Fillérekért lakott az USA legdrágább negyedében egy idős hölgy

5000 dollár helyett 28-at fizetett: egyszerűen így alakult

2018.05.14. 20:34
15 hozzászólás

A nyolcezer forintos havi bérleti díj elég álomszerűnek hangzik, még Budapest legszegényebb negyedében is. Egy idős hölgy azonban az USA legdrágább környékén lakott ennyiért, vagyis alig több mint 28 dollárért. Ott, ahol mások 3-5 ezer dollárt (vagyis olyan egymillió forint környékén) fizetnek havonta, vagy akár többet is. Egyszerűen így alakultak a dolgok.

Greenwich Village Manhattan bohém negyede volt, aztán mint sok más hasonló környék elindult a dzsentrifikáció útján. Ez olyan jól ment, hogy mára az egész USA egyik legdrágább környéke lett. Amikor rangsorba állították az Egyesült Államok irányítószámait, hogy melyikhez tartoznak a legmagasabb árú ingatlanok, a Village (ahogy a helyiek hívják a környéket)

mind a négy irányítószáma bekerült a top 10-be.

Na most, itt bérelt egészen a közelmúltig lakást magának egy Patricia O’Grady nevű hölgy, nevetségesen olcsón. 

A Marketwatch cikke szerint 1955-ben négy lány vette ki, mindössze 16 dollárért a pecót. Bár a környék akkor még nem volt igazán vonzó, az ár már akkor sem volt túl magas. Igaz, ők vállalták, hogy cserébe takarítják a folyosót. Na meg azért a lakás is hagyott maga után kívánni valókat. Nem volt benne semmi a padlón és a falakon kívül. Ők szereztek bele mosogatót, meg pár hasonló cuccot az alapfelszereltséghez.

Érdekes mellékszál, hogy a lányok mind kezdő színésznők voltak. O’Grady, ha nem is vitte sokra a szakmában, azért elég jó filmekben megfordult kisebb szerepekben. Az IMDB az Arizonai álmodozókat említi, de a cikk szerint játszott a Taxisofőrben, és stílszerűen a Következő megálló: Greenwich Village című filmben is.

A Marketwatch szerint itt lehetett az idős hölgy lakása
A Marketwatch szerint itt lehetett az idős hölgy lakása
Fotó: Google Streetview

Amikor idén márciusban meghalt Patricia O’Grady – a szóban forgó háztól alig pár méterre ütötte el egy teherautó 82 éves korában – már évtizedek óta egyedül lakta a kecót, és az még mindig messze volt a komfortostól. Alighanem New York egyik utolsó lakása ez, ahová nem volt bevezetve a meleg víz, és a fűtésről is két kályha gondoskodott. Fürdéshez a tűzhelynél melegített vizet, majd azt öntötte egy kádba. Mindenféle fejlesztésnek ellenállt, árat pedig nem olyan egyszerű emelni New Yorkban csak úgy. Most, hogy elhunyt, új bérlő után nézhet a tulajdonos.  

A tervek szerint gyorsan behozza a félévszázados lemaradást, és egy kis ráncfelvarrás után nagyjából 5000 dollárért szeretnék kiadni a lakást.

Annyiért, amennyiért amúgy általában lakást lehet bérelni a környéken.

Elgondolkodtam persze a budapesti párhuzamon, de hamar rájöttem, hogy nincs értelme. Hasonló adottságú lakások egyrészt még mindig vannak, sőt nem is olyan rég, még egész negyedekben voltak hasonlóak az életkörülmények. Hazai viszonyok között – ahol legtöbbször a szürke zónába tartozik a lakásbérlés – nem nagyon hagynák, hogy valaki a környék évtizedekkel ezelőtti állapota szerint fizessen. Na és egy belső kerületben sincsenek annyira elszállt árak, hogy ne legyenek fillérekért lepukkant lakások. Vagy tévednék?

Érdekelnek az érdekes ingatlanok? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!