Bemutatták a Recski Történelmi Emlékhely fogadóépületterveit

Egy kényszermunkatáborhoz látogatóközpontot tervezni baromi nehéz feladat. Nem csak a funkció kötött, de méretben, anyagban, színben, formában sem virgonckodhat az építész. Ráadásul, úgy kell egyensúlyoznia, hogy közben ne legyen a ház se giccses, szenvelgős, se túl feltűnő, hiszen ez mégis csak egy porta, nem egy emlékmű.

A lényeg, az a ház után következik.

Éppen ezért csodálkoztam, hogy a Recski Történelmi Emlékhely fogadóközpontjára csak egy hallgatói ötletpályázatot írt ki Nemzeti Örökség Intézete. Főleg, hogy ezen a helyen kiemelten fontos a fogadóépület, hiszen a táborból alig maradt meg valami.

Mint megtudtuk, "Lázár János kérése volt, hogy fiatalokat szólítsanak meg vele, hogy ők hogy látják, milyen a korszakhoz való viszonyuk". Szó se róla fontos téma, főleg manapság, amikor hajlamosak vagyunk elfeledkezni, milyen volt a szovjet megszállás. De azért egy ilyen jelentős feladat esetében kíváncsi lettem volna, hogyan oldják meg azt a valódi profik.

A pályaművek ezzel együtt nem lettek rosszak, sőt van köztük pár kifejezetten szellemes megoldás. Lássuk a díjazottakat (amiket két tucat, név nélküli pályaműből választott ki a zsűri).

A legmeghökkentőbb alighanem Kubinyi Hanna és Farkas Sára terve volt, amit megvettek a pályázat kiírói. Ők egy négyzetháló mentén elrendezett betonoszloperdőt telepítenének, amely nem csak emlékmű lenne, hanem a fogadóépület is ezen nyugodna.

Ha csak a szűken vett funkciót nézzük (fogadóépület egy emlékhelyhez) a legjobban az egyik második helyezett, Bagó Júlia és Borbély Fruzsina elképzelése jött be. Eljátszottak a kinttel és a benttel, a fenttel és a lenttel. Kifejezetten játékosra sikerült a házuk. Igaz, egy ilyen fogadóépület bárhol lehetne, mondjuk egy őslénylelőhely előtt is, szóval nem kifejezetten egy kényszermunkatáborhoz kötődik.

Első pillantásra Urbán Jakab és Incze Sándor terve is inkább emlékeztet egy menő, XX. századi amerikai villára. De az átriumos elrendezésnek itt szimbolikus jelentősége van: kifele zárt, elkerített teret jelenít meg.

Az első helyezett csapat (Vörös Gergely, Hargitai Márk Máté, Süttő Réka, Szabó Attila, Komáromi Kinga) nyers betontömbjei is valami hasonlót idéznek fel. Alighanem azok sem botránkoznak meg egy ilyen terven itt, akiket máshol halálosan irritál a beton. Igaz, az anyaghasználat sem a környékre, sem az egykori táborra nem jellemző, pedig a kiírásban ez is szempont volt. Ezzel együtt ügyes terv.

Már csak az a kérdés, hogy mi lesz ezután: az ötletek alapján valaki összerakja a tutit? Hamarosan megtudjuk.

Érdekel az építészet? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!