Különleges emlékmű épült a Deák téren: ha nem figyelsz, észre sem veszed, de ha felfedezed, magával ragad
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Sokszor leírtam már itt a blogon, hogy úgy gondolom, eljárt az idő a hagyományos emlékművek felett. Fontos, hogy emlékezzünk nagyjainkra, meg a történelmünk dicsőséges és gyászos eseményeire, de ne kelljen már ezért évről évre újabb szobrot, oszlopot, emlékfalat vagy turult állítani. Van épp elég remekmű az utcákon, tereken. És mielőtt valaki megpukkanna egy kommentben: teljesen mindegy, hogy holokausztról vagy Trianonról van szó.
Sokkal jobban szeretem az olyan kivételesen finom emlékeztetőket, mint amilyen mondjuk az MM-csoporté az ELTE-n: ott a téglafal fugáiba készítettek jelet a zsidótörvények, a vészkorszak és a második világháború áldozatául esett egyetemi polgárok emlékére.
Valami ilyesmik azok a feliratos spaletták is, amik egy hete kerültek ki a Deák térre. Igaz itt nem a szó hagyományos értelmében vett emlékműről van szó: az alkotók egyszerűen megszépítettek egy megadott formát, s közben tartalommal töltötték meg azt.
Az evangélikus épületegyüttes újabb elemét állították ugyanis helyre a Deákon. Ez az Insula Lutherana Kulturális és Lelkiségi Központ, amit a Huszár Gál Könyvkereskedés, a háztömb túl feléről ideköltöző Kaláka Zenebolt és az Evangélikus Múzeum alkot, mely most a pinceszinten bővült. Azért hívják insulának, mert az együttes (templom, parókiaépület, gimnázium) egy szigetet alkot. Az országban több ilyen is van.
Egy klasszicista műemlék-helyreállítás mindig öröm, pláne a Belvárosban, de ami miatt ez különösen érdekes, az az, hogy a spalettákra szövegek kerültek. Emlékeztek, a Várkert bazár rekonstrukciójánál is milyen klasszak lettek a kapuszárnyakba lyuggatott minták? (Ott annak az uralkodónak a címerállatát rajzolták ki, amelyiknek idejében az adott várrész épült.) Potzner Ádám építész, aki az ottani és az itteni helyreállításnak is társtervezője volt, elmesélte, hogyan kerültek az épületre a feliratok:
A földszinten visszaállítottuk az eredeti kváderkiosztást, a nyílásokat pedig mindenhol földig érőre szabtuk, amilyen ugyancsak volt egy korábbi periódusában, amikor üzlethelyiségek működtek az épületben. Spalettát mindenképp akartunk rakni. Volt is rajta, viszont mivel minden nyílásból portált csináltunk, most mindenhova került.
Valami kortárs dolgot szerettünk volna csinálni, ami azért tiszteletben tartja a klasszicista épületet, így jött a rozsdamentes acél és a perforálás.
A szöveg, a betű olyan szépen tud öltöztetni, akárcsak egy nappaliban a könyvekkel megpakolt polc.
A nyílásokat azért növeltük a legnagyobbra ki, hogy minél jobban nyisson a tér felé. Ha pedig már kommunikáció, a random betűk helyett legyenek szövegek, amiket az evangélikus emberek gondoltak ki. A múzeum munkatársai kerestek megfelelő hosszúságú szövegrészeket és azokat raktuk ki időrendben:
- Martin Luther,
- Mária Dorottya,
- Petőfi Sándor,
- Kossuth Lajos,
- Veres Pálné,
- Mikszáth Kálmán,
- Weöres Sándor,
- Ordass Lajos,
- Sztehlo Gábor,
- Szentágothai János.
A grafikus Muray Eszter volt, aki logót is tervezett az együttesnek, sőt a múzeumnak is tervezett arculatot.
Kaptunk pár látványtervet az épület belsejéről is, amire még majd visszatérünk, hiszen könyvesbolt csak jövő márciusban nyílik meg.
Addig is nézegessétek a spalettákat! Érdemes megnézni a betűket, a központozást, a gyönyörű ligatúrákat (az összevont ikerbetűket) és hogy mennyire jó ötlet a tükörírás: akár nyitva, akár csukva van a spaletta, a szövegek olvashatók maradnak!
Nektek hogy tetszenek?
Gyönyörű játék a betűkkel, Budapest közepén
Szerző: Urbanista, 2015. november 9.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon