Hogyan kaparták ki Rotterdam közepét a dzsuvából?

A Stipo egy, az amszterdami egyetemből kivált urbanista műhely, melynek fő tevékenysége az amszterdami szemüvegen át kissé lenézett Rotterdam egyik lepukkadt környékének a gatyába rázása. A stipósok immár Hollandia mindkét nagyvárosában tartanak fenn irodát.

A Kortárs Építészeti Központ meghívásának elege téve, a Prezi Nagymező utcai székhelyén Hans Karssenberg Stipo-alapító tartott előadást. Startban meglepte a közönséget azzal, hogy a:

Jo estet, Budapest

szintnél jóval többet, összefüggő, értelmes mondatokat mondott magyarul. Hans ugyanis már a kilencvenes évek elejétől folyamatosan ténykedik Budapesten is, ám az előadást azért inkább angolul tartotta meg.

Rotterdam városközpontját a második világháborúban a németek az indokoltnál is jobban szétbombázták, talán mert utáltak minket, hollandokat

– vezette fel Hans kimért, kissé fanyar humorral az előadást. Szerencsére nem kapcsolt át kabaréüzemmódba, ám finom humorát sem fogta teljesen vissza.

A várost a második világháborút követően újjáépítették. A modern épületek, magas toronyházak tulajdonképpen nem is ellentétesek a legnagyobb európai kikötőnek is helyt adó település már korábbi arculatával, hiszen a Rotterdam jelképévé vált, 1898-as építésű Witte Huis (Fehér Ház) a maga 45 méterével annak idején Európa legmagasabb irodaépületének számított.

Mégsem fényes a város jelene. A déli tartomány, székhelyével, Rotterdammal együtt egyre inkább leszakad gazdaságilag Hollandia fejlett régióihoz, különösen Amszterdamhoz és vonzáskörzetéhez képest.

A Zoho lesz az új Soho?

A Rotterdam központjában található, Zoho nevű városrész ráadásul annyira lepukkant, hogy mint Karssenberg elmondta:

Hollandiában, a városi bringázás Eldorádójában ennél tömörebben bajosan lehetne összefoglalni, hogy mennyire gázzá vált a környék.

A Stipoban építészek mellett pszichológusok, szociológusok és főképp közgazdászok agyalnak azon, miképp is lehetne újra vonzóvá tenni egy lerobbant városrészt.

A hollandoknak van egy szavuk, a plint, ami a Google-fordító szerint csupán annyi, mint: alapzat, de eléggé siralmas lenne az emberiség helyzete, ha mindent Google-fordításra meg Wikipedia-szócikkekre redukálnánk le. Esetleg találóbb lenne utcafrontnak fordítani, de inkább maradjunk a plintnél.

Az előadó ugyanis elmondta, hogy a plint egy holland épületnek és vonzáskörzetének talán a legfontosabb, legértékesebb része. Ebben a szövegkörnyezetben

Gondoljunk például egy földszinti zöldségesre, amelyet jó esetben az tesz igazán vonzóvá, ha a portékát – gyümölcsöket, zöldségeket – részben az üzlet nyitott kirakatában, részben az utcai fronton pakolja ki.

A rotterdami, kihalt Zoho városrészben nem csupán sok-sok plint-t kellett életkedvvel megtöltve újraalkotni, hanem nagyjából minden egyebet is.

Rotterdamban kétmillió négyzetméter üzlethelyiség áll üresen, a Zohoban is szinte az összes irodaház és egyéb üzlethelyiség kongott az ürességtől.

A Stipo Zoho-rehabilitáció programja csupán bő két éve, 2012-ben kezdődött, azonban a 25 ezer négyzetméternyi, kihasználatlan üzlethelyiség közel fele, 12 ezer négyzetméter ismét bekapcsolódott a város vérkeringésébe.

Az egyik legkomolyabb sikersztori, hogy egy nyolcvanas években tervezett, sötét irodaházból (a mesterséges fényben láttak fantáziát a tervezők – nem jött be) hostelt alakítottak ki. Rotterdam központjában ugyanis nem volt korábban olcsó szálloda.

A hostel kihasználtsága remek, ráadásul a főképp fiatal szállóvendégek a Stipo által beindított közösségi rendezvényekbe is bekapcsolódnak. 

NDK vegángép

Egy vendéglátós vegán éttermet nyitott egy kiszuperált, egykori NDK-s vasúti vagonban és annak ellenére, hogy a környék elszegényedett lakóiból kiindulva teljesen elmebeteg ötletnek tűnt, hogy majd pont a Zohoba jár a nép vegán étterembe, a bisztró prosperál, zömében annak köszönhetően, hogy az egész környék egyre felkapottabb.

A lokáció ugyanis alapvetően jó. A központi pályaudvar pár percnyi séta. Egyre többen jönnek Amszterdamból is vonattal zohós rendezvényekre és most már a bringás élet is beindult, hiszen Hollandiában alap, hogy olcsón-egyszerűen szállíthatod a bringádat a vonaton és fedett kerékpármegőrzőknek sincsenek híján. A Zoho egykori elhagyatott terein, teremgarázsok felett mindenféle fesztivál, rostélyozás zajlik most már. Szép lassan színes, vidám helyé válik a korábbi rozsdafolt.

A Zoho a munkahelyteremtésbe is bekapcsolódott. A Stipo-program keretében egy Frank keresztnevű, Afrikát bejárt, hazatelepült hippi gyapjúfeldolgozót nyitott. Ugyanis a rotterdami önkormányzat háromezer birka tulajdonosa. (Ez elég bizarrul hangzik, és az előzményeket sem tudom, de ez van.) A város nem nagyon tudott mit kezdeni báránykáival, viszont

és annyira pörög a biznisz, hogy már alkalmazottai is vannak. Frank korábban olcsón bérelt a várostól önkormányzati tulajdonú ingatlant a fonójához, ám attól, hogy idealista hippi, még nem oltották be üzleti érzék ellen, mert elérte a városnál, hogy mivel enyhíti a munkanélküliséget, a továbbiakban ingyen használhassa a helyiséget.

Az extraprofitért nem restell lehajolni a tőkés

Karssenberg azt is elmondta, hogy a Zoho-projekt kivitelezése során milyen hibákat követtek el. Például nem kalkuláltak azzal, hogy az ingatlantulajdonosok nem méltányolják: a Stipo áldásos ténykedésének köszönhető az árfelhajtó hatás. Amikor is újabb projektekhez akartak Stipo-szervezésben bérelni ingatlant, már az értéknövelt bérleti díjakkal számoltak a „rohadt kapitalisták”. Az előadó nem használt ilyen csúnya jelzőt, csak tényszerűen közölte a helyzetet. Valószínűleg te és én is ugyanezt csinálnánk, kedves olvasó, mert ha másképp nem kötötték ki, akkor így működik a szabad árképzés.

Hans Karssenberg viszont elmondta, hogy okultak a hibájukból: ha legközelebb hasonló értéknövelő, területrehabba kezdenek, akkor kikötik, hogy a környéken az esetleges bérleti díj növekedésből fair, fele-fele arányban ők is részesülhessenek.

Miképp alkalmazhatóak a Stipo-módszerek nálunk?

Tanulságos volt az előadás végén feltett kérdésekre adott válaszoknál megtapasztalni a pragmatikus holland szemléletmódot.

Az egyik kérdező ugyanis felvetette, hogy sajnos Magyarországon mind a munkahelyteremtés, mind a mikrovállalkozások beindítása nem olyan egyszerű, szinte bürokráciamentes, mint Hollandiában, mit is kellene akkor tenni?

Karssenberg nem állt be a „hát akkor nincs mit tenni” pesszimista sirámba, de persze a spanyolviaszt sem találta fel az összes magyar városrehabgondra, ám egy jó példát hozott arra, hogy akkor próbáljunk agyalni, és valami kreatív, jó ötlettel előrukkolni.

Mégpedig Berlint.

A trendi német főváros ugyanis koránt sem tartozik egyben a német gazdaság fellegvárai közé, mint mondjuk München, Frankfurt vagy Hamburg. Hogy finanszírozta Berlin a területrehabot? Svájci befektetőknek értékesített ingatlanokat, majd azokat jó hosszan, 75 évre visszabérelte. Ha a svájci pénzemberek nem is láttak abban túl nagy fantáziát, hogy pusztán hitelezőként beszálljanak egy berlini ingatlanfejlesztésbe, abba viszont már annál inkább, hogy vegyenek maguknak egy darabot Berlinből.

Számomra a leginkább ez a nagyon is gyakorlatias, mégis kreatív hozzáállása tetszett a előadónak.

Hasonlóan, mint a múltkori, hágai előadók, akik arra adtak tippeket, hogyan lehetne a Népszínház utcát felfejleszteni egy lepukkadt, hágai utcához hasonlóan. Sajnos kommentelőink nagy része szkeptikusan azt szajkózta, hogy: "A Népszínház utca, az reménytelen!" Erre csak azt tudom mondani: ha meg se próbáljuk, akkor biztos nem sikerül!