Egy budai villa annyira tetszett Spielbergnek, hogy lemásolta

A hétvégi Budapest100 témája a Bauhaus, benéztünk az egyik megnyíló házba

DSC 4674
2019.04.30. 16:03
7 hozzászólás

A hétvégén Budapest100, ami minden évben nagy szám, de 2019-ben a témája különösen kedves lesz a szívemnek. Száz éves ugyanis a Bauhaus, aminek apropóján a korszak modern épületeit veszik sorra. A rendezvény honlapján természetesen idén is megnézhetjük, hogy pontosan mely házak vesznek részt a programban, és azokban mit csinálhatunk szombaton és vasárnap.

Ám a rendezvény nem csak erről a két napról szól. Legalább ilyen fontos az előkészület, aminek során rég elfeledett dolgok szoktak felszínre kerülni. Miután térképre vittek a szervező Kortárs Építészeti Központ munkatársai vagy 250, Bauhaus nyomán született épületet, többen is jelentkeztek, hogy az ő házuknak is ott lenne a helye. Vagyis hirtelen egy csomó elfeledett modern épült került az érdeklődés középpontjába. Az egyik ilyen ház a Vöröskő utca 9. volt. Gondoltam ne csak a sztárépületekkel foglalkozzunk, mutassuk meg, milyen eldugott kincseket rejt Budapest.

Hogy mikor is épült a villa, azt elég jól tudjuk. A felújítás során került elő a redőnyszerelés közben egy papírcetli, aszerint 1934 októbere és 1935 január között. Szóval, ha nem írták el, vagy nem ferdítettek a korabeli mesterek, akkor elképesztő rövid idő alatt húzták fel a házat. Tervezője Krassói Virgil volt, aki a Pongráctelep több házát is tervezte. A legszebb munkája amúgy a Farkasréti temető bejárata volt egy kápolnával, amit Módos Ferenccel közösen jegyeztek. (Ez sajnos a háborúban megrongálódott, mára csak nyomai fedezhetők fel az egykori komplexumnak.)

Ha szigorúak vagyunk magunkhoz, akkor ez a ház nem Bauhaus, hiszen Krassói Virgil (legjobb tudomásom szerint) nem kötődött az iskolához. De miért lennénk szigorúak? Alig pár évvel később épült, mint a híres Napraforgó utcai telep, és stílusában szinte minden elemet hozott, ami az akkori házakra jellemző volt. Lapos tetők, nagy üvegfelületek, sarokra pakolt ablakok és persze teraszok (a tetőterasz ugyan már az eredeti terveken is szerepelt, de csak később készült el).

A földszint volt a kiszolgálószemélyzeté. Itt volt többek közt a konyha, ahonnan étellifttel lehetett felhúzni az ételt az emeletre. A fenti volt a lakószint, ott volt a ház egyetlen fürdőszobája is. A cselédek ajtajain egyszerű aluminiumkilincsek, a lakószinten szebben kimunkált nikkelkilincsek voltak. Persze túlzottan ezek sem voltak díszesek - stílusban maradt a tervező.

A háború ugyan nem söpörte el a házat, ahogy a Farkasréti temetőben álló épületeket, de azért megviselte az épületet. A parkettában, és a régi szekrényekben ma is látszanak még az aknák nyomai. Az akkori tulajdonos a németekkel nyugatra menekült az oroszok elől, ha minden igaz, végül Svájcban telepedett le. A mai tulajdonos, Fekete Mihály szülei 1945-ben költöztek be az üresen maradt, romos házba egy másik, Erdélyből menekült családdal. Állítólag két halott orosz katona került elő a romok alól.

A gazdátlanná vált épület az államra szállt, ők pedig kiigényelték, csak a nyolcvanas években nyílt lehetőség megvenni. Állítólag évtizedeken keresztül nem merték felújítani, hátha kiteszik őket belőle: az emeleten lavórokat kellett kerülgetni az esős napokon. 

Bár a házat két lakásra osztották, és később is történt pár kisebb átalakítás, alapvetően még mindig eredeti arcát mutatja az épület. Még a nyílászárókat sem cserélték ki rajta, pedig igen csak eljárt felettük az idő.

Akinek lesz lehetősége bejárni a hétvégén, az rácsodálkozhat, hogy a hátsó ajtó felé úgy bővítették a házat, hogy az egykori bejárati ajtó ma is felismerhető: meghagyták felette a csöpp előtetőt. A bővített részen dolgozott a tulajdonos képzőművész édesanyja, és nagy titokban sok kollégája is: a szocializmusban ugyanis papíron minden művész maga alkotott, nem alkalmazhatott segítséget.

Bár a házat kevesen ismerik, tulajdonképpen világhírű. Spielberg 2005-ös München című filmjének több jelenetét is Budapesten forgatták, és ez a villa is szóba került mint helyszín. Végül azonban úgy döntöttek, felépítik a mását. Fekete Mihály szerint ez olyan jól sikerült, hogy mikor meglátta, azt hitte otthon van.

Elmondása szerint még egy kilincset is elkértek, hogy másolatot vegyenek róla, amit ő örömmel átadott. Mikor az ellenszolgáltatás szóba került, ő csak egy másolatkilincset kért, mivelhogy az hiányzott az egyik ajtóról.

Megkapta, ma is azt használja. Szinte lehetetlen megkülönböztetni az eredetiektől. Aki nem hiszi, nézze meg maga! 

A Vöröskő utca 9. május 4-én szombaton, és 5-én vasárnap is látogatható előzetes bejelenkezéssel, az egyik nap Borbély Mihály és barátai zenélnek a tetőteraszon, a másikon a Babra zenekar játszik balkáni népzenét. Részletek és regisztráció a Budapest100 honlapján.

Szereted a Bauhaust? Kövess Facebookon vagy Instagramon!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!