Az első magyar önarckép nyomában

Öt középkori templomot kerestünk fel Vasban

DSC 7507
2019.04.16. 05:42 Módosítva: 2019.04.16. 05:52
6 hozzászólás

Számos gyönyörű palota és kastély van Vas megyében, ám a kedvenc épületeim egészen aprók. Nem az őrségi szerek házaira gondolok, bár azokat is nagyon szeretem, hanem a középkori templomokra, melyekből több is van ezen a környéken. Mikor a Mi Vidékünk projekttel Vasba látogattunk, felkerestünk párat, és most megmutatjuk őket.

Bár ottjártunkkor nem volt valami fényes az égbolt egyik nap sem, talán ilyen komor háttér előtt is látszik, mitől annyira szerethetők ezek a sok száz éves egyházak.

Az Árpád-kori építészetünkből nagyon kevés maradt fenn. Amit különböző megszállók nem pusztítottak el az évszázadok alatt, az bizony mind átépült az épp aktuális divat szerint. Itt a nyugati határnál (meg azért egy-két helyen máshol is az országban), szerencsére áll még pár emlék. Ezen a vidéken már nem pusztított annyit a török, és a kisebb falvakban a fejlődés sem volt olyan intenzív, hogy ne maradhasson meg néhány páratlan szépségű műemlék ezekből az évszázadokból. A listába azért bevettem egy kakukktojást is, ahol a középkori építészeti elemek mellett a későbbi korok nyomai is jól megfigyelhetők.

Csempeszkopács: sárkányok őrizte bárány

Ez a bájos kis templom az 1200-as években épült egy mesterséges dombra, amit vizesárokkal vettek körbe. Bár ez utóbbi mára kiszáradt, a nyoma azért most is látszik. Tiszteletreméltó kora már csak azért is meglepő, mert nem kőből, hanem helyben égetett téglából rakták. Bár ez elsőre nem tűnik olyan időtállónak, előnye, hogy kevesebbet ér, mint bontott építőanyag. 

A kapu igazi dísze a timpanon (vagyis a kapu feletti háromszög alakú mező), melyben két farkába harapó sárkány fogja közre Isten bárányát. Ugyanez a minta megvan amúgy Jákon is - ebből gondolják, hogy talán ottani mesterek dolgozhattak itt is -, de ott annyi minden van, hogy az ember észre se veszi ezt az apróságot. Meg jó azt is nézni, hogy mennyire kedvesek ezek a már-már madárszerű lények, melyek jóval őszintébbek a jáki templom díszesebbre faragott (vagy díszesebbre rekonstruált) hüllőinél.

Most sajnos nem jutottunk be - a kulcsok őrizője épp nem volt a faluban -, de korábban jártam benn. Ott is megmaradt néhány szép freskótöredék az építés idejéből. Jól megférnek az évszázadokkal később készült barokk szobrokkal és oltárral.

Csempeszkopács amúgy maga is igen apró, kevesebb mint háromszázan lakják. Ám így is van egy nevezetes kiskastélya, ahol egy időben Béri Balog Ádám, kuruc brigadéros lakott, meg egy klasszul helyreállított vasútállomása - vasút nélkül. A síneket ugyanis már rég felszedték ezen a vonalon, a helyén most bringautat építenek ki.

Balogunyom: építészettörténeti bemutató

Az egykori Nagyunyom temploma olyan, mintha szabadtéri építészeti kiállítása lenne stílusok fejlődéséről. Ez biztos komoly fejtörést okozhatott a helyreállítást végzőknek: mit mutassanak meg, és mit rejtsenek el. A legrégebbi, Árpád-kori részei még ugyanakkor épültek, mint a közeli Csempeszkopács temploma: 1250 körül. Ebből a korból származnak a félköríves ablakok. Ezek egy részét elfalazták, majd a helyreállításnál újra kibontották, ami most igen furcsán fest, hiszen időközben új ablakokat vágtak a falba, kicsit odébb.

A csúcsíves ajtókeret (ma már ajtó nélkül) egy gótikus felújítás során került a falba, míg a fenti képen látható, fekete-vörös festés már a török idők után került az épület lábazatára és sarkaira. Ezt a - jelen esetben feketére festett - sarokkiemelést hívjuk kváderezésnek. Na ez már a barokk felújítás nyoma.

Az 1800-as években aztán bővítették a templomot, kapott egy tornyot és egy új homlokzatot is. Ekkor már a klasszicista stílus volt divatban. Építészettörténeti gyorstalpalónak tökéletes helyszín, és akkor még be se léptünk a templomba. Aki többre kíváncsi, az olvassa el az épületről szóló, helyi lapban megjelent cikket (pdf), amit a ház kutatója, Valter Ilona régész írt.

Ják: lopott tetővel is lenyűgöző

Az egykori bencés apátság Szent György-temploma mindenkinek ismerős, aki járt általános iskolába (feltéve persze, hogy sok egyéb más mellett, ezt még nem törölte a memóriájából, mint fölösleges információt). A legépebben megmaradt, legpompásabb és méretében is egyik legtekintélyesebb Árpád-kori templomunk az egész Kárpát-medencében. 

Nem csak az építészettörténetben, de a műemlékvédelem történetében is fontos mérföldkő, hiszen a Halászbástyát-is tervező Schulek Frigyes tervezte a rekonstrukcióját. Akkoriban még más szelek fújtak. Míg a mondjuk a balogunyomi templomnál az volt a cél, hogy minden érintett stílusból megőrizzünk és bemutassunk valamit, egy évszázada inkább egy adott korszakra fókuszáltak. Teljesen természetes volt például, hogy mivel Árpád-kori templomról volt szó, lekapták a barokk tetőket a tornyokról, és középkoribbra cserélték őket. Ebben az esetben Schulek egyszerűen lemásolta a zsámbéki templomét.

Ha nem templom mellett állna, alighanem igazi látnivaló lenne a templom mellett álló Szent Jakab-kápolna is, de így csak szerényen meghúzódik a tövében. Ahogy azt az olasz városoknál minden turista megszokhatta (legismertebb példája Firenzében van), a templom mellé itt is épült egy kör alaprajzú keresztelőkápolna.

Egész pontosan nem kör alakú, hanem négykarélyos. Egyidős a templommal, az 1200-as években épült. Belül barokk festést kapott, de így is igazán izgalmas, főleg a falban haladó lépcső meglepő, a festett felületekből nyíló ablakaival.

Őriszentpéter: a várrá alakított templom

A szentpéteri templom is – melynek védőszentje természetesen Szent Péter – sok átalakítást megélt. Ráadásul itt nem csak új stílusok jöttek, de új funkció is. A török időkben kis váracskává, úgynevezett castellummá alakították. A kis mérete ellenére azért elég komoly erősség volt, 30-40, időnként akár száz katona is állomásozott benne. Csak 1664-ben tudta elfoglalni a török.

A várból mára semmi nem maradt, csak egy jókora sánc emlékeztet arra, hogy egykor erődtemplom volt. Na meg az épület furcsa arányai, melyek jelzik, hogy sok átalakítást megélt.

Körbesétálva még egy izgalmas felfedezni való vár a látogatókra. A sírokon túl egy téglaégető maradványai láthatók, mely még az 1400-as években működött ezen a helyen. Maga a templom is téglából van rakva amúgy, de jóval régebbi: 1230 körül épülhetett. 

Velemér: naptemplom az első önarcképpel

Bár ábécésorrendben mutattam be a templomokat, de így is a végére marad a legkülönlegesebb. A veleméri Szentháromság-templomról egy egész félévet tanultunk az egyetemen, annyi csodálatos dolgot őriz. Építési idejét nem ismerjük pontosan, de az biztos, hogy az 1300-as években festette ki Aquila János. Önmagát is odapingálta a falra, ezzel megalkotta az egyik legelső önarcképet Magyarország területén.

Szinte hihetetlen, hogy a csodálatos képek jelentős része megélte a 21. századot. A reformáció idején lemeszelték a falait, majd később visszakapta a katolikus egyház, de mivel katolikusok nem éltek erre, senki sem használta. A teteje beszakadt, az eső előbb a meszet mosta le, aztán a freskókat is kikezdte. A XIX. században aztán leégett, ráadásul az oltóvíz tovább pusztította. Mikor Rómer Flóris - a magyar műemlékvédelem atyja - felfedezte, már fák nőttek benne, tele volt állati ürülékkel és tábortüzek nyomaival. 

Fotó: Balla Béla / Indafotó

Ekkor szerencsére helyreállították, bár azóta időről időre megfeledkeztek a létezéséről. Többször került romos állapotba, a Tanácsköztársaság idején például majdnem lebontották, hogy a köveiből istállót építsenek. Ma már szerencsére tökéletes állapotban van.

A festményei azért különlegesek, mert sehol máshol nem maradt meg nálunk ilyen gazdag belső falfestés ebből a korból. Jól megfigyelhető rajtuk, hogy ekkoriban még nem csak hasra ütés szerűen helyezték el a képeket a falakon, hanem "program szerint". Például Krisztus születése napján (azaz karácsonykor) a kisded Jézusra esik az első hajnali fény.

Az apró templomban azonban minden különösebb csillagászati, vagy történeti ismeret nélkül is hosszan el lehet böngészni a képeket. Mondjuk, hogy a három királyok egyikének lovát egy majom vezeti, vagy hogy mögötte egy szolga épp meg akarja akadályozni a társát az ivásban.

Aki az Őrségbe látogat, semmiképp se hagyja ki Velemért!

Borítókép: a jáki templom. Fotó: Bődey János/Index.  Érdekelnek a műemlékek? Kövess Facebookon, vagy Instagramon.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!