Harminc éve üresen pusztuló iskolát festett át 12 építésziroda

12 Fal című kiállítás a veszprémi Iparostanodában

paradigma 12walls 8775 web
2018.10.21. 07:34
6 hozzászólás

A veszprémi Petőfi Színház épülete Medgyaszay István fő alkotása, mely a tervek szerint 2020-ra teljesen megújul. Ennek egyik fontos lépése, hogy megszabadítják a toldásoktól-foldásoktól, és egy csomó funkcióját pedig (raktár, irodák stb.) az utca túloldalán álló házba költöztetik. Ez utóbbi a századfordulón épült, harminc éve teljesen üresen álló egykori Iparostanoda.

Úgy döntöttek a város vezetői, hogy ha már az átalakítás miatt úgyis hozzá kell nyúlni az épülethez, előtte egy alkalomra megnyitják egy kiállásra a nagyközönség előtt. Eredetileg az iskola történetét szerették volna bemutatni a termekben, de azt végül elvetették. Ebben a témában nem volt annyi, hogy megtöltsék vele az épületet, helyette kitaláltak valami sokkal jobbat.

A Paradigma Ariadné (Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs, Smiló Dávid - ezúttal Csóka Helénával kiegészülve), akikkel legutóbb a Frankfurti Könyvvásáron találkozhattunk, egy merész ötlettel állt elő. Mi lenne, ha fiatal, de már valamennyire ismert építészirodákat kérnének fel arra, hogy díszítsenek ki egy-egy falat. Az elgondolás utal a szemben álló házra is, hiszen Medgyaszay az ornamentika mestere volt. A huszadik század későbbi évtizedeiben viszont teljesen száműzték ezt a fajta díszítést, eljött a modern korszaka. Az utóbbi időben azonban ismét divatba jött, ami remek alkalmat jelent egy használaton kívüli épület felületeinek újragondolására.

Szóval vették a tantermeket és nekik estek. Mármint nem maguk az építészek. A kivitelezést a városi falfestményeiről ismert Neopaint végezte: teljesen kézműves módszerekkel vitték fel a digitálisan leadott terveket, amelyek nem egyszer a világ másik feléről érkeztek.

Így született meg a 12 fal – Építészet és kortárs ornamentika című kiállítás, ahol négy magyar és nyolc külföldi iroda, illetve építész mutathatta meg, mit tud kezdeni egy szabálytalan felülettel. Voltak, akik belefogalmazták tervükbe a meglevő elemeket, voltak akik egy bárhova feltolható mintát küldtek.

A két szintes, üres épület önmagában is nagyon látványos, de a falfestményekkel egészen izgalmassá válik. Néhol olyan érzése van az embernek, ahogy a fapadlón jár a deszkafödémek alatt a díszes falak között, mintha egy reneszánsz kastély termeiben bolyongana. Pedig aztán itt tényleg a jelen van jelen.

Persze elsőre nem olyan mellbevágó az élmény. Az, ami az építészet számára felfedezésre váró terület, az más összefüggésben egészen hétköznapi díszítőeljárás, elég csak mondjuk a szórakozóhelyek vagy a tűzfalak falfestményeire gondolni. Persze az itt látható képek mindegyikében van valami csavar, valami, amivel továbbgondolták az egyszerű képet.

A spanyol Enorme Studio például (utalva Veszprém múltjára) Szent István és Boldog Gizella monogramjaiból csinált egy olyan mintát, amelyik luxusmárkaként is megállná a helyét. De díszítőfestésnek is kifejezetten tetszetős.

A szervező Paradigma Ariadné egy dór oszlopot bontott ki síkba, a New York-i TREES viszont egy korinthoszi oszlopfő két elemét nagyította fel 3D-ben. Apró gegként egy kurzort is "ottfelejtettek" a kép sarkában, utalva a digitális tervezésre. Ez utóbbi különösen vicces itt a blogposztban, monitoron nézve.

Az odessai MNPL Workshop viszont másként követte a klasszikus hagyományokat. Ahogy a korinthoszi oszlopfőre azért kerültek annak idején az akantuszlevelek, mert az egykori mesterek a környezetükből merítettek ihletet, ők is azt vették mintának, ami a jelenlegi környezetük. Az ő gyönyörű, régi formákat idéző ornamentikájuk valójában csupa világmárka logójából áll össze.

Egészen csavaros megoldást dolgozott ki a magyar Very Good Office, akik előszeretettel játszanak a RGB színekkel. Az itteni alkotásuk első ránézésre nem túl különleges, de ha valaki veszi a fáradtságot, és megfejti a színkódot a mellékelt ábécével, akkor egyből másként tekint rá.

A londoni Adam Nathaniel Furman alkotása ugyan nem ennyire fifikás, de egyértelműen a leglátványosabb, szóval nem mehetünk el mellette szó nélkül. Főleg, hogy hatásvadász módon szelfipontot is kijelölt a padlón (annyira hatásvadász módon, hogy én sem tudtam neki ellenállni, meg láthatóan más sem).

A kiállítás a Design Hétre nyílt meg, de szervesen kapcsolódik abba a programba is, amellyel Veszprém pályázik az Európa kulturális fővárosa cím elnyerésére. Ebben elsősorban nem új épületek emelése szerepel, hanem a meglevők jobb kihasználása és újragondolása. Persze egy ilyen nemzetközi projekt is szépen passzol a sorba.

A kiállítás november végéig látogatható az Óvári Ferenc út 1 szám alatt. Hogy utána mi lesz a falfestmények sorsa, azt nem tudni, de akár az sem kizárt, hogy némelyikük túléli az épület funkcióváltását. Drukkolok neki, hogy így legyen.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?