Táncsics börtöne nem csak a története miatt izgalmas, hanem az onnan nyíló ismeretlen Budapest-panoráma miatt is
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Az Urbanista is hírt adott róla, hogy 68 év röpke szünet után két napig ismét látogatható volt Táncsics börtöne. Én sajnos nem tudtam elmenni megnézni, de olvasónk, gyöngyömpötty igen, és küldött is róla egy beszámolót. Ilyen klassz becenévvel olvasatlanul is kiraknám a posztját, de az a helyzet, hogy tök jót írt, ráadásul csatolt egy csomó képet is, amelyek egy számomra egészen ismeretlen panorámáját tárják fel a Budapestnek. Csodálkozzatok rá ti is, meg olvassatok marha izgalmas, kevesek által ismert történeteket a 48-as forradalomról,
Pest legismeretlenebb panorámája
Amerikai tengerészgyalogosok és 48-as hősök ugyanabban a házban, avagy hogyan lett Jókai Mórból egy estére Táncsics Mihály? Ezt is megtudtuk, amikor tegnap teljesen véletlenül belebotlottunk a csak arra a hétvégére megnyíló volt Nádor laktanyába.
Igenis a legismeretlenebb, azon egyszerű oknál fogva, hogy nagyjából senki se látta az elmúlt csaknem hét évtizedben. Maga a nagy városvédő Ráday Mihály is többször kudarcot vallott a bejutással – de legalább minden egyes műsorban elmondta, hogy ez itt kérem egy '48-as emlékhely, előfordulhat, hogy talán kíváncsiak lennének rá az emberek.
Legalább két Unokáink sem fogják látnit néztünk végig az egyik teremben, ami nemcsak azért volt kicsit szürreális, mert azokat a kapukat mutatták bevehetetlennek, amiken mi könnyen és tudatlanul léptünk be, de azért is, mert Ráday is ott dörmögött mögöttünk a sorban.
Tulajdonképpen erre figyeltünk föl, amikor fölmentünk a Várba „csak úgy”, hogy mi a manót csinál egy csomó ember a Táncsics utca egyik háza előtt? Kiderült, arra várnak, hogy 68 év után végre belülről is megnézhessék Táncsics (és Kossuth és Czuczor Gergely és Batthyány és Jókai...) börtönét, azt a bizonyosat, ahonnan 1848. március 15-én a márciusi ifjak kiszabadították Táncsics Mihályt, ahogy azt minden rendes ált. isk. tanuló megtanulta még tízéves kora előtt.
Csak arról nem szokott szó esni, hogy a börtön egyébként még megvan, konkrétan a Táncsics Mihály utca (naná) 9. szám alatt kábé két percre a Mátyás-templomtól. Van is a falán emléktábla Misi bácsiról meg Kossuthról.
Az emléktáblát már csak azért is érdemes megnézni, mert úri rangú politikai fogolyként Táncsicsot a mellette lévő földszinti ablak mögött őrizték – mivel az ablakon nem volt rács, egy fogda meg hülyén nézne ki muskátlikkal, biztos, ami biztos bedeszkázták. Így a forradalmi hevületnek csak ki kellett verni a deszkákat, Táncsics már elegánsan ki is léphetett a szabadságba.
A Nádor-fogadó bérlője, Hauer József felajánlotta a legszebb szobáját a törődött ex-fogolynak, aki az egész napos diadalban – meg gondolom a fogságban – olyannyira elfáradt, hogy nem sikerült felébreszteni, pedig az esti Bánk bán előadásán a Nemzeti Színházban ő lett volna a díszvendég.
Valamelyik elvetemülten gyakorlatias forradalmárban fölmerült, hogy végül is messziről úgy sem látszik, álljon ki bárki a színpadra Táncsicsként, de a széplelkű Jókai a forradalom tisztaságára való hivatkozással kikérte magának az ötletet, pedig
Végül Jókai állt ki a színpadra, hogy mentse a menthetőt némi magyarázkodással, de balszerencséjére éppen akkor ment föl a függöny, amikor a nagy színésznő Laborfalvi Róza a mellére tűzte a kokárdát és egy bátorító csókot nyomott az arcára. Na, a tömegnek több se kellett, szakáll rendben, kokárda, csók, színpad, ez csakis Táncsics lehet, Jókai szóhoz se jutott már körbe hordozták, mint Táncsics Mihályt. Tojás nélkül is.
Ezekkel az isteni sztorikkal Jamrik Levente kedvenc kultúrtörténészünk, az utolérhetetlen urbface.com működtetője szórakoztatta a nagyérdeműt. Mivel csak a közepére értünk oda, nem tudom, hogy az elhangzott-e,
- hogy eredetileg itt volt a királyi szálláshely meg pénzverde még III. András idejében,
- hogy a pálos rend itt rejtette el a Velencéből titokban kicsempészett Remete Szent Pál holttestét,
- hogy püspöki palota korában (XVI. század) olyan erős volt a köré épített bástya, hogy még az ágyúzás sem tudott benne kárt tenni. Ez az Erdélyi-bástya, a Vár legkeletibb része, ide lehetett most kimenni bámészkodni.
- Még a Vár 1686-os visszafoglalásával járó rombolás után is olyan jól védett helynek számított, hogy 1722-ben ideépítetek egy lőporraktárat, ami még a napóleoni háborúk idején is szolgált.
Na ebből a jó vastag falú építményből lett aztán a börtön, ahová „sajtóvétség” címén előszeretettel dugták be a Habsburg-ellenes magyarokat, vagy a magyarokkal szimpatizálókat, például a román Eftimie Murgu ügyvéd-filozófust, akit viszont a forradalmárok elfelejtettek kiszabadítani. Egy hónappal később mentek érte vissza, sűrű bocsánatkérések közepette.
Aztán Jókai eleségül vette Laborfalvi Rózát, Táncsics lapját már Kossuth tiltatta be, az udvar pedig a '49-es szabadságharc bukása kivégzőhely lett.
A jelenleg az utcáról látható épület még 1810 és 1833 között épült, körülöleli a volt lőporraktár-börtönt, ez a Nádor-kaszárnya. A XX. század első felében a Pénzügyminisztérium bélyegjövedék és jogilletéki hivatala használta, aztán a második világháború után az Egyesült Államok tulajdonába került (hogy vásárlással vagy hadi jóvátétel gyanánt, arra eltérő információkat találtam, mindenesetre a csütörtöki sajtóhírekben hadi jóvátétel szerepelt.)
Itt állomásoztak azok a tengerészgyalogosok, akik az amerikai nagykövetséget védték.
Na, nagyjából azóta nem látta senki az épületet belülről. Kivéve az amerikai állampolgárokat meg a különféle amerikai rendezvényekre meghívott halljakendeket - bár egy idősebb úr mellettem a tömegben még emlékezett rá, hogy nyolcéves korában az ötvenes években (!) volt itt kertmoziban. Gondolom az átkos imperialisták így akarták terjeszteni a bűnös nyugati eszméket.
A kertmozinak nyoma sincs, de
Nagyjából a börtön mellett, egy olyan panorámával a háttérben, ami szerintem magában meggyőzte (volna) a kertmozitól eltévelyedett hazaiakat, hogy mégis maradjanak. Kár hogy ezt csak ők nem látták.
És nem is fogják egy darabig. Bár hosszas tárgyalások után (már 2006-ban született az ügyben egy szándéknyilatkozat) végül idén júniusban ingatlancserével az egész épületegyüttes magyar tulajdonba kerül, még nem tudni mi lesz a sorsa, valószínűleg nemzeti kegyhely lesz és látogatható. Az amerikaiak által használt padlószőnyeg az egykori börtönben kialakított edzőteremből valószínűleg áldozatul esik majd az átalakításnak.
Reméljük, a fügefa megmarad.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon