Aquapark és kaszinó is épült volna a Nemzeti Színház mellé

A HÉV-et se kellene már látni. Millenniumi Városközpont-tervek egykor és ma

31 default gallery big
2018.07.19. 17:32
4 hozzászólás

A körönd nem valami gyakori közterületnév. Én sokáig azt sem tudtam, hogy a Kodályon kívül van még ilyen Budapesten. Pedig van. Például a Gregersen körönd, amiről szerintem elég kevesen hallottak, pedig simán lehet, hogy már át is mentek rajta, csak épp nem vették észre. Olyan épületek vannak mellette, mint a Müpa, meg a Nemzeti Színház. Rajzolt térképen, sőt még légi fotón is gyönyörűen kerekedik, de a helyszínre érve nyomát sem találjuk. Csak egy csonka körforgalmat. Valahogy így áll az egész Millenniumi Városközpont is.

Most, hogy pár napja bejelentették, épül a  Millennium Garden irodaház (mely amúgy szintén a csak papíron létező köröndre néz), itt az ideje kicsit végigszaladni a nagyjából harminc éve húzódó városközpont-fejlesztés történetén, melynek senki sem tudja, mikor lesz vége.

A kilencvenes években kezdődött, egy álomszerűen jó adottságú területtel. A Petőfi és a Rákóczi (akkoriban Lágymányosi) híd között volt az utolsó pesti Duna-part szakasz a Hungária-gyűrűn belül, ahol bontások, meg mindenféle kompromisszumok nélkül fejleszteni lehetett. Remek lehetőség lett volna arra, hogy végre valahol megteremtsük a kapcsolatot a víz és a város között, amiről mindenki áhítozik, vagy hogy az itteni fejlesztésekkel katalizáljuk az egykori külső-ferencvárosi ipari területek újrahasznosítását. Sajnos mindezekből nem lett semmi.

A Millenniumi Városközpont mai állapota több szempontból olyan, mint az Örs vezér téré:

  • épp a középpontjában, évtizedek óta hiányoznak a térfalak, az ember nem igazán találja benne a helyét,
  • a házak egy része semmiféle kapcsolatban nincs egymással, csak úgy ott vannak,
  • mindenki arra vár, hogy mikor kötik össze a metrót a HÉV-vel, hogy végre gatyába lehessen rázni a területet.

Miért pont itt vannak az épületek?

Bár a terület legtöbbet szapult pontja a Nemzeti Színház, azért városképileg nem ez a legmeghatározóbb eleme a komplexumnak. Sokkal inkább az a várfalnak beillő lakó- és irodaházsor, ami végighúzódik a Boráros tér és a – remélem megjegyezték közben a magyar szabadságharc norvég hősének nevét – Gregersen körönd között. A falszerűség nem véletlen. Mint arra Smiló Dávid remek összefoglalójában felhívja a figyelmet, az eredeti koncepció szerint ez

a 1994-es világkiállítás díszlete lett volna.

Egy sor kortárs épülettel takarták volna ki a budai oldalon expózó vendégek elől a Soroksári út lepukkant házait.

Nos a házsor végül is megépült – vagyis az utolsó elemének épp most tették le az alapkövét –, de mint kortárs építészeti teljesítményre, nem igazán leszünk rá büszkék. Mármint semmi gond vele tulajdonképpen, csak egyszerűen átlagos, unalmas, különösen a Dunára néző homlokzatok, pedig hát városképi szempontból az lenne a fontosabb. Igaz, voltak azért a szokásostól eltérő próbálkozások (pl. Vonnák János és Kühn Péter „táncoló háza”), azért a Váci irodafolyosón sokkal szellemesebb irodák állnak.

A végére mintha azért megtalálták volna az irányt: a Finta Stúdió K&H székháza már egész pofás, a sort lezáró – szintén általuk tervezett – Millennium Garden pedig kifejezetten jól fog kinézni. Ezzel együtt ebből a területből többet is ki lehetett volna hozni. 

Ráadásul ezek az épületek teljesen elvágják egymástól a várost és a Dunát. Igaz, minek is verekedné át magát az ember rajtuk vagy közöttük. A másik oldalon nincs semmi: a HÉV két szép „nadrágszíjparcellára” osztja a sétányt, amelyek közt természetesen nincs átjárás.

Na igen, a HÉV!

Amikor kiépítették egykor a vonalat, a HÉV még a semmiben zakatolt végig. Nem zavart senkit, az utasok legalább gyönyörködhettek a folyó látványában. Mostanra viszont teljesen bizarrá vált, hogy a luxusapartmanok és -irodák tövében döcög a múzeumba illő vonatmatuzsálem. Épp attól fosztja meg a területet, ami a legnagyobb értéke lenne: a Dunától.

Az, hogy föld alá viszik a vasutat, nem valami új elképzelés, sőt. Eredetileg a Millenniumi Városnegyed építési engedélyét is ehhez a feltételhez kötötte a kerület. Aztán valahogy megenyhültek a döntéshozók, és lazítottak az előíráson:

a beruházó becsszóra megígérte, hogy egyszer majd felszín alá viszi a HÉV-et, cserébe nem kötöttek ki határidőt a teljesítésre.

Most, hogy lassan véget ér az ingatlanfejlesztés, végképp nem fogja motiválni erre semmi. Persze amúgy sem egyszerűen arról van szó, hogy ásunk egy árkot, lejjebb visszük a síneket, aztán födém és kész a kéregvasút. Az egész egy elég összetett közlekedésfejlesztési terv egyik eleme, ami nem könnyíti meg a dolgot.

Az úgy nevezett 5-ös metró lényege, hogy a Duna alatt kössük össze a szentendrei HÉV-et a csepelivel és a ráckeveivel. Számtalan verziója létezik, de a legnépszerűbb szerint valahol a Nemzeti Színház környékén találkozna a két déli HÉV-vonal, és mint metró folytatnák útjukat a Belváros és a Margitsziget érintésével Óbudára. Mondjuk az nem túl biztató, hogy egyesek a felszínen képzelik el a két HÉV-vonal összekapcsolását, és csak a Borároson vinnék föld alá a pályát.

Mindenesetre az egész városközpontot csak akkor lehet véglegesen rendezni, ha ez elkészül. Hogy mikor? Vitézy Dávid 2011-ben a BKK négy legfontosabb EU-s projektje között említette, hogy 2020-ra az Astoriáig meglesz a metró déli szakasza. Azt hiszem, nem veszteném el a fogadást, ha arra tennék: nem fog.

Budapest legnépszerűtlenebb épülete

A Duna-partra tervezett irodaházsor nem egy bonyolult fejlesztés, szépen le kell tenni dobozokat egymás mellé és kész. A zavar ott kezdődött, amikor a korábbi tervekhez képest, egyszer csak odakerült az Erzsébet téren már építeni kezdett Nemzeti Színház (amelynek maradéka ma az Akvárium Klub). Közhely, mennyire kaotikus és érthetetlen az egész épület, ne is foglalkozzunk vele. (Bár azért érdemes megnézni, Vadász György eredetileg milyen pályázattal nyert, és hogy aztán menet közben miért szállt ki a tervezésből.)

Viszont az elég fontos, hogy a Siklós Mária-féle végeredmény nagyjából nem is próbált illeszkedni semmilyen irányban a leendő szomszédaihoz, szóval azoknak kellett valahogy figyelembe venni azt. Az eredeti tervben a Gregersen köröndre nyíltak volna az épületek (kinek névadója amúgy remek hidakat is tervezett), ám a színház annak épp hátat fordít. Vagyis még azt se, csak egy jellegtelen sarkát. Az idepottyant Nemzeti miatt változott meg a terület funkciója is, és egyszerű üzletiből elmozdult a kulturális-szórakoztató-szolgáltató irányba.

Ennek megfelelően került mellé a Kulturális tömb munkacímre hallgató épület a Nemzeti Filharmónia Hangversenytermével, a Hagyományok házával, és a Modern Magyar Művészeti Múzeummal. Ebből lett a Müpa a Ludwiggal. Korának egyik legjobb magyar épülete lett, bár olyan területi adottságokkal kellett megküzdenie Zoboki Gábornak, hogy azért annak erősen látszanak a nyomai a házon. Elvileg egy körút mellett van ugyan a ház például, de az ott már csak egy országúti felüljáró – nem csoda, hogy ebbe az irányba leginkább csak lőrésszerű nyílásai vannak. A másikba viszont a főbejáratával felidézi, merre is kellene kanyarodni a képzeletbeli körtér ívének.

Nem volt azért annyira egyértelmű, mi is kerül majd ide. Volt terv, amelyik például önálló kulturális múzeumépülettel számolt (ez itt Reimholz Péter terve, ez meg Vadász Györgyé, aki amúgy önálló hotelépületet is tervezett a negyedbe). Az egész koncepcióban a legérdekesebb az úgynevezett Főépület lett volna átellenben a Müpával. Ez az irodasor lezárásaként rengeteg funkciót ötvözött, a konferencia-központtól a kaszinón át az aquaparkig (!!!). Sőt, két hotel is belefért volna a komplexumba: egy soroksári útra néző négy-, és egy Dunára néző ötcsillagos.

Hatalmas félköríves üvegcsarnoka lett volna, amely kifele dől (mint egy sarokkal arrébb, kicsiben és szerényebb dőlésszögben a Lurdy Ház és a Praktiker). Kinézetre leginkább egy hatalmas plázára emlékeztettek a Finta Stúdióban született tervek, és valószínűleg valami olyasmi is lett volna a végeredmény. Vele szemben a Müpa mellett egy titokzatos „multifunkciós épület” szerepel a legtöbb terven, ami leginkább a

gőzünk nincs mi lesz, de legrosszabb esetben valami irodaház

szinonimája az építészetben. A Főépület tervét végül elengedték, helyére részben a K&H székháza, részben a most épülő Millennium Gardens került.

Aztán a válság megakasztotta a fejlesztéseket. Az irodasor úgy nézett ki, mint egy építőipari lépéseket bemutató szemléltetőábra, vagy mint amikor a Csipkerózsikában minden udvaronc egy munkafázisba szenderül bele. Volt ugyanis megtisztított munkaterület, üresen tátongó munkagödör, félbehagyott betoncsontváz, és vígan működő irodaház is egymás mellett.

Elszalasztott lehetőség

A félkész városnegyed körül, épp a válság miatt befagyott építkezések idején indult be az élet. A Soroksári út túloldalán szórakozóhelyekkel, próbatermekkel, stúdiókkal telt meg az egykori Közvágóhíd, később beindult a Budapest Park, de akár a közelmúltban megnyílt Valyó Kikötőt is idecsaphatjuk. Minden adott volt ahhoz, hogy szinte magától létrejöjjön egy kulturális centrum, amit központilag nem sikerült megvalósítani. A válság után viszont nem csak a Millenniumi Városközpont fejlesztése kezdődött újra, de a Közvágóhíd nagy részének lerombolása is. Ráadásul a környék presztízsét emelő ingatlanok helyett, úgy tűnik sűrű beépítésű lakótelepet húznak fel ide. Ezzel párhuzamosan felmerült a Budapest Park bezárása is, bár ez időközben lekerült a napirendről.

Mi lesz az utolsó telekkel?

A nem létező körtér négy sarkára tervezett négy épületből kettő megépült (Müpa, Nemzeti Színház), egy pedig teljesen másképp és más funkcióval, de épül (Millennium Gardens). A negyedik helyén (a Soroksári út és a Rákóczi híd kereszteződésében) jelenleg hatalmas felszíni parkoló van. Ide már hosszú évek óta konferenciaközpontot terveznek. Hogy hogy fog kinézni, mekkora lesz, pontosan milyen funkcióknak felel meg, az egyelőre rejtély. Egyes elképzelések szerint tényleg a képzeletbeli köröndre rímelne a ház, mások szerint nem is önálló házra lenne szükség, hanem közös homlokzattal kéne kapcsolni egy újabb épületrészt a kulturális tömbhöz (ahogy a Ludwig és a Müpa is harmonikusan illeszkedik egymáshoz), kihasználva az együttműködésben rejlő lehetőségeket.

Hogy képes lesz-e egy ilyen fejlesztés valóban városközponttá varázsolni az egyelőre meglehetősen kietlen területet, nem tudni. A képzeletbeli körönd környékének rendezése mindenesetre sokat dobhat a környéken. Azért az mindenképpen a tágabb vonzáskörzet fellendülését mutatja, hogy a Soroksári túloldalán is elkezdtek irodaházakat építeni. A Haller Garden még a válság előtti utolsó lendülettel nyílt meg, de megjöttek az új versenyzők is: a színvonalas fejlesztéseiről ismert Skanska Mill Parkját most nyáron adják át.

Szóval erjedésben van a környék. Budapest városfejlődési kanyarjait ismerve, még mindig csak tippelgetni lehet, mi lesz végül belőle.

Érdekel az építészet? Kövesd az Urbanistát Facebookon, Twitteren, vagy újabban akár Instagramon is.