A Bauhaus kicsit tényleg magyar volt

Évfordulós Bauhaus-kiállítások: Ludwig, MNG, Mai Manó, Vasarely

20190409 191206
2019.04.26. 23:47
5 hozzászólás

Százéves a Bauhaus. Weimar, Dessau és Berlin ünnepel. Budapest is ünnepel (például a Budapest100-zal), mert úgy érezzük, ez a legendás németországi iskola egy kicsit a miénk is volt. Persze elég sok mindenről szoktuk azt érezni, hogy "ez egy kicsit magyar is", de a Bauhaus esetében teljes joggal tesszük ezt. Az ott tanító mesterek közül ugyan csak három volt honfitársunk, de ők elég fontos szerepet játszottak az iskola életében. 

Berger Otti diákból vált a textilműhely vezetőjévé. A kevés női oktató egyike volt, akit emiatt ma is számon tartanak. Breuer Marcell szintén „saját nevelés volt: már hallgatóként izgalmas bútorokat tervezett, majd megalkotta azokat a csővázas székeket, amelyek a Bauhaus legjellegzetesebb termékei lettek. A fénykísérleteiről ismert Moholy-Nagy László pedig, miután 1923-ban csatlakozik a tanári karhoz, az igazgató – Walter Gropius – jobbkezeként nagy szerepet játszik az oktatási rendszer teljes átalakításában. És akkor a híres és kevésbé híres magyar diákokról nem is beszéltünk.

Ugyanakkor elképesztően kevés dolog maradt utánuk idehaza. Nem csoda. A harmincas-negyvenes évek nem kedveztek nálunk az újító művészeknek. Berger Auschwitzban halt meg, Moholy-Nagy Chicagóban alapított dizájniskolát, Breuer – miután Magyarországon származása miatt nem kaphatott munkát, hiába pályázott – Amerikában vált világhírű építésszé.

Ebből a szerény örökségből viszont négy budapesti múzeum is kiállítást rendezett a centenáriumra, lássuk, hogyan sikerült nekik. 

Ludwig Múzeum: relikviák és utánérzések

Bauhaus100. Program a mának – 08. 25.-ig

A Ludwig Múzeumban a legnagyobb feladatra vállalkoztak: egy viszonylag átfogó, méretében is tekintélyes kiállítást állítottak össze az évfordulóra. Teljességre persze nem törekedhettek. A centenáriumon, amikor a világ számos jelentős múzeuma egyszerre akar Bauhaus-kiállítást rendezni, elképesztően nehéz tárgyakat kölcsönözni. Meg amúgy sem lett volna értelme megismételni a 2010-es pécsi kiállítás tematikáját.

Szóval, amit lehetett, elővettek a bemutatható anyagokból, azután ezeket dokumentumokkal, makettekkel egészítették ki. Így megidézik Molnár Farkas legendás vörös kockaházát, Moholy-Nagy Fény-tér-modulátorát, és látható pár Breuer Marcell tervezte bútor, amelyek tulajdonosa ráadásul tervezőtársa, Fischer József volt.

Kortárs alkotások a Ludwig Múzeum Bauhaus-kiállításán
Kortárs alkotások a Ludwig Múzeum Bauhaus-kiállításán
Fotó: Rosta József / Ludwig Múzeum

Ám az igazán fontos része a kiállításnak a Bauhaus hatásának bemutatása. Főleg a közvetlen követőkön, vagy azokon keresztül, akik ihletet próbáltak meríteni belőle az elmúlt évtizedekben. Ez időnként nem is volt olyan egyszerű. Az 50-es években nem nézték jó szemmel nálunk a Bauhaust, szóval a hatvanas években újra fel kellett fedezni ezt a hagyományt a magyar képzőművészeknek. Elzárva a nyugati mesterektől és gyűjteményektől, olykor

képeskönyvekből próbáltak rekonstruálni háromdimenziós alkotásokat.

A kiállítás jelentős - talán egy picit túlságosan is nagy - részét kortárs, nagyrészt kifejezetten erre az alkalomra készült művek teszik ki. Számomra ennél izgalmasabbak voltak a korabeli dokumentumok (például egy Bauhaus stílusban épült ház ingatlanhirdetése), vagy akár a játékszoba.

Figyelemreméltó a színházakkal foglalkozó terem, mely egyszerre idézi fel az iskola időszakát, és annak utóhatását is. Oskar Schlemmer balettjében egyszerű geometriai formákká egyszerűsítette az emberi testeket. Különös jelmezeit Bárdy Margit jelmeztervező archív felvételei őrizték meg, aki újraalkotta a ruhákat. Az eredeti elképzelés szerint azonban nem csak a jelmezeket reformálta volna meg a Bauhaus. Molnár Farkas U-színháza, vagy Weininger Andor Gömbszínháza egészen új utat nyitott volna, és akkor a mechanikus - színészek nélküli - előadásokról még nem is beszéltünk. Na de, fáradjunk csak egy múzeummal odébb, ahol erről többet tudhatunk meg.

Kurátorok: Fabényi Julia, Készman József, Petró Zsuzsanna. A dokumentumokat és relikviákat bemutató kiállítás kiállításrész kurátora Ritoók Pál és Sebestyén Ágnes Anna volt. Bővebb információ.

Magyar Nemzeti Galéria: kicsi, de erős kiállítás 

Bauhaus100. Absztrakt Revü: válogatott művek Weininger Andor hagyatékából – 07.28.-ig

Az MNG más utat választott, és nem az egész Bauhausra, hanem többé-kevésbé egyetlen alkotóra, Weininger Andorra fókuszált. Igaz vele szinte egy személyben lefedhető az iskola tevékenységének jó része, hiszen egyszerre volt festő, grafikus, illusztrátor, dizájner, építész, bútor-, színpad- és jelmeztervező. Ráadásul zenész is, a Bauhaus-együttes alapítója.

A kiállításon végigkövethetjük, hogyan vált Rippl-Rónai József követőjéből Bauhaus-diákká, és ott hogyan egyszerűsítette le művészetét tiszta színekre és geometriai formákra. Legizgalmasabb elképzelései a színházhoz kötődnek. Az Absztrakt revüben

maga a színpad a látnivaló, ahol az oldal- és hátfalak átalakulása, valamint a színpadon mozgó elemek képezik az előadást.

Ez a Mechanikus színpad az egyik fő műve, mely a gyakorlatban csak a nyolcvanas évekre valósult meg. Az 1986-os kasseli előadásról készült filmfelvétel Magyarországon itt, a kiállításon látható először.

A Weininger-hagyatékot néhány más bauhausos művész alkotásával egészítették ki, így látható még Forbát Alfréd és Bortnyik Sándor egy-egy, Moholy-Nagy László két műve a tárlaton. Itt van még pécsi diáktársai - Molnár Farkas, Stefán Henrik, Johan Hugó - néhány festménye és rajza. Számomra Molnár grafikái voltak igazán izgalmasak, kubista stílusban papírra vetett, középkori templomai olyanok, mint a későbbi modern épületei.

A Nemzeti Galéria kiállítása kevés anyagból gazdálkodik, de abból példamutatóan szépen. A kiállítóterem minden fala ügyesen kitalált, de amelyik megidézi a Revüt, az egyenesen tökéletes. Kis kiállítás, viszont ha amúgy is fontolgatunk egy MNG-látogatást (mondjuk a most nyílt Fortepan miatt), akkor azt érdemes ehhez igazítani. Főleg, hogy a múzeum boltjában ezúttal egy csomó Bauhaus-cucc is kapható.

Viszont érkezés előtt érdemes megnézni, hogy látogatható-e épp a kiállítás: amikor először mentem fel miatta a Várba, épp zárva volt a fél szint, második alkalommal pedig egy forgatócsoport foglalta be a termet, akiktől nem igazán lehetett fényképezni.

A kiállítás kurátora: Bajkay Éva. Bővebb információ.

Mai Manó Ház: izgalmas kísérletek

Bauhaus100. A zseniális kísérletező: Moholy-Nagy László fotográfiái  –  05.12.-ig

A legnagyobb magyar név a Bauhausban alighanem Moholy-Nagy Lászlóé, nem véletlenül viseli az ő nevét az egyik legfontosabb magyar művészeti egyetem. Ezt nagyjából mindenki tudja róla, de hogy pontosan mit csinált, azt csak úgy sejti a nagyközönség. Valami fotós izét...

Azért nehéz megmondani, mert ahogy a kiállítás ismertetőjében áll, "soha nem laborált, hívott elő és fixált fényképet sötétkamrában, valamint nem tartotta magát fotóművésznek, sem fotográfusnak". Szóval nehéz eset. Tulajdonképpen a szakma sem tudta hova tenni. Unokája, Daniel Hug mesélte tavaly egy weimari konferencián, hogy az iskola ellehetetlenítése után a nagyapját tárt karokkal várták az USA-ban a harmincas évek végén, hogy „na, jön a menő bauhausos művész”. Ám a könnyen dollárosítható, divatos fényképész-festő helyett egy fura apró izékkel kísérletező fickót kaptak, akiből elég nehezen lehetett eladható terméket kinyerni.

Egyszer már merengtem azon, hogy mi a különbség a valódi kísérletezés, meg a kísérletinek tartott művészet között. Moholy valóban kísérletezett, az eredményei pedig meghökkentők voltak.

Egy festménynek ma már hajlandók vagyunk megbocsájtani, ha "nem ábrázol semmit", de egy fényképnek nem. 

Még mindig azt gondoljuk, hogy az attól fénykép, hogy tükrözi a valóságot. Pontosabban: az van rajta, amit látni szoktunk.

A kiállításon a legmeghökkentőbbek a fényképezőgép nélkül készült fényképek, a fotogramok. Ilyenekkel mások is kísérleteztek ezekben az időkben, de Moholy nem törekedett arra, hogy a leképzett formák felismerhetők legyenek. Külön teremben látható a Fény-tér modulátorral létrehozott alkotás egy filmfelvételen.

A kiállítás második felében fotóplasztikák láthatók, olyan montázsok, amelyek a húszas évek reklámjaiból, popkultúrájából építkeznek. A harmadik csoportot a hagyományos értelemben vett fényképek jelentik. Persze ezekre is jellemző a kísérletezés, a szokatlan perspektívák, negatív képek, a nem annyira a tartalomra, mint inkább a mintákra fókuszáló kompozíciók.

Aki nem különösebben nyitott a huszadik századi művészetekre, annak is érdemes benéznie. Élvezetes, kellemes séta ez a Mai Manóban, épp elég anyaggal ahhoz, hogy a kiállítás önmagában is kerek egészet alkosson.

Kurátor: Tóth Balázs Zoltán. Bővebb információ.

Vasarely Múzeum: az igazi magyar Bauhaus

OSAS: Bauhaus 100  –  05.26.-ig + az állandó kiállítás

A Bauhaus hatását követő magyar művészek közül alighanem Vasarely a legismertebb. Magától értetődő, hogy a gyűjteményét őrző budapesti múzeum is készült egy kiállítással. Ezen ötven kortárs művész alkotása látható, melyek egy-két direkt utálástól eltekintve egészen lazán kapcsolódnak csak a német iskolához. Nem rossz kiállítás ugyan, de aki a Bauhaus miatt látogatna ide, annak nem sokat ad.

Sokkal fontosabb ebből a szempontból az állandó tárlat. Már eleve Vasarely maga is közel állt a Bauhaushoz, szóval az ő itt látható művei is felfoghatók egy hatásokat bemutató emlékkiállításnak. Ami viszont igazán izgalmas, az a mesterének Bortnyik Sándornak szentelt szoba. (Nem vagyok nagy megfejtő a képzőművészetben, de a Bauhaus-évfordulón mondjuk egy Bortnyik-kiállítást pont szervezhetett volna valaki.)

Ő ugyanis - bár nem volt az iskola diákja -, Weimarban élt 1922 és 1925 között, szoros kapcsolatban az ott alkotó, tanító, tanuló művészekkel. Breuerrel, Molnárral, Weiningerrel egy közös manifesztumot is megfogalmazott. Alkotásaiban minden szempontból visszaköszön az iskola szellemisége.

Hazatérve megalapította a Műhelyt, amelyet már saját korábban is a magyar Bauhausnak nevezetek. Itt tanult aztán Vásárhelyi Győző, azaz Vasarely is, aki később így emlékezett vissza az alkotóközösség nemzetközi jelentőségére: "Párizsba jöttem, a budapesti Bauhausban eltöltött két év tanulmányaival felvértezve. A legnagyobb meglepetésemre úgy tűnt, Franciaország nem tud e forradalmi irányzat létezéséről".

Mi viszont tudunk. Akinek kedve van hozzá, nézzen be valamelyik kiállításra!

ÉRDEKEL A Bauhaus? KÖVESS FACEBOOKON VAGY INSTAGRAMON!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!