Mint a rátótiak a népmesében

A lejtő irányába akartak borospincéket fúrni. Nem jött össze

2018 hellowood tokaj 1071
2018.08.07. 16:11
8 hozzászólás

Van egy magyar népmesetípus, a falucsúfoló. Ezek a mesék mindig arról szólnak, hogy egy faluban (általában persze a rivális szomszédnál) micsoda butaságokat csinálnak: csikótojásnak vélik a tököt, elvetik a sót, hogy több teremjen, és ha felveri a gaz a környékét, megpróbálják arrébb húzni a templomot, ahelyett, hogy körbekaszálnák.

A Tarcal határában húzódó mandulási álpincesor épp olyan, mintha egy ilyen népmesében szerepelne. A történetét az idei Hello Wood Építész Mustráján hallottam, ugyanis a Szent István Egyetem tájépítész-hallgatói, Valkai Csaba és Zelenák Fruzsina vezetésével épp ezen a helyen építettek egy kilátópontot.

Volt egy árok a falu végén, vagy ha úgy tetszik, egy kisebb völgy, közepén időszakos vízfolyással. A partján egykor vályogházak álltak, szemben az akkor még működő temetővel. Aztán a háború után a közelben bányát nyitottak, és nekiálltak robbantással követ fejteni. A balesetvédelemre akkoriban nem sokat adtak, szóval mikor már több szikladarab is a házak között landolt, a lakók jobbnak látták, ha odébbállnak, a házakat pedig lebontották.  

Aztán bezárt a bánya is, és valaki kitalálta, hogy mi lenne, ha borospincéket ásnának ide, az árok két oldalába. Igény lenne rá, itt a tokaji borvidéken, szép a hely, népszerű volna. Neki is álltak a munkának - gondolkodás nélkül.

Az egyik irányban ugyanis egy régi temető van. Már ez sem túl szerencsés, de hát a halottak talán nem kopognak át, hogy ha valaki beás közéjük. Viszont a másik oldalra lejtő van. Abba az irányba legfeljebb néhány méter ásás után kibukkanunk a szőlőhegy oldalában. Valami miatt mégis elkezdték a munkát, megépült a támfal a pincék bejáratával, de mögéjük már nem ástak be: elfalazták valamennyit. 

Legalábbis így szól a legenda.

Persze ez már önmagában izgalmassá teszi a helyet, de valószínűleg nem (csak) ezért választották építési helyszínnek a tájépítészek a Hello Wood táborában. Különleges adottságú amúgy is, hiszen ezen a ponton érnek össze - szinte minden átmenet nélkül - a hegyek és az alföld. Az egykori öreg temető oldalába építettek hát egy kilátópontot a SZIE csapata Tarczali platz néven. Gyönyörűen megmunkált felületű, visszafogottan, szerkezetében díszes, szépen lekerekített építmény lett, mely két és fél méterre, konzolosan kinyúlik a völgyecske fölé.

Mint Valkai Csaba mesélte, a hely ugyan messzebb esik a település forgalmasabb részeitől, de a fiatalok erre járnak ki a bányatóra. Igen, oda, ahonnan egy időben sziklák röpködtek a völgybe. Szóval pompás hely lesz ez naplementében lábat lógatni hazafelé a strandolásról, meg más kellemes dolgokat csinálni.

Egy tájépítész csapattól pont ilyen tökéletes tájba illesztett építményt vár az ember. Na meg, hogy magát a környezetét is szépítse: az álpincesor vakajtajaira festett mintákkal tették még barátságosabbá a környéket.

TARCZALI PLATZ, Tarcal. Alkotó: Szent István Egyetem - Tájépítészeti és Településtervezési kar. Csapatvezetők: Valkai Csaba, Zelenák Fruzsina. Csapat: Bancsi Réka, Bindl Balázs, Erdelics Ágnes, Gimes Kinga, Gyimesi Levente, Juhász Rozália, Kassay Emese, Katona Zsombor, Lakatos Luca, Livják Ábel.

Magáról a Hello Wood tokaji Építész Mustrájáról itt olvashattok bővebben, egy másik, hasonlóan érdekes történetű projektről pedig itt írtam részletesebben.

Érdekel az építészet? Kövesd az Urbanistát Facebookon, Twitteren, vagy újabban akár Instagramon is.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!