Újjáépülhetnek Budapest legendás kupolái

Megjelent tegnap egy kormányhatározat, majd abból egy MTI-hír, amit aztán át is vett néhány újság, anélkül, hogy a lényeget kiszúrták volna benne. A legtöbben ugyanis arra kapták fel a fejüket, hogy alagút köti majd össze a MTESZ-székház helyén épülő historizáló irodaházat az Országházzal, de hát ezt ugye már elég rég lehetett tudni.

Ennél sokkal izgalmasabb részlet, hogy publikussá vált: az alagút végén egy épp olyan üvegpadlóval fedett helyszínt alakítanak ki az Országház legdélebbi udvara alatt, mint amilyet északi csücskében hoztak létre, ahol a látogatóközpont van. Ám ami az igazán fontos, és ami gyakorlatilag senkinek nem szúrt szemet a hírben, azt nem a lábunk alatt, hanem épp ellenkezőleg, a tetők szintjén kell keresni.

Kezdjük messzebbről.

Az a helyzet, hogy Budapest tényleg szebb volt a háború előtt. Nem egyszerűen azért, mert a fővárosunknak jól áll a fekete-fehér a fényképeken, vagy mert régen sokkal jobb épületek épültek. Sokkal inkább azért, mert

Sokkal sivárabbak lettek a homlokzatok, és ami ennél is fontosabb, a tetőkről eltűntek a csúcsok, tornyok, kupolák.

Részint teljesen érthető okokból: ezeknek nem nagyon volt praktikus funkciója, és amikor egy rommá lőtt várost lakhatóvá próbáltak tenni a polgárai, nem ez volt a legfontosabb feladat előttük. Másrészt viszont a szovjet blokkban az ilyen burzsoá csökevényeket amúgy sem szerették: voltak, ahol a háborút túlélt kupolákat a szocialista értékrend söpörte el.

Pedig a századforduló pesti palota- és bérház-építészetének meghatározó jellemzője volt a sok tetődísz. Fittler Kamill, építészeti szakíró tette fel a kérdést akkoriban:

Lehetne-e találóbb elnevezést adni az új Budapestnek, mint a toronyvárost, midőn alig van palota, alig van ház, amelynek vagy sarok-, vagy tetőképződése ne egy-egy toronnyá alakulva iparkodnék a fellegekbe?

Prága, Nürnberg, Konstantinápoly – eme par excellence tornyos városok – ma-holnap le lesznek főzve, s ha ez így megy tovább, az első helyet elvitázhatatlanul Magyarország fővárosa fogja elfoglalni."

Igaz azt ő is hozzáteszi, hogy a mennyiség olykor a minőség rovására ment, de annyi bizonyos, hogy igazi karaktert adtak a városnak ezek a díszítmények.

Az eltűnésük miatt hosszú ideje kesergünk, visszapörgetve az Urbanista-posztokat meglepve tapasztaltam, hogy már hét-nyolc éve is rendszeresen szóba került a téma. Az első olyan helyreállítás, aminek igazán lehetett örülni a Wellisch-palota volt az Országház mellett, amit a tér átalakítása kapcsán állítottak vissza eredeti formájába.

A következő bejelentés a Balassi utcai parlamenti épület helyreállítása volt. Ez ugyan jóval kevésbé látványos tetőszerkezet-rekonstrukciót jelent, de örvendetes a folyamat.

És akkor elérkeztünk ahhoz a házhoz, amelynek a kupola-helyreállítását az este megjelent kormányhatározat mondja ki: ez a Vécsey utca 4. A legtöbben alighanem úgy ismerik, hogy a hídon álló Nagy Imre szobor mögötti épület. 

Minket persze most a tető és a homlokzat érdekel. Így néz ki jelenleg, MFB-székház korában:

És így nézett ki egykor:

Már ennek a helyreállítása is igazán örvendetes, de ami még izgalmasabb fejlemény lehet, hogy a későbbiekben további kupolákat állíthatnak helyre: most már nem csak a Kossuth tér környékén. Lenne pár tippem, melyek lennének méltók a visszaépítésre.

Ha nektek is van, írjátok meg kommentben!

Érdekel a pesti épületek története? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!