Miért van kinn Moszkva szimbóluma a Magyarok Világszövetsége székházán?

2016.07.15. 09:11

Egészen meglepő dolgot osztott meg velem egy kedves Urbanista-olvasó: a Magyarok Háznak tetején egy hatalmas Kreml-szobor díszeleg. Vajon mit keres Moszkva szimbóluma a Magyarok Házának homlokzatán? Ez nagyjából olyan, mintha egy lófarkas lobogó lenne kinn egy félholddal, vagy egy császári címer - ráadásul ez a jelkép ennél sokkal közelebbi múltra utal.

Nos konspirációk, meg bugyuta aktuálpolitizálás helyett elég a ház történetét megnézni és minden világossá válik.

A budapesti belvárosban a Semmelweis és Kossuth utca kereszteződésében álló épület természetesen nem volt mindig a Magyarok Háza. A rendszerváltás előtt a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza üzemelt itt, ekkor került rá a neonnal kivilágított Kreml is. A neon eltűnt, a fémváza valahogy itt maradt. 

Ha itt maradt, már nem bánom. Nem mintha egy morzsányi nosztalgiát is éreznék az orosz megszállás után, csak egyszerűen szeretem az ilyen kis budapesti titkokat. Persze ha egyszer nekilátnának helyreállítani az épület homlokzatát (mondanom sem kell, ennek is díszesebb volt egykor a teteje), akkor örülnék ha inkább belül lenne kiállítási tárgy belőle. Ilyen volt amúgy fénykorában:

A témát amúgy Török András is megírta bő két éve, de szemmel láthatólag azóta semmit sem változott a helyzet. Az épület azonban nem csak ettől érdekes.

Mondanom sem kell, már az oroszok beköltözése előtt is voltak lakói: korábban a Kisgazdák székháza volt, azelőtt az Országos Kaszinó működött itt. Az 1895-ben épült házat Czigler Győző tervezte, aki például a Gozsdu-udvart és a Széchenyi gyógyfürdőt is. Tűzfala alighanem az egykori városfalat rejti, hasonlóan megannyi kiskörúti házhoz.

Az épületnek azonban nem csak a homlokzatdíszítése változott meg, de a földszintje annyira átalakult, hogy az rányomta a bélyegét a városszerkezetre is. Látszik a legfontosabb különbség a szovjet időkhöz, vagy akár a jelenlegi állapothoz képest?

Ilyen most:

mvsz.png
Fotó: Google Street View

És ilyen volt vagy száz éve:

A legfontosabb különbség nem a falak koszossága. Hanem az, hogy az eredeti épületen nem voltak még árkádok, nem lehetett egyszerűen besétálni a ház alá.

Az az árkádsor, amely kisebb nagyobb megszakításokkal szinte az egész Rákóczi úton végighúzódik, és itt a Kossuth Lajos utcában is folytatódik, csak az 50-es évektől alakult ki folyamatosan.

Korábban nem volt rá szükség. Mielőtt kétszer kétsávos belvárosi autópályává alakították volna a Rákóczi-tengelyt, volt hely a járdáknak, sőt a fenti képen még az úttesten is inkább a korzózók vannak többségben.

Aztán ahogy kiszélesítették az úttestet, helyet kellett valahogy csinálni a gyalogosoknak. 

Megszülettek az árkádok, a gyalogosok viszont szép lassan eltűntek, s a híres árkádsor ma már inkább átok, mint áldás.

Na de vissza a házhoz! Pontosabban a ház elődjéhez, hiszen valamikor az 1800-as években a pompás palota helyén még csak kisebb házak állnak. Építészettörténetileg már csak azért is izgalmas, mert a századforduló egyik legfontosabb magyar építésznek, Lajta Bélának az apja bérelte egy időben a földszintet. Igaz, neki nem építészirodája, hanem szabóműhelye volt itt.

Az e helyt működő, híres-nevezetes Arany Sas fogadóról már ejtettünk pár szót az Urbanistán, hiszen itt alakult meg a Saskör, mely később - a korszak legjobb szóvicceként - felvette a Társaskör nevet.

Ám a legkülönösebb lakója egy gazdag fiatalember, Áldássy Ignác volt, aki 1838-ban kivett két szobát a szállodának. Eleinte még lejárt néha vacsorázni a vendéglőbe, aztán inkább csak felhozatta az ennivalót a pincérrel, aztán egy idő múlva már soha többé nem jött ki a lakosztályból. 93 éves koráig ott élt az Arany Sasban.

No hát nagy hirtelen ennyi, ami így eszünkbe juthat e furcsa vasszerkezetről a Kossuth Lajos utcában.

Érdekelnek a régi budapesti történetek? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!

  • Hírek
  • Hírek