosan dokumentálja a tér helyreállítását, most az öntőműhelyben készített pár remek fotót - ami az előzményekkel együtt már komplett képregényt ad ki. Néhol horror, néhol sci-fi, de végig érdekes.

Egy 5 méter magas bronzszobor ugyanis nem kerámia kisplasztika, nem lehet nekimenni egyből. A szobrász, Elek Imre először elkészítette a szobrot kicsiben gipszből (érdekes megnézni mennyire más még a tekintete szemüveg nélkül):

 

 

Aztán ez alapján már egy teljes méretű modellt készítettek OSB-lapokból (jó, oké, itt aztán végképp más a tekintete):

 

 

Na és akkor innen kezdődhet a horror:

 

 

 

Az agyagszobrot ugyanis folyamatosan nedvesen kell tartani, ezért a kiszáradás ellen nejlonba csavarják. Viszont az egész - bármilyen klasszul is néz ki - még mindig csak arra való, hogy elkészüljön róla a negatív. Ezért az agyagszobrot gipsszel burkolják:

 

 

Hogy az egyes öntőforma-darabokat elválasszák egymástól alumíniumlemezeket nyomnak az agyagba:

 

 

Ahol finomak a formák, ott szilikongumival dolgoznak, ezt ecsettel viszik fel:

 

 

Ha megköt rajta az anyag, leveszik az öntőforma-elemeket az agyagszoborról. Így születnek meg a negatívok, ez itt épp a fejéé:

 

 

Belülről egy csatornahálózat kerül az egyes elemekre, ez segít eljuttatni az olvadt fémet a kívánt helyre. Ez például olyan mint egy erekkel behálózott szerv, vagy mint egy furcsa szobortüdő.

 

 

Ezután jöhet maga az öntés végre, természetesen darabonként:

 

 

Ha kihűlt, kiemelik a formát, amely már magában rejti a kész bronzelemet:

 

 

Ijesztően néz ki a csatornahálózat és a védőháló...

 

 

 

... hát még amikor nekiállnak tisztítani vízsugárral.

 

 

Olyan mint valami Galaktika-borító, komplett sci-fi filmforgatókönyvet tudnék e mögé a hátborzongató kép mögé képzelni:

 

 

És a folytatás? A kész elemeket összeillesztik és innentől tulajdonképpen már hasonló folyamat játszódik le, mint a Rákóczi-szobornál. Természetesen a képregényt folytatjuk, amint elkészülnek az újabb kockák.

Addig is böngésszétek Wachsler Tamás képeit a Kossuth téren és a szobrokon folyó munkáról!