Szép vagy csúnya, de milyen volt lakni benne?

Itt az Urbanistán leginkább arról esik szó, hogy is néznek ki a házak kívülről, és sokkal kevesebb arról, milyenek bennük a lakások. Érthető, hiszen a legtöbb épületben nem fordulunk meg, de naponta több száz homlokzatát látjuk. Ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy ha az építész lakóházat tervez, akkor a legfőbb feladata az, hogy abban jól lehessen élni. Ezért aztán a régi házakat sem szabad csupán a homlokzatuk alapján megítélni.

Ferkai András, Ybl-díjas építésztörténész nem csak rengeteg könyvet írt Budapest huszadik századi építészetéről és lakásállományának kialakulásáról, de mint a MOME Építészeti és Elméleti Intézetének oktatója, tanítja is ezt. Az alábbi videón dióhéjban foglalja össze nekünk, hogyan is változtak a lakóház- és lakástípusok a huszadik század első felében, hogyan is alakult ki Budapestnek ez a sok színű lakásállománya.

A MOME Építészeti Intézetének és az Urbanistának tavaly indult közös cikksorozata. Előbb a hallgatók munkáit mutattuk be: az újragondolt székeket a Nemzeti Múzeumban, a Budapest két pontján felépített fainstallációkat,  a pilisi ciszterci apátság romjaira álmodott terveket, és hogy mihez kezdenének a diákok a Batthyány téren maradt ugrótoronyalappal. A sorozat második, videós felében a tanárok kapnak szót: előbb Csomay Zsófia, majd Kovács Csaba mutatta meg saját magának tervezett otthonát, a következő részben pedig folytatjuk Ferkai András minielőadását a budapesti lakásállomány történetéről.

Sorozatunk az Urbanista és a MOME Építészeti Intézetének együttműködésében, az NKA támogatásával készült. Ha érdekel az építészet, kövesd az Urbanistát a Facebookon!

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!