A semmiből építik újjá a Szent István-termet a Várban

2016.04.27. 08:46

Miközben óriási viták övezik a budavári királyi palota jövőjét, az épületben működő Budapesti Történeti Múzeum falain belül az egyik II. világháborúban elpusztult helyiség rekonstrukciójára készülnek. Az úgynevezett Szent István terem helyreállítása nem új gondolat, már 2000 körül felmerült, amikor A Budavári Királyi Palota évszázadai címmel rendeztek konferenciát és kiállítást. Ami akkor nem valósult meg, pár év múlva az egykori rezidencia fénykorát idéző látványosság lehet.

Néhány napja a Várkert Bazárban számoltak be az előkészítés alatt álló teremrekonstrukcióról és a hozzá kapcsolódó tervbe vett munkákról a projekt vezető szakemberei, Potzner Ferenc és Potzner Ádám építészek (KÖZTI), valamint Rostás Péter művészettörténész, a múzeum főigazgató-helyettese. A tervezési munka előkészítése tavaly indult el, melynek első lépéseként összeszedtek minden előásható információt a teljesen elpusztult teremről. 

De mi is a Szent István-terem?

Az első Árpád-házi királyról elnevezett terem a Hauszmann Alajos tervezte, az előző századfordulón nagy arányban bővített és felújított királyi palota egyik fontos reprezentatív terme volt, amely anyaghasználatában és stílusában is elütött az együttes alapvetően barokk és neobarokk enteriőrjétől.

Rostás Péter a terem elhelyezkedését a palota térszimbolikájával magyarázza: három olyan termet alakítottak ki a századfordulón, melyeket a magyar trón uralkodóinak szenteltek.

  1. A Habsburg-terem a részben átalakított Mária Terézia féle szárnyba került.
  2. A Hunyadi-terem pedig az újonnan épült Krisztinavárosi-szárnyba.
  3. A kettő között félúton, a két épületrészt összekötő úgynevezett nyaktagban helyezkedett el a Habsburgok-számára is hivatkozási pontként szolgáló dinasztia-alapítóról elnevezett kb. 83 négyzetméteres „szoba” és ablakaival délre, a Tabánra és a Gellért-hegyre nézett.

A terem díszes falait az Árpád-házi királyokat és szenteket ábrázoló tizenkét, Roskovics Ignác festményei után készült Zsolnay pirogránit lap gazdagította. Az 1900-as párizsi világkiállításra a már elkészült enteriőrt ki is vitték, mivel úgy ítélték meg, hogy az remekül hirdeti a magyar mesterek nagyszerű munkáját. Nem tévedtek, a közreműködők (Zsolnay, Thék Endre, Haas Fülöp és fia, Gelb M. és fia) egy jelentős része díjjal tért haza.

A terem azonban teljesen elpusztult

A II. világháború háború után készült felmérés a terem fából készült falburkolata és mennyezetkiképzése mellett is 100%-os károsodást tüntet fel. Vélhetően elégtek, vagy a háború legborzalmasabb napjaiban fagyoskodó katonák tüzelték el. Persze 

ha nem a harci események, akkor az 1950-es évektől évtizedeken át tartó helyreállítás során tűntek volna el a maradványok,

 függetlenül attól, hogy milyen mértékű volt a károsodás. A terem helyén más alaprajzi beosztással kutatószobák, metszettár, dolgozószoba és tárolóhelyiség létesült a múzeum számára, valamint a délre néző homlokzatot is átépítették, szintenként három ablaknyílás helyett immár ötön keresztül kapja a fényt a belső tér – árulta el Potzer Ferenc.

Hogyan lehet helyreállítani akkor?

Számos tényező van, ami a Szent István-termet a palota leginkább helyreállítható, megsemmisült terévé teszi. Rostás Péter elsőként említi, hogy a helyén levő, mai terek nem képviselnek különösebb értéket, azok nem tartoznak a ’60-as évekbeli belsőépítészeti kiképzés jelentősebb, fontosabb terei közé.

Az eredeti 83 négyzetméteres teret pedig néhány válaszfal elbontásával újra elő lehet állítani. (Kétségtelenül gondot okoz, ugyanakkor az átalakított homlokzat több ablaknyílása, de erről majd később.) Ezen kívül megvannak az eredeti tervek.

Az egykori Szent István-terem elhelyezkedése a Palota két tömbje (a mai BTM és az OSZK) közti nyaktagban
Az egykori Szent István-terem elhelyezkedése a Palota két tömbje (a mai BTM és az OSZK) közti nyaktagban
Fotó: Google Maps

Rostás Pétertől megtudtuk, hogy a létesítés alapötlete Zsolnay Miklóstól (a gyáralapító Vilmos fia) származott, aki azzal a javaslattal állt elő, hogy az épülő palotában készüljön egy majolikával burkolt terem is. Hauszmann Alajos a három történelmi díszterem egyikeként integrálta építészeti koncepciójába az elfogadott felvetést, annyi módosítással, hogy a terem falán a majolikát együtt alkalmazta a faragott fa részletekkel és a selyemtapétával.

Az ilyen égetett kerámiák gyártásáról tudni kell, hogy a végső változat előtt rengeteg próbadarabot kell készíteni, amivel ki lehet kísérletezni a megfelelő anyaghasználatot, hőfokot és égetési időt. Bár az eredeti majolikaelemek elpusztultak, ezek a minták és próbák azonban a mai napig megvannak. Így a falbetétek, sőt a termet uraló óriási színes kandalló és a rajta állt Szent István mellszobor is hitelesen újra előállítható.

Nem csak ez kedvez azonban a rekonstrukciónak.

Megmaradt a falat burkoló textil és a Franciaországban szövetett függöny mintadarabjai is.

Ennek és az eredeti Zsolnay-elemeknek azért is van óriási jelentősége, mert hiába lennének meg az eredeti tervek és lenne számos jó minőségű fotónk, abból nem tudnánk kikövetkeztetni a színeket. A fekete-fehér felvételeken látszó árnyalatok és a leírások egy jó közelítést persze lehetővé tennének, de teljesen pontos rekonstrukciót nem. A ma még elképzelhetetlen, igencsak színpompás terem esetében pedig ez különösképp fontos.

A zsidó fakereskedő villája

Ha ez nem lenne elég, a kutatás során rátaláltak egy korabeli, gazdag zsidó fakereskedő villájának egyik helyiségére, amelyet a Szent István-terem mintájára alakított ki a nemzeti elkötelezettségét így is kifejezni vágyó vállalkozó. A villabeli szoba egészében véve ugyan nem pontos replika, de számos részlete az.

A bronz falikarok egy az egyben, a csillár pedig az eredeti nyolcszögűek hatszögű változataként másolta elpusztult mintáját. A parketta motívumai szintén megfelelnek az egykori várbéli állapotnak, ami Rostás szerint szintén óriási szerencse, mivel a fotókon többnyire csak erős rövidülésben, ezért nagy torzulással látszik a burkolat, ami alapján jóval nehezebb volna a hiteles rekonstrukció.

A padlóból már mintát vettek, hogy azonosítsák az eredeti mahagóni származási helyét. Legyártásával is kísérleteznek, de egyelőre egyik próbadarab sem hozta azt a szintet, amire Rostás és munkatársai rábólintottak volna.  A művészettörténész kiemelte, hogy sok teremrekonstrukció a teljesen új padlón bukik el, mivel azt látják meg először az emberek, ami frissességével elveszi az illúziót. Hogy ez itt ne forduljon elő, a lehető legtökéletesebb replikát kívánják előállítani.

A padló egyedi, látszólag véletlenszerűen változó állatmintás, négyzetes kazettáinak eredeti kiosztását még nem sikerült kisakkozni, de az, hogy egy ilyen látszólag jelentéktelen dologgal is mennyit foglalkoznak a szakértők, jól mutatja a műgondot, amivel egy ilyen jellegű munkához hozzá illik állni.

A textileket szintén megvizsgálták, van-e esély egyáltalán újragyártatni őket, mivel az eredeti darabok egy igen összetett technológiával, úgynevezett aranyhímzéssel készültek. Úgy tűnik, egy a Vatikánnak is dolgozó olasz műhely meg fogja tudni csinálni őket. A teljesen elpusztult bútorokról fotók alapján 3D-modelleket készítettek, ami segíti a további tervezést és méretezést, mielőtt elindulna a kivitelezés.

Mi lesz az átalakított homlokzattal?

Potzner Ferenc beszámolója szerint tehát a terem terét pár fal elbontásával és építésével ugyan újra elő lehet állítani, de gondot okoz, hogy az eredeti két ablak helyett nagyjából három és fél nyílás esne ide. Vagyis a nyaktag 1950-es években átalakított déli homlokzatát is vissza kell alakítani. Kevéssé érthető okokból ekkor a kapumotívum szerű eredeti kőburkolatos homlokzatra ráhúzták a régebbi palotaszárny egyszerűsített, barokkos, vakolt homlokzati kiképzését a megváltoztatott nyílásrendszerrel. Ez egyébként műemlékileg is problémás tett volt, mivel ezzel a századfordulón épült épületrész úgy mutat, mintha századokkal korábbról származna.

A homlokzat tehát vissza fog épülni a Hauszmann Alajos tervezte kőburkolatos állapotába. Érdekesség, hogy a szárny felújításával valószínűleg 

ezen a szakaszon eltűnnek az egész palotaegyüttest meghatározó, sokszor szidott „műanyag” (valójában fa), egy üvegtáblás, forgatható ablakok.

Visszatérve a belsőbe, az átalakításról el kell mondani, hogy nem áll, nem is állhat meg a Szent István-terem falainál. Az áthelyezett válaszfalak miatt ugyanis a földszinti előcsarnokot is át kell majd kicsit építeni. A tér alapvetően megőrzi majd mostani képét, de hogy a födém elbírja az áthelyezett terheket, az eddigi nyolc tartópillér helyett más helyen, négy pillér készül majd. A tervezők előrelátására utal, hogy ezeket olyan helyekre rakták, hogyha később döntés születne a földszinten is, az elpusztult eredeti, de szűkebb bejárati tér újjáépítésére, akkor a pillérek a falak vonalába fognak esni, vagyis nem állnak majd útjában Hauszmann Alajos terveinek.

A terem felett, a második emeleti könyvtárból kiállítótér lesz, az eredeti kialakítását őrző pincében pedig a gépészet korszerűsítésével helyet szabadítanak fel, és új, akadálymentes látogatóbejárat épül a palotát délről határoló mélykertek felől.

A Várkert Bazár folytatása

Potzner Ádámtól azt is megtudtuk, hogy a projekt a kertekre is kiterjed. A létesítendő, pincébe vezető bejárat ugyanis azokból a középkori minták alapján a ’60-as években kialakított kertekből nyílik, amelyek szintén a múzeumhoz tartoznak, és amelyek szerves folytatását képezik a Várkert Bazárból feljövő útvonalnak.

Ezek az úgynevezett mély-, vagy zártudvarok úgy jöttek létre, hogy a II. világháború utáni feltáráskor elhordták az évszázados földfeltöltést, és a korábbi szintekhez képest 8 méterrel lejjebb kerültek a terepszint. Az egykor jó minőségben elkészült terület azonban már igencsak elhanyagolt képet mutat, nem egy pontja le van zárva életveszély miatt. Az elkészült tanulmányterv célja az volt, hogy méltó módon kapcsolja össze a hauszmanni palotát a háború utáni kertekkel.

A meglevő és helyreállítandó erős atmoszférát csak finom eszközökkel kívánják erősíteni, a beavatkozás igazi célja pedig a nagyobb át- és bejárhatóság megteremtése, hogy a várfalak tetején körbe lehessen menni itt is, ahogy a már megújult részeken is. Itt tehát nem kerülne sor a háború utáni helyreállítás felülbírálására.

A bemutatott látványtervek alapján a Bazárnál sok vita tárgyát képező rozsdásított lemezek, a corten-acél alkalmazásától is eltekintettek a tervezők, helyette hangsúlyosabban jelenhetnek meg a növényekkel takart szerkezetek és a meglevőktől kevésbé elütő anyagok, azzal együtt, hogy még sok a nyitott kérdés.

Tehát az egész palotára vonatkozó koncepció nélkül hozzáfognak ehhez?

Ezek alapján talán úgy tűnhet, a palota egy kis részének átalakításába az egész együttest érintő, kész koncepció nélkül vágnak bele. Valójában azonban a beavatkozás nagyon is illeszkedik a Budapesti Történeti Múzeum jelenlegi koncepciójába, hiszen a múzeumtól ered a szándék. A terem tulajdonképpen egy kiállítási enteriőr lesz a palota történetét bemutató kiállítás részeként. Olyan enteriőr, amelyet minden nagyobb szabású kiállításon alkalmazni szoktak, hogy a rendelkezésre álló múzeumi térben minél inkább szemléltetni lehessen a látogató számára annak tárgyát.

A különbség itt annyi, hogy nem olcsó, színpadi replika épül, hanem tudományos munkán alapuló 1:1-es makett az eredeti anyagok felhasználásával. 

Szerzőnk művészettörténész.

Érdekli a Vár múltja és további sorsa? Kövesse az Urbanistát a Facebookon!

  • Bérelnék
  • Személyi kölcsön