Hogyan lehet miénk a világ legjobb városa?
Alább egy tök jó kis hepiendes történet következik. Mondanám, hogy egy klassz CSR-példa egy magyar cégtől, de az a helyzet, hogy nem az a tipikus társadalmi felelősségvállalós történet ez. Nem csak azért, mert egy házunk előtti hülye helyzet megoldása nem tipikus céges feladat idehaza. Másrészt meg ugye általában a lelkes kerítésfestés, meg az ilyen olyan világnapi szervezkedés, ugyanúgy brandépítő PR szokott lenni, mint egy jó banner.
Ezt a sikersztorit viszont úgy küldte el nekem egy cég, hogy megkértek ne is említsem a nevüket a posztban. Értitek? Valaki dicsekedhetne valamivel, de ők titokban akarnak maradni.
Na de lássuk magát a történetet, innentől övék a szó!
Hogyan lehetne a miénk a világ legjobb városa?
A konstans béta azt jelenti az informatikában, hogy egy szoftver soha sincs teljesen készen, mindig lehet valamit javítani rajta. Szerintünk ilyen egy város is, és így kellene hozzáállnunk nekünk is, meg a várost üzemeltető szervezeteknek is.
A fenti állítást alátámasztandó szeretnénk a történetünket a megosztani, mivel szerintünk ez egy fontos példa arra, hogy mi mindent tehetünk a városunkért. Ha valódi, konstruktív ötletekkel fordulunk az illetékesekhez és elég kitartóak vagyunk, segíteni fognak!
A kezdetek
Az irodaházunk előtt áll meg a 178-as busz. Ahogy az alábbi képen is látható, a busz takarásában lévő zebrán lehet átkelni az út másik oldalára, ahol nem csak az irodaház, de egy óvoda is található.
A járdaszigeten felállított táblát - mely a zebrát jelzi -, havi rendszerességgel döntötték ki az autósok, mert a megállóban várakozó buszt ki akarták kerülni, de a busz előtt áthaladó gyalogosokat (beleértve a reggelente óvodába igyekvő családokat) túl későn vették észre. Ilyenkor a földből kifordult tábla
Kitaláltuk itt a cégben, hogy csináljunk valamit, mert ez a helyzet így veszélyes, ráadásul az autósoknak és a fővárosnak is sok kárt okoz, hogy a táblát állandóan kidöntik, majd visszaállítják.
Több verzió is megfordult a fejünkben, többek közt egy buszöböl kialakítása, melyre ezt a pontosan megtervezett és megszerkesztett javaslatot tettük:
Az buszöböl azonban belógott volna a MÁV területére, ami jogi bonyodalmakat jelentett volna.
Így az egyetlen reális alternatíva az volt, ha a megállót a zebra utáni útszakaszra helyezik át, buszöböl nélkül.
A konkrét ötletünkkel kerestük meg a Fővárosi Biztonsági Iroda Városgondnoksági Szolgálatát, a Budavári Önkormányzatot, a Rendőrséget , a BKK-t, és a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesületet.
Semmilyen ismerősi kapcsolatra nem szerettünk volna alapozni, így a problémát magánemberként a hivatalos csatornákon keresztül vetettük fel. Tesztelni akartuk, hogy sikerülhet-e így, mezei emberként bármit elérni.
Nem állítjuk, hogy az első perctől kezdve minden zökkenőmentesen zajlott. A bürokrácia először megpróbált minket elhárítani, a megállóhely szabályoknak megfelelő kialakítására hivatkoztak, hogy ne kelljen velünk foglalkozni.
(Azt akarták öntudatlanul elérni nálunk, amit a pszichológia “tanult tehetetlenség”-nek nevez. Ennek lényege, hogy az ember meg sem próbál javítani a saját helyzetén, inkább tűr és szenved.) Mi úgy döntöttünk, hogy addig küzdünk, amíg meg nem oldják a problémát.
Nem nyugodtunk bele, egyre többet érveltünk, más és más nézőpontból magyaráztuk a helyzetet. Ennek eredményeként, május végén már érdemben foglalkoztak az ügyünkkel.
Ekkor (május 27) ismét kidőlt a tábla, amit dokumentáltunk és a képet csatolva újra értesítettük a BKK-t is.
Június 17-én kaptuk meg a pozitív választ: a buszmegállót át fogják helyezni a zebra utáni útszakaszra. Amennyiben ez sem jelent 100%-os megoldást, további vizsgálatokat folytatnak majd.
Kíváncsian vártuk az áthelyezést, és láss csodát: július 30-án, szerda délelőtt örömmel láttuk, hogy az áthelyezést megkezdték és el is végezték.
Az új forgalmi helyzet egy hónapja van érvényben, és elégedetten nyugtázzuk, hogy működik.
Azt még szeretnénk megjegyezni, hogy ha a tábla kidöntése ismét gyakorivá válna, mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy kiderítsük, milyen forgalmi helyzetben történt és azt hogyan lehetne jobbá tenni.
A lényeg tehát:
- Semmi sem tökéletes, a város sem. Ha lehet rajta javítani, akkor mondd el a megfelelő helyen, hogyan. Az oldscool “mindennel elégedetlen vagyok, de nem teszek semmit, hogy jobb legyen hozzáállás” szerintünk ciki. Ez nem egy luxus hotel, ahol ki kell találniuk a vendég gondolatait, hanem a mi városunk. És nem is egy munkatábor, ahol nem szólalhatsz meg.
- Ne hagyd magad lerázni, mert a bürokrácia nem szereti, ha változik valami. Ezt kalkuláld be. Ha kitartó vagy, meg fogják csinálni. És ha sokan vagyunk kitartóak, akkor kevesebb ellenállás lesz, és elkezd működni a dolog. Mi ebben hiszünk. És aki nem, attól csak azt kérjük, hogy ne beszélje le azokat, akik igen.
Rovataink a Facebookon