A Vasember és a Gépember szobra

A tíz legizgalmasabb szabadtéri alkotás Nagykanizsán

1 hozzászólás

Azt hiszem, minden városnak vannak izgalmas szobrai. Vannak, amiket szinte az egész ország ismer, vannak, amiket szinte csak a helyiek. Abban viszont közösek, hogy a legtöbbjük fenn van a Köztérképen, ahol ezeket gyűjtik lelkes önkéntesek. Szóval, mielőtt elindultunk Zala megyei túránkra, a Mi Vidékünkkel, megkértem Pál Tamás alapítót, hogy segítsen kiválasztani pár izgalmas alkotást. Ő aztán ajánlott igen sokat: szépeket és kevésbé szépeket, dicső és kevésbé dicső korszakok emlékeit, amelyek azonban mind nagyon érdekesek. Aztán persze egy-kettővel én is kiegészítettem a listát, ha már belebotlottam valami különlegességbe. Az első körben lássunk pár szobrot és emlékművet Nagykanizsáról, abban a sorrendben, ahogy mi is végigjártuk őket.

A kanizsai Vasemberház vasembere

Ez nem is szobor valójában, de nem hagyhattam ki, ha már ottjártunk. A Vasemberház egyértelműen a legjobb nevű épület Nagykanizsán. Az 1700-as években épült barokk stílusban, és egy vaskereskedés működött benne, annak volt a cégére ez a vitéz. Az itt látható Vasember sajnos már csak másolat, 1983-ban, az épület helyreállításakor helyezték fel újra - de szerintem nagyon jól tették. Műlap.

Steampunk velocipéd: a testvérvárosok kútja

Átellenben a Vasemberrel, az Erzsébet tér másik végén áll a Gépember szobra. Na jó, valójában Testvérvárosok kútja a címe, de tegyük a kezünket a szívünkre: erre magunktól nem jönnénk rá. Még akkor sem, ha oda vannak írva a településnevek a küllőkre, vagy mikre. Pedig amúgy szerintem nem rossz, sőt. Ebből a témából ennél jobbat nem nagyon lehet kihozni, ez legalább valamilyen. Kifejezetten steam-punk hangulata van a századfordulós ruhával, meg a furcsa fogaskerékáttétekkel, amik kissé bizarr módon a sportember ruháján is megjelennek. Ezek a vicces utcai zsánerszobrok szerintem tök jól állnak Párkányi Raab Péternek, legalábbis jobban, mint a heroikus-tragikusak. Műlap.

Ugyanezen a téren állt a nyáron amúgy egy különleges, autógumiból készült szobor is: a Szarvasbika. A párja, a Szarvas, a szomszédos Deák térre került. Sajnos, mikor januárban ott jártunk, már nem voltak kinn. A Tourinformban (ahol amúgy nagyon készségesen segítettek mindenben) azt mondták, hogy csak ideiglenesen állították fel őket, s bár nem tudják biztosan, de lehet, hogy még visszakerülnek. Nekem tetszik az ötlet, akár úgy is, hogy idén máshol kapjanak nyilvánosságot.

A Turul, amit a szabotázs mentett meg

A már említett Deák tér legfontosabb alkotása a Turul. Első ránézésre nem túl különleges, épp olyan, mint oly sok társa az országban. Ami izgalmassá teszi, az a története. Az 50-es években ugyanis az országzászlóval együtt eltávolították, hogy beolvasszák a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban. A munkások azonban nem teljesítették a parancsot, és titokban eldugták a madarat. A rendszerváltáskor ugyanennek a gyárnak a dolgozói állították helyre, amikor elővették a rejtekhelyről. 

Nagy-Magyarország-emlékmű art deco stílusban

Az ország egyik legismertebb Trianon-, és talán legszebb art decós emlékművéről itt írtam korábban Műlap.

Fiatalok a szélben, avagy Jancsi és Juliska

A ledöntött Nagy-Magyarország-emlékmű helyére egy tanácsköztársasági került 1964-ben. Amikor ismét fordult a kocka, ezt is lebontották, de szerencsére nem akarták sem beolvasztani, sem elásni, csak egy jóval szerényebb talapzaton, a tér egy másik szegletébe helyezték. Kifejezetten szerethető fiatal pár ez így, mindenféle történelmi izé nélkül. A népnyelv amúgy is régóta Jancsi és Juliska néven emlegette Kerényi Jenő szobrát, mint azt kanizsai kollégánktól, Timitől megtudtam. Műlap.

A 17. keleti hosszúsági kör emlékműve

Valószínűleg ez a legfurább nevű emlékmű a városban, de az országos címért is jó eséllyel indulhatna. Pedig egy jópofa ötletről van szó. Ha úgy tetszik, ez is egy testvérvárosi emlékmű. Nagykanizsán halad ugyanis keresztül a 17. délkör, amelyet állítólag már réges-régen jelölt erre egy francia nyelvű (!) kő. Ennek ugyan nyoma veszett, de állítottak helyette egy emlékművet, jelölve rajta azokat a városokat, amelyek szintén rajta vannak a nevezetes vonalon Svédországtól Namíbiáig. 

Az elhelyezése mondjuk nem a legjobb. Egyrészt ilyen vékony vonalakból álló alkotás nem igazán érvényesül a tarkabarka háttér előtt. Másrészt egy körforgalom közepén van, ahová a kutya nem megy be megnézni az apró jeleket, amik a városok helyét mutatják. Igaz, állítólag igyekeztek minél közelebb tenni a szóban forgó egyeneshez, hát így sikerült. Műlap.

Térplasztika. Nehéz eldönteni, mi is valójában

Amikor arról érdeklődtünk, a Medgyaszay Ház szomszédságában, hogy hol van a sárkányszobor, csak nagy szemekkel meredtek ránk. Amikor megláttuk az alkotást, mi is megértettük, miért. Bodóczky István térplasztikája se nem szobor igazán, se nem sárkány. Viszont nagyon jól néz ki, szerintem sokat dob a Batthyány Lajos Gimnázium auláján, ahová felfüggesztették. Műlap.

Kígyó, a mászókaként működő szobor

Balás Eszternek a Hevesi Sándor Általános Iskola épülete elé helyezett Kígyójáról is elég nehéz eldönteni, hogy szobor-e vagy játszótéri eszköz. Persze, ahogy Kő Boldizsár is mondta, ezt a kérdést kár eldönteni, szobrokon lehet a legjobban mászókázni. A kopásokból ítélve mindenesetre remekül funkcionál. Műlap.

Ivó zsiráf

Újabb iskola, újabb állat. A Kőrösi Csoma Sándor általános iskola udvarán áll ez a kifejezetten aranyos zsiráf, Kárpáti Anna műve. Mondjuk szegény már csak a száraz betont nyalogatja egy ideje, mert a kútból sajnos rég nem jön víz. Igaz, a nyáron készült képeken látszik, hogy növények nőnek az egykori medencében, olyankor azért olyan, mintha legelne. Inkább csak az fura, miért áll ilyen ferde talajon. Mindenesetre szeretetre méltó alkotás ez is, 1976-ból. Műlap.

Történelmi tabló

Ez a város széli alkotás kakukktojás minden szempontból, de olyan szép, hogy nem hagyhattuk ki. Nem szobor ugyanis, és nem is közterületen van: csak engedéllyel látogatható és fotózható. Bálits Kálmán hatalmas, egész tűzfalat beborító, színpompás mozaikja 1967-ben készült. Ennek ellenére nem a szocialista sablonalakok jelennek meg rajta. Mindenek felett Kanizsa vára látható, alatta régmúlt idők csatajelenetei, a római harcosoktól egészen a szabadságharc vörössipkás honvédjeiig.  Alul a gyár dolgozói, és egy boldog család. Meglepő, hogy meg lehetett úszni egy ilyen alkotást szovjet katonák, vagy legalább az állampártra tett utalás nélkül. A tartalma ma is teljesen vállalható. Hát ha még hozzá vesszük, hogy ennek a gyárnak a dolgozó rejtegették ebben az időben a beolvasztástól megmentett turult, akkor tényleg igazi történelmi távlatok nyílnak ezen a helyen. Műlap.

Ha már idáig kijöttünk a városból, mindenképp nézzük meg a Várkaput is. Tulajdonképpen emlékmű ez is, hiszen Kanizsa vára nyomtalanul eltűnt. A török kiűzés után (melyre egészen későn, 1690-ben került csak sor) lerombolták, a köveit pedig széthordták, s építőanyagul használták a város épületeihez. A helyét 1996 óta jelzi ez a "kapuszobor".

Ha még többet olvasnál köztéri alkotásokról,

kövess Facebookon vagy Instagramon.

Önnek is van témája a saját megyéjéből?
Küldje el nekünk!
Ezt az anyagot az Index olvasóinak támogatásából készítettük.