Amerikai álom a zalai olajmezőn

Hogyan került a negyvenes években egy amerikai kertváros Nagykanizsára?

2018.01.15. 15:28
19 hozzászólás

A nagykanizsai MAORT-telep megmagyarázhatatlanul hasonlít az amerikai kertvárosokra. Sokan a mai napig azt hiszik, hogy amerikai családok laktak benne, illetve hogy amerikaiak építették. A MAORT-kemp – ahogy egykor hívták – maga volt az „amerikai álom”. A jólét és biztonság helyszíne. De vajon hogy került ide?  Zsoldos Anna írása.

Mi az a MAORT?

Mozaikszó, a Magyar Amerikai Olajipari Rt. rövidítése. A cég a Standard Oil Company of New Jersey, amerikai mamutcég leányvállalataként jött létre, amikor olajmezőket találtak Göcsejben. A két világháború között hazánk legtekintélyesebb ipari vállalata volt, mely a „MAORT-per” nevezetű koncepciós per után magyar–szovjet tulajdonúvá vált, majd privatizálták. Jelenleg is működő jogutódja a Mol.

Trianon után az ország szénhidrogénkészletei a határon túlra kerültek, sürgősen új lelőhelyeket kellett felkutatni, ezért a magyar állam külföldi tőkét hívott be az országba. Az amerikaiak először 1931-ben találtak olajat a belső zalai falvak környékén.  

Eleinte, 1937–38-ban még sok külföldi dolgozott a fúrásokon, de a magyar munkaerő idővel felváltotta őket. Akkoriban egy átlagos napszámbér 0,8 pengő volt, az olajipari munkások átlagos órabére viszont 0,8 és 1,1 pengő között mozgott. Egy fúrómester órabére 2-3 pengő volt,

a mérnökök pedig átlagban 1100 pengőt kerestek havonta. Összehasonlításképp: a tanítók havi fizetése ekkoriban 80 pengő volt,

az egyetemi tanároké pedig 800.  A dolgozók természetesen kaptak 13. havi fizetést, és a háború idején úgynevezett „drágasági pótlékot”, valamint 14. és 15. havi fizetést is.  

Emberek sokasága hagyta el mezőgazdaságot, hogy olajbányász legyen, és az életük teljesen megváltozott. Az olajipar megjelenése – amelynek kezdeti időszakáról itt olvashat bővebben – olyan szociális és társadalmi változásokat okozott az addig elzárt, tőke nélküli, hagyományosan mezőgazdaságból élő falvakban, hogy annak még ma is érezni a hatását. 

Az olajmezők közelsége és centrális helyzete miatt a negyvenes években Nagykanizsát jelölték ki a dél-zalai olajmezők központjának. Habár a legfelsőbb központ még mindig Budapesten működött, a Gresham-palota első és második emeletén, megvolt az esélye, hogy idővel az is Kanizsára kerül.

A Magyar Amerikai Olajipari Rt. amerikai mintára szerződtette mérnökeit és vezető tisztviselőit: gondoskodott nekik lakásról, fűtésről és világításról, hogy minden energiájukkal a vállalatra összpontosíthassanak. Nem feledkeztek el ugyanakkor a fizikai dolgozók és az alacsonyabb beosztású tisztviselők letelepítéséről sem.

Amerikai lakótelep és a helyi hagyományok

A lakótelep építése 1942-ben kezdődött és 1943-ban fejeződött be. Az eredetileg tervezett 80-110 lakásnak a háború miatt csak a fele épült meg, pontosan 51. Hat típustervvel dolgoztak, amelyek mindegyike új életformát és életszínvonalat kívánt meghonosítani a modern jegyében.

A munkások otthonai a telep hátsó traktusában kaptak helyett, kisebb alapterületűek és egyszerűbbek voltak, zárt sort alkottak. Középre a tisztviselők házai kerültek, a park szélén pedig a 100 négyzetméteres, legnagyobb alapterületű, villaszerű mérnökházak.

A terveket Berkes József, az olajipari vállalat vezető tervezője készítette. A telep építéséről és történetéről emlékirataiban ír teljes részletességgel. A terület egységesen tervezett: párhuzamos és merőleges utcák szabdalják. A házak egyenlő alapterületen, egyenlő távolságra helyezkednek el egymástól,

az udvarok nincsenek elválasztva: csak utcai kerítés van, a telkek között csak a növényzet alkot határt.

A telepen egységesen nyeregtetős, egyszintes, tégla lakóházak épültek. Ennek a típusnak olcsó és praktikus a kivitelezése. Modern külsejű, de megidézi a helyi építészeti hagyományokat is.  A nyílászárók acélból készültek, a budapesti Haas és Somogyi cégtől rendelték őket. Ennek is köszönhető, hogy egy-egy ház költsége annyira rúgott (kb. 5 ezer pengő), hogy abból a maga korában egy kisebb balatoni nyaralót is meg lehetett volna vásárolni. Az acél ugyanis hadianyagnak számított. 

Az épületekhez terasz is tartozik, a természetbe pedig toló-, illetve harmonikaajtó vezet. Az alaprajzok leghangsúlyosabb egysége a nappali, mely mindig a teraszra nyílik, és a legnagyobb méretű helyisége a házaknak. A nappaliból nyílnak a hálószobák, az ebédlő, a konyha és a mellékhelyiségek. Mindegyik típusban van cselédszoba, a kétszobás tisztviselő-lakóházban személyzeti szoba a neve. A ház hátsó traktusaiban vagy a konyha mellett találhatók. Alattuk pince van, mosókonyhával és óvóhellyel.

A házak fő jellegzetessége, hogy egyszerű téglalap formájúak, ehhez kapcsolódik egy másik mértani alakzat, amelynek eltolásával, előugratásával válik heterogénné az épület.

Berkes durva vakolást javasolt, példaként a Kotsis Iván tervezte balatonboglári plébániát mutatta meg tervezőtársainak. A házakban beépített szekrényeket és bútorokat is tervezett.

Az építkezést azonban a világháború félbeszakította, a telepet repeszbomba találat érte, a lakókat kiköltöztették. 

Nagykanizsa mai városnegyede

A telep a város egyik parkja mellett helyezkedik el, az utcákat és a kerteket sűrű növényzet, fák, bokrok határolják.

A MAORT-telep valójában nem lakótelep, inkább kertváros, lakópark. Nem véletlen, hogy a lakóházak emlékeztetnek a Balaton '30-as, '40-es évekbeli nyaralóira, hiszen a MAORT mérnökeinek üdülőtelep jellegű környezetet akartak kialakítani, ahol a munka után pihenhetnek.

Maga Berkes József is balatoni születésű, és az általa legtöbbet hivatkozott építész, Kotsis Iván is számos épületet tervezett a Balaton-parti településekre. Berkes József kéziratában leírja, hogy a mérnökházak tervezésekor Kozma Lajos 1941-es, Az új házban megjelent villaterveit és munkásházait vette alapul. A munkásházak viszont Kotsis Iván nógrádkövesdi és a székesfehérvári, 1940-es Berényi úti lakótelepeinek formáit viselik magukon. A fentiek mellett a budapesti Wekerletelepet  és az ONCSA-telepeket is tanulmányozta. A végeredmény egy olyan telep lett, amely városi környezet modern elemeit használja, de figyelembe veszi a helyi hagyományokat is.

A város és környéke még mindig a megszűnt olajipar hiányától szenved. Nagykanizsa nem lett soha olajváros, a MAORT-ot államosították, fő vezetőit koncepciós perben halálra ítélték, a vállalatot fokozatosan leépítették, majd felszámolták, a MAORT-telep villaházait pedig kettéosztotta a kommunista városvezetés. A házak azóta is állnak, de nem teljes eredetiségükben. Habár helyi védelem alá került az épületek nagy része, sok lakó nem a kallódó modern értékek megmentésén fáradozik. 

A szerző nagykanizsiai születésű művészettörténész-hallgató.

Érdekelnek a magyar városok titkai? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!

Felhasznált irodalom: A műemlékvédelem táguló körei Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kiállítása, Budapest, 2000. • Antal Dezső: A magyar népi építészetről. Göcsej, Budapest, 1935. • Bolla Zoltán: A magyar art deco építészet, Budapest,2016 , 45.o. • Berkes József: A nagykanizsai olajipari lakótelep építéstörténete in: Nagykanizsai honismereti füzetek, 18. szám,Kanizsai Nyomda, Nagykanizsa, 1998. 3.-32. o.  • Kotsis Iván: Életrajzom, HAP Galéria és az Építészeti Múzeum.  • Kozma Lajos: Az új ház, Corvin Kiadó, Budapest, 1978  • Kozma Lajos: A modern családi ház, Tér és Forma, 1937/11. szám,337.-343.o.  • Körner Zsuzsa-Nagy Márta: Az európai és magyar telepszerű lakásépítés története 1945-től napjainkig, Terc, Budapest, 2006.  • Havasréti József: „Leforgathatnál ott egy régi amerikai filmet...”, in: Lakótelepek. A modrnitás laboratóriumai, Kijárat kiadó, 2008, 32-43.o.  • Tóth János: MAORT lakótelepek Zalában, in. „70 éva alakult a MAORT”- tanulmányok egy bányavállalat történetéről, Magyar Olajipari Múzeum, Zalaegerszeg, 2009, 109.-121.o. • Módosult a MAORT-telep építési szabályzata, Kanizsa. Lokálpatrióta Hetilap, 2012-02-04. • Magyarország a XX. században, Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000.  • MAORT-telep, Nagykanizsa - epulettar.hu.  • Még mindig MAORT-telep (mashovais-csatlakoztathato.blogspot.hu)  • Elhallgatott epizódok a magyar építészek 20. századi történetéből. (epiteszforum.hu)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?