Te eladnád a lakásod árverésen? Egyesek szerint ez a tuti módszer, mások szerint biztos bukta

 

Egész kis ingatlanos cicaharc van kialakulóban a magyar piacon, ugyanis az egyre látványosabban combosodó Balla Ingatlanok sajtóközleményben ment neki a piacvezető Duna House-nak. Persze csak annyit írtak legutóbbi elemzésükben, hogy "az egyik hazai ingatlanközvetítő lánc" "pár napja megjelent PR cikke" - de aki kicsit követi az eseményeket, az tudja, miről is van szó.

Erről.

Vagyis az online ingatlanaukciókról. A dolog nem új, külföldön régóta megy, és idehaza sem csak a DH az egyetlen, aki kínálja. Ám mindenképp az első nagy név aki mellé áll, mert azért nálunk az ingatlanárverés inkább kényszerpálya mostanában, és a bedőlt hitelekkel, meg végrehajtóval jár kéz a kézben.

Elég fura az is, hogy miközben épp visszaszorulóban van idehaza az online licit - vagyis inkább az apróhirdetési oldalak térhódítása zajlik -, a DH mintha épp szembe akarnának menni a trendekkel: árverést kínálni apróhirdetés helyett. Más kérdés, hogy itt annyira nincs senki jelen, hogy akár baromi nagyot is kaszálhatnak az ötlettel, ha sikerül betömniük a piaci rést.

 

Na de nézzük meg miről is van szó

A Duna House így foglalja össze a licit lényegét:

 

* regisztráció: a licitáláshoz szükséges regisztrálnia az online felületen, ahol egy érvényes belépőkódot kap

* ajánlattétel: érvényes ajánlatot olyan ingatlanra tud tenni, melyet előzőleg személyesen megtekintett

* az ingatlanok megtekintése: az ingatlanok megtekintésére több időpontot is kínálunk Önnek, ezeket az úgynevezett OPEN HOUSE időpontokat az alábbi táblázat tartalmazza

* licitálás: első körben egy a piaci árhoz közeli áron, a „Villámáron” licitálhat– ez az úgynevezett „Villámlicitnek”, amikor csak egyetlen vevőnek van lehetősége az ingatlanért „harcba szállni”, mégpedig annak, aki a leggyorsabban „leüti” villámáron az ingatlant - második körben pedig egy jóval kedvezőbb árról indulva a normál aukció szabályai szerint történik az egymásra licitálás, előre meghatározott licitlépcsőkkel  

 

Oké. Az eladónak mindez azért jó, mert szerencsés helyzetben felhajtják neki az árakat a licitálók, és van egy beépített minimum limit, ami alatt viszont nem kell eladnia az ingatlant, vagyis csúnyát bukni nem tud vele.

Ezen kívül az egészet otthonról intézheti az ember, vagyis nem csak hirdetni, de licitálni is online lehet.

Külön jó pont az open house rendszer bevezetése, amit valamiféle "nyílt napnak" lehetne fordítani. Ez azt jelenti, hogy nem össze-vissza telefonos egyeztetések, átszervezések és időpontlemondások után  a leglehetetlenebb napszakokban állítanak be hozzánk az ingatlanturisták, hanem egy előre megbeszélt "nyitvatartási időben". Aki jön, jön, aki nem nem. Más kérdés persze, hogy mindezt simán meg lehetne szervezni licit nélkül is.

 

Idehaza is viseli amúgy egy iroda az Open House nevet (ők hirdetik például ezt a fenti, furcsa szögeket leíró szegedi kecót) és bár valóban van lehetőség náluk nyílt napokat szervezni - nevükkel ellentétben azért zömmel ők is hagyományos módon értékesítenek.

 

És akkor nézzük a másik oldalt

A Ballások szerint az a baj az egésszel, hogy az alkudozás nem csak az árról szól. (Nagyjából ugyanez szokott lenni a baj a közbeszerzési tenderekkel is, ahol csak az ajánlati árat nézik, pedig ugye...)

Szóval például nem tudják figyelembe venni az árverés során, hogy

• mi lesz a "lakásban maradó bútorok, műszaki felszerelések" sorsa,
• "meddig maradhat az előző lakó a lakásban",
• "készpénzben tud-e fizetni a vevő, milyen ütemezéssel, netán hitelt kell-e hozzá felvennie".

 

A másik problémakör szerintük az ár kérdése, ugyanis egyáltalán nem jelenti azt az árverés, hogy tényleg jó áron adhatod el a kecód. Mint írják, "az árak nemigen mennek fel az aukciók esetében, az emberek úgy állnak hozzá az árverésekhez, hogy egyből levonnak minimum egy harminc százalékot a piaci árból, vagyis nagyon olcsón akarnak ingatlanhoz jutni. Ármaximálásról tehát biztos nincs szó, sokkal inkább az árak leveréséről."

Vagyis szerintük ez jó ugyan a vásárlónak, de az eladónak nem igazán. Még azt az érvet is lesöprik az asztalról, hogy ezzel az ember meghatározhatja a lakása piaci értékét - ha nem is adja el. Ehhez szerintük nem kell árverés:

 

"Erről ugyanis egy hozzáértő ingatlanosnak az első helyszíni bejárás alkalmával kellene tájékoztatnia az eladót a már említett normál munkafolyamat során. A szakember szerint felmerül a kérdés, hogy miért van szükség erre a módszerre az ármeghatározáshoz? Talán nem elég felkészültek az adott ingatlanos lánc ingatlanközvetítői?"

 

És akkor még egy cicakarom-villantás a végére:

 

Balla Ákos szerint éppen ezért talán nem is elsősorban értékesítést, hanem más célt szolgálhat a rendszer bevezetése, esetleg az előzetes érdeklődőket akarják összegyűjteni ezzel a módszerrel akiket majd más ajánlatokkal keresnek meg, vagy csak egy egyszerű kampányfogásról van szó. Emellett pedig az is felmerül kérdésként, hogy egy ilyen csökkentett szolgáltatásért - a néhány bemutatásért, a gépi árazásért és bonyolításért- csökkentett mértékű közvetítői díjat kér-e majd az ingatlanközvetítő.

 

Kíváncsian várom a folytatást. Na meg a véleményeteket is! Ti eladnátok a kecótokat árverésen? Vagy vásárolnátok licitáláson? Esetleg van tapasztalatotok külföldről? Kommentbe vele!