Art decós bérgarázs a Víg utcában

2018.09.04. 11:28
4 hozzászólás

A Rákóczi téri csarnok mögött, a Víg utcában, a nyilvántartott lányok és józsefvárosi apacsok egykori vidékén, áll egy szürke, art decós motívumokkal díszített bérház, rajta „garage” felirat. Nem emlékszem már, hogy a rozsdától barnult gé, a kissé pöffeszkedő, majdnem spárgát csináló „a” vagy egyszerűen egyben az egész kopott, golyónyomokkal körbelőtt króm betűhalmaz miatt kezdődött minden – de valahogy az egész a harmincas évek lüktető Budapestjére dob vissza, a fekete-fehér Jávor-filmek és sofőrrel közlekedő méltóságos kisasszonyok világába.

Aztán amikor kicsit megkapargattuk a Víg utcai bérgarázs történetét, az is kiderült, hogy az intézmény valójában évszázados józsefvárosi hagyomány folytatója, az egyszervolt fuvarosvilág és bérkocsisdinasztiák nyomáből nőtt ki. A történet egyik pontján a „Der grosse Gott” is szerepet kapott.

Esküvőre, temetésre kocsit az Omniából

A Víg utca 22. négyemeletes bauhaus bérháza és az udvarán álló garázs a később Újlipótváros és a Margit körút jellegzetes épületeit (benne Budapest legszebb lépcsőházát) tervező Hofstätter Béla munkája. Az építtető Feldmann Dezső a régi telefonkönyvek szerint „a prima gummikamm. magyarországi egyedárusítója” volt a Király utcában, jelentsen ez bármit is.

A bérgarázs egyidős a házzal, 1931-es megnyitásáról beszámolt az Auto című szaklap:

Augusztus 15-én nyílt meg a főváros egyik legforgalmasabb helyén, a Rákóczi téren a főváros legújabb garage-a, az Omnia garage. A legmodernebbül felszerelt üzem 80 kocsi befogadására alkalmas, amely kocsipark elhelyezésére a legújabb tapasztalatok szerint történik. Hatásos központi fűtés, legmodernebb szerkezetű mosókészülékek, benzin- és olajszállító berendezés teszik tökéletessé ezt az új alkotást, amelyre automobilizmusunk büszke lehet. A Királyi Magyar Automobil Club tagjai az új garage-ban az amúgyis mérsékelten megszabott garage-díjakból árengedményt kapnak. A garage vezetősége rendkívül nagy súlyt helyez a figyelmes kiszolgálásra, úgyhogy az új üzem néhány napi fennállása óta máris igen jó hírnévnek örvend.”

Amellett, hogy a máshol parkolási lehetőséggel nem rendelkező városi autótulajdonosok helyet bérelhettek, az Omnia szervizeléssel és autóbérbeadással is foglalkozott: esküvőre, temetésre, túrára ajánlotta magát. A tulajdonos 1943-ig Feldman Dezső volt, majd 1944 júniusában az őt váltó Szendrő József helyére polgármesteri rendelet nevezett ki új, minden bizonnyal keresztény vezetőt a garázs élére. Ugyanekkor a bérház felkerült a csillagos házak listájára. Nem tudni, a háború alatt kapott-e belövést az épület. Az Omnia és a keresztény jelzőtől az új időkben megszabadult Bérautófuvarozók Szövetkezete mindenesetre újrakezdte a háború után és egészen az államosításig működött.

Az 1940-es budapesti telefonkönyv szerint rengeteg „auto garage” volt egész Budapesten.

A Víg utca 22-ben akkor már nemcsak az éjjel-nappal nyitva tartó Omnia üzemelt, hanem az Admiral bérautóüzem és a Keresztény Bérautófuvarozók Szövetkezete is. A józsefvárosi „auto garage”-ok a Rákóczi tér környékén koncentrálódtak: az Adriatica bérautóüzem (Déry utca 4.), a Guttmann garage és bérautó fuvarozás (Déry utca 6.), a Böhm túra bérautó (Víg utca 18.) itt volt a szomszédban, de a József utcai Mercedes és Adler luxusautókkal foglalkozó Elite bérautóüzem vagy Hajós István a Szigony utcából sem esett éppen messzire.

Fuvarosok, bérkocsisok és a Gott

De rossz úton jár, aki azt gondolja, hogy a minden gyökér nélküli nagyvárosi modernség tehet az egész józsefvárosi bérgarázs- és bérfuvarozásőrületről. A tsúnyán beszélő bérkocsisok, a villámöklű fuvarosok és a világújító „Der grosse Gott” vidékén járunk, azt a fűzfánfütyörésző jebezeusát a kacskaringós árnyékának!

Évszázadokkal ezelőtt Józsefváros földszintes házakkal és istállókkal volt tele, a legtöbben fuvarozásból éltek. „Aki Pestről vidékre akart utazni, elment a Józsefvárosba, végigalkudta az összes fuvarosokat és aki a legolcsóbb volt, annak a fogatát vette igénybe”– írta 1930-ban egy mindentudó újságíró az itteni fuvarosromantikáról, amelyből mára csak az utcanevek (Bérkocsis, Nagy Fuvaros, Kis Fuvaros) maradtak mutatóba. A kocsikészítők, kovácsok és lópatkolók műhelyei a mai Tolnai Lajos és Fecske utca tájékán voltak, a bormérések munkakedv-alapozó közelségében.

Így temettek a Ferencvárosban

Munkamegbeszélés az Árnyék utcában

A külső-ferencvárosi, Régi Ütőóra nevű kocsmában beszélték meg a munkaügyeket az arravalósi fuvarosok. „Négyszögletű, fekete, kopottas ládáikat (benne a halottal) odakünn hagyták az Árnyék utcában, a kocsma előtt, és a halottak nyugodtan vártak, amíg odabent a kocsisok megbeszélik a napi eseményeket. Legtöbbször természetesen a mesterségről volt szó a kocsisok asztalánál. Dicsekedtek, ha előkelő úr volt a fuvar, a spricceres poharakba sóhajtottak, ha fiatal nőt szállítottak a hullaházba. Nem voltak ők rossz emberek, csak némileg megkérgesedtek a mesterségükben. A közömbös halottakat olyan nyugodalommal kocsiztatták, mintha zsákot vittek volna. A halottnak sohasem mondták a nevét, csupán az utcát nevezték meg, ahol a pasasért kocsijukba vették. „Egy kis dolgom akadt ma délután az Andrássy úton” – mondta a hivalkodó. Míg a másik örökké a külvárosok rossz kövezetét szidta. Különben kevés szavú emberek voltak, lehetséges, hogy más kocsmákban is megfordultak napközben, nem lehet ezt a mesterséget józanul űzni, kihörpintették boraikat, megtörölték bajuszukat, és így búcsúztak Jóskától, a veres bajuszú pincértől: „Holnap is nap lesz!” Vajon mit felelnének utasaik, ha ezzel köszöntenék őket?” (Krúdy Gyula: Ferencvárosi emlék)

A fuvarospiacot két egymással vetélkedő, száz-kétszáz kocsit és három-négyszáz Iovat számláló család tartotta kézben: a Háringás és a Heimbach. A Háringás-dinasztia istállói a mai Dobozi és Magdolna utca táján feküdtek, ők a temetésekre specializálódtak: faomnibuszaikkal naponta tíz-tizenötöt bonyolítottak. Heimbachék a mai Népszinház és Alföldi utca sarkáról irányították a régi fuvarosvilág rabszállító-szegmensét, de csatorna- és pöczegödörtisztítással is foglalkoztak.

Volt még valaki, akinek neve feledésbe ment ugyan, de a későbbi kocsisgenerációk örök hálával emlegették zseniális újítót.

A Der grosse Gott nevezetessége onnan származik, hogy ő volt az első, aki a bérkocsisok átalányösszegével véget vetett annak a mindennapos szörnyű veszekedésnek, vitatkozásnak, sőt gyakran verekedésnek, amely a fuvaros és a kocsisa között mindennapos volt a napi bevétel miatt. Ma már nevetséges elhinni azt, hogy ez annak idején korszakalkotó újítás volt. Azelőtt a kocsitulajdonos és a kocsis között gyakran véres verekedések voltak az elszámolás miatt. A bérkocsivállalkozók vagy családtagjaik maguk is kocsikban hajtottak egész nap a városban és ellenőrizték, hogy a kocsisok hány fuvart vállalnak.”

Józsefvárosban laktak a pepitaruhás, keménykalapos, úri allűrjeikről nevezetes fiakkeresek. A legelegánsabb és legsárgább cipőjűek a Gizella (ma Vörösmarty) téren álltak, és gyakran valóságos magántitkári teendőket végeztek. Budapest vőlegényének, Podmaniczky Frigyesnek is megvolt a maga kedvence: 27-es fiakker kocsisa, aki a báró megbízásából bokrétát, új kalapot szállított a szép pesti kisasszonyoknak.

Az istállók helye lassan beépült, az autó kiszorította a fiakkereket, a mélygarázs a városi garage-okat. Az utcanév és a régi felirat megmaradt.

Borítókép: Bődey János / index.hu.  Érdekel a régi Pest? Kövesd az Urbanistát Facebookon, Twitteren, vagy Instagramon.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?