Hogyan hatott a madridi építészet a pestire?

Izgalmas nyomozás egy magyar sztárépítész után

2016.11.22. 13:03

Budapesten, Lipótvárosban, az Október 6. utca és az Arany János utca sarkán álló, a volt Országos Szeszértékesítő Rt. (OSZ) 1929-es bérháza több szempontból különleges Magyarország építészetében.

Tervezőik, Tauszig Béla és Róth Zsigmond építészpáros neve már többször feltűnt az interneten, mint generációjuk első vonalbeli alkotói. Tőlük származik a pár éve elbontott szecessziós Schneller-ház, melynek földszintjén jó száz éven át pékműhely üzemelt; a példásan felújított és díjazott későszecessziós Tauszig-villa; a lakóközösségi összefogással gondosan karbantartott, tévesen bauhaus stílusúnak mondott, valójában párizsiasan elegáns modern bérház a Horánszky utca 1. szám alatt és a belül gazdag dekorációval rendelkező ún. Vasas-székház. Ezen kívül egy modernista családi házuk is megtalálható a híres Napraforgó utcai kislakásos mintatelepen.

Az építészek 1908-ban dr. Lipták-, majd Révész és Kollár irodájában gyakornokként kötöttek barátságot, aztán 1909-ben közös irodát nyitottak. Ők is ahhoz a századfordulós építészpáros-generációhoz tartoztak, mely Lechner és Pártossal vette kezdetét (lásd még Komor és Jakab, Kármán és Ullmann stb.). Az ilyen, egyenlő társult felek különböző munkafolyamatokat osztottak szét egymás között, kinek tehetsége szerint: ügyfélkapcsolat, irodavezetés, alaprajz- és szerkezettervezés, az épületdekorációk megrajzolása. Mint a fentebb felsorolt épületekből kitűnik Tauszig és Róth irodája elismert és sikeres volt egy nagyobb megszakítással egészen 1945-ig.

Az első világháború kirobbanásával irodájuk működését felfüggesztették, mindketten bevonultak. Az olasz és az orosz frontokon szolgáltak hadi mérnökként, az állam több kitüntetéssel jutalmazta őket. A háború után és a Monarchia felbomlásával az 1867-es kiegyezés óta dinamikusan növekvő, középhatalmak közé tartozó történelmi Magyarországból egyik pillanatról a másikra kis ország lett. A területek elcsatolásával erőforrásai és nyersanyagai nagy részétől megfosztották, és újonnan létrehozott ellenséges államok vették körbe. A Trianonban aláírt egyezmény a megcsonkított területű országnak jóval szegényesebb gazdaságot ígért, ami minden társadalmi réteget hátrányosan érintett. A nemzetközi pénzpiac így nem sok bizalmat szavazott meg az országnak, ezért nyersanyaghiánnyal és inflációval sújtva 1920 és 1925 között a építőanyagok árai akár a tízszeresükre is emelkedhettek.

Az 1920-as évek első felében csak pár jelentős állami tisztviselő és hadiszállításban meggazdagodott vállalkozó engedhette meg magának, hogy saját erőből magánlakóházat építsen. A pályaudvarokon az elcsatolt területekről több tízezer, az utódállamoknak hűségesküt nem fogadó, a bizonytalan jövőtől elmenekült magyar család lakott vagonokban, ahonnan később külvárosi volt barakkórházakba költözhettek.

A Tauszig-villát még a világháború előtti jólét idején tervezte az építészpáros
A Tauszig-villát még a világháború előtti jólét idején tervezte az építészpáros
Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index.hu

Ilyen körülmények között Tauszig és Róth már nem indította újra közös irodáját, a leszereléskor Tauszig Béla a MÁV-hoz került mint osztályvezető-mérnök és irányította az elcsatolt területek vasúti dolgozóinak készülő, elsődleges fontosságú MÁV tisztviselőházat (ún. Podmaniczky-hatház, 1918–1922). Később ennek a munkának a díjazásából tudott magának tervezni egy nyaralót Budán, mely egyébként a korszak első magyarországi art deco villája is volt (Riadó utca 2., 1923).

Mediterrán stílus Lipótvárosban

Visszatérve a cikk elején említett saroképülethez: az épülettömeg teraszos elrendezése, az oldalsó, több lakást összekötő hosszanti külső erkélyek nem jellemzők a magyar épületekre, inkább korabeli mediterrán nagyvárosok építészetét idézik, mint Torino, Róma, Barcelona vagy Madrid. Ezen egyediséget még jobban megerősíti Gerle János építésztörténész 1992-es szócikke Róth Zsigmondról: „… az I. világháború utáni években műkereskedéssel is foglalkozott, néhány évig Madridban élt”. Egy 1929-es lexikonban ez található róla:

Az általános leszerelés után átmenetileg külföldre ment és Madrid egyik legnagyobb építészirodájának volt vezetője.

Róth 1926-ban jöhetett haza, 14 év hazai építészeti pangás és a pengő stabilizálása után, mert adókedvezményekkel és amerikai banki hitelekkel, az ún. Speyer-kölcsönnel ismét erőre kapott Magyarországon a spekulatív bérházépítés. Tauszig és Róth építészpáros újranyitott irodájának eddig ismert első új munkája öccsének, Róth Miksának, az Országos Szeszértékesítő Rt. igazgatójának villája, mely a Tauszig-nyaralóval szomszédosan helyezkedett el (Sodrás utca 3.). Innentől kezdve a páros ismét sorban kapta a megrendeléseket, következő munkájuk a Vasas-székház volt.

Egy szerencsés véletlen folytán sikerült találkozni Róth Zsigmond egyik leszármazottjával, aki pontosította édesapja eddig ismeretlen spanyolországi életútját. Ezek szerint a több nyelven beszélő, sokat olvasó, művelt, festészethez is értő Róth Zsigmond Teleki Pál miniszterelnök megbízásából került először Amszterdamba 1920 áprilisában, majd utána Madridba, hogy a háború utáni nyomort műtárgyak eladásával és ellenértékük hazautalásával ínségakcióként enyhítse. Madridban Eduardo Sánchez Eznarriaga irodavezetője lett 1923 szeptemberéig.

Az I. világháború alatt és után Spanyolországban prosperált az építészet, Eznarriaga korának egyik jelentős eklektikát művelő építésze volt, tervezett színházakat, múzeumot és tiszti klubot is. Munkásságát megnézve leginkább egy bérházba épített mozi mutat hasonlóságokat az OSZ-épülettel. Ez a Teatro Infanta Beatriz (Beatrix infánsnő filmszínház) melyet 1923-ban, még Róth ott tartózkodása alatt kezdtek el tervezni és Eznarriaga halála után egy évvel, volt munkatársai fejeztek be 1925-ben. Hogy Róth ezek után hova ment tovább külföldre, a múlt homálya fedi, talán Amszterdamba, budapesti hazatérése előtt.

A madridi filmszínház első tervét nézve szembeötlő a spanyol és a magyar épület rokonsága. A tetőterasz, a zárterkélypárok közötti erkélyek elrendezése, az oldalsó zárterkélyek ablakainak arányai feltűnően egyezőek. A megvalósult madridi változat (címe: 15 calle de Hermosilla) már nem használt kiugró nyitott erkélyeket, hanem helyükre visszahúzott ún. franciaerkélyek kerültek, a sarokra pedig lekerekített zárterkélyek. Róth jóval később, 1929-ben ezt az eredeti madridi tervet vitte tovább budapesti épületén, amivel több egyezőséget is mutat a (zárt)erkélyek használata.

Ami különbség a két alkotás között, az az épületek stílusa: míg a madridi épület a történelmi stílusokat keverő eklektikában készült, addig pesti „leszármazottja” egyik legkarakteresebb art deco bérházunk.

Budapesten Trianon után építészeti-politikai lobbi tiltotta építési hivatalon keresztül bármifajta „haladó” építészet megvalósulását, értve ezalatt a szecesszió továbbfejlesztését. A rendelet szövege így szólt 1921-ben: „Főbb tereken és útvonalakon csak nemesebb stílusban szabad alkotni.”. Ez azt jelentette, hogy a városi hatóság csak a történelmi építészet formáit engedélyezte, így az art deco kezdeményezések mellékutcákba, míg a bauhaus hatása Buda-hegyvidéki villákba kényszerült. Ez a tiltás csak a világgazdasági válság után oldódott, ekkortól vált általánossá a díszítetlen modern homlokzat Budapest polgári bérházépítészetében.

Egy kis cseh kubizmus Pesten

Harmadik egyediség az OSZ-bérházon az art deco díszek eredete, mert csak itt és egy budai bérházon jelenik meg erőteljesen a cseh kubista építészet dekoratív hatása Magyarországon. A világ első megvalósult avantgárd építészete és iparművészete Prágában született, megelőzve ezzel a holland neoplaszticizmust (De Stijl, 1917) és a német konstruktivizmust (Bauhaus, 1923). A bécsi szecesszión nevelkedett Pavel Janák, Josef Gočár, Josef Chochol és társai a világ építészetében eddig nem látott homlokzati formálást hoztak létre 1911–1920 között, részben Picassóék analitikus kubista festészetének hatására. A történelmi építészet kizárásával, kerülve a hangsúlyos vízszintest (reneszánsz) és függőlegest (gótika), kristályszerű, töredezett felületekbe hajtogatták a homlokzati síkokat, akárcsak iparművészeti munkáikat.

A fiatal, dinamikus gazdaságú csehszlovák állam művészeti reprezentációjára Janák ebből az építészeti kubizmusból 1921–1926 között egy bizarr kinézetű, nemzetinek tartott, elnagyolt dekorációjú ún. rondokubizmust hozott létre. Így került a megszállt Pozsonyba is 1920 után modern államépítés címszó alatt a prágai építészek által „exportált” kubizmus és rondokubizmus. Az 1925-ös párizsi, art decót nemzetközileg bemutató világkiállítás a kubizmust kommercializálta, gúlaformáiból díszítőmotívumokat hozott létre, mely az amerikai felhőkarcolókra is eljutott. A XX. században így Prága Mucha szecessziós plakátjai mellett az egyedi cseh kubizmust tudja felmutatni a nemzetközi művészettörténetben.

Az OSZ-bérházon ezek, a kubizmusra jellemző gúlaformák tompa- és hegyesszögei tűnnek fel a részletek plasztikus megformálásán. A prágai kubista építészek életművét átvizsgálva Emil Králíček 1913-as épületdekorációi adják meg a pesti épület részleteinek az eredetét, mint a lépcsőházi faajtó, az 5. emeleti ablakkeretezések, a fríz és a kővázák kiképzése.

A magyar építészet 1000 éves történelme folyamán mindig anyagilag és így kulturálisan gazdagabb, nagyobb országoktól merített ihletett, mint az akkori Németország, Olaszország, Franciaország és Ausztria. Ezért is különleges az OSZ-bérház egész Magyarországon és Budapesten is, valódi forrásai ritkasága miatt: tömegében Madridot, részleteiben Prágát láthatjuk meg benne.

Köszönet dr. Ráth Tamásnak a hiánypótló információkért és Fekete Júliának a személyes kapcsolatért. Szerzőnk Bolla Zoltán, a Magyar art deco építészet című könyv szerzője, melynek bemutatója bemutatója november 24-én, csütörtök este, 17.30-kor lesz az Iparművészeti Múzeum Shopban.

Érdekel a budapesti házak története? Kövesd az  az Urbanistát a Facebookon!

  • Hírek
  • Csok