Elza
-4 °C
4 °C

Kezükbe vették a sorsukat

2011.02.02. 10:40
Kedd éjszaka a legfontosabb kérdés eldőlt Egyiptomban: Mubarak harmincéves uralmának vége. Hogy a szeptemberi választásokig kihúzhatja-e, még nem tudjuk. De hogy milyen lesz a jövő Egyiptoma, arra már lehet következtetni a tüntetők viselkedéséből. A tiltakozók kilencedik napja bizonyítják, hogy tisztában vannak a legfontosabb polgári értékekkel és képesek saját érdekükben együttműködni.

Bár az utcákon nem így érzik, az egyiptomiak forradalma kedden győzedelmeskedett. Legfontosabb céljukat már elérték, Hoszni Mubarak nem marad hatalmon, még idén véget ér harmincéves uralma. Az, hogy nem azonnal távozik, érthető csalódást okozott, ezért a következő napokban-hetekben még folytatódhatnak a tüntetések, de talán most alkalmunk van távolabbra is tekinteni. Mi jöhet Mubarak után?

Az egyiptomi tiltakozásokra a Nyugat érthető aggodalommal reagált. Egyiptom, a Közel-Kelet legnépesebb országa, az arab világ legerősebb hadseregével rendelkezik, Afrika és Ázsia kapujaként stratégiai jelentőségű terület. Mubarak alatt ez a vidék stabil, békés és a Nyugathoz hűséges volt. A rezsim harminc év alatt az ellenzék minden létező formáját felszámolta, a legszervezettebb ellenzéki csoportot az iszlámisták alkották. A reflexszerű félelem nem is lehetett más, mint hogy ha Mubarak elbukik, jönnek a fanatikusok.

A tüntetések erre határozottan rácáfoltak. Az elmúlt kilenc napban az utcákon szabadságjogokat, demokráciát, szabad választásokat követeltek. Nem volt szó a sária bevezetéséről, iszlám köztársaságról, Izrael vagy a Nyugat elpusztításáról. Még az Egyesült Államokat sem érte hangosabb bírálat, pedig a kezdeti ambivalens viselkedésével Obama akár ki is vívhatta volna a tömegek utálatát. Az iszlámisták, a Muzulmán Testvériség nem győzte hangsúlyozni, hogy nem kívánja átvenni a hatalmat, a vezető szerepet pedig Mohamed el-Baradeire bízták volna. Hogy el-Baradei mit akar és kiket képvisel Egyiptomban, azt nem igazán tudni. Az viszont eddigi karrierjéből egyértelmű, hogy se nem szélsőséges, se nem iszlámista, leginkább a polgári ellenzék vezéreként írható le.

Kulcsszóhoz érkeztünk. Egyiptom tiltakozó lakossága egy dolgot feltétlenül bizonyított. Képesek tudatos, saját érdekükben határozottan fellépő polgárként viselkedni. Amikor a rezsim a tüntetések legvéresebb napja, péntek után kivonta a rendőröket az utcáról, hogy utat engedjen a káosznak és a fosztogatásoknak, Egyiptom lakói pillanatok alatt önvédelmi brigádokat szerveztek. A tudósítások szerint minden lakónegyedben önkéntesek kezdték vigyázni a rendet. A nyugati újságírók érezhető lelkesedéssel számoltak be arról, ahogy a fiatalokból álló csoportok határozottan, de barátságosan ellenőriztek bárkit, aki be akart hajtani a lakónegyedekbe.

Ugyanez az öntudatos szervezettség jellemezte a keddi óriástüntetést is. Miközben az emberek tízezrével özönlöttek Kairó főterére, civil brigádok szerveződtek a fegyveresek, provokátorok kiszűrésére, a rend fenntartására. Míg a rezsim minden eszközzel próbálta akadályozni a hírek terjedését, a téren médiaközpontot hoztak létre, ahol hozzáértő fiatalok töltötték fel a netre a tüntetők képeit, videóit.

És a civil brigádok nemcsak saját vagyonukat, hanem a közvagyont is védték. A fosztogatások kezdetén a tüntetők vontak kordont a nemzeti múzeum köré, ők kapták el a fosztogatókat és szolgáltattak vissza két ellopott múmiát. Tüntetők védték Alexandriában a könyvtár épületét is.

Mindennek önmagán túlmutató jelentősége van. "Vegyétek kezetekbe a saját sorsotokat, ez valójában az üzenet, amit az embereknek küldök" - nyilatkozta a CNN-nek Mohamed el-Baradei. Az egyiptomiak pedig hallgattak rá. Nem kis teljesítmény ez egy országban, ahol még nem volt olyan hatalom, ami tűrte volna a civil szerveződéseket.

Így pedig már nincs különösebb jelentősége, hogy létezik-e szervezett ellenzék. Bármi legyen is, az egyiptomiak már képesek fellépni saját érdekükben, tehát képesek olyan képviselőket választani, akik ezeket az érdekeket képviselik. Bejuthatnak az iszlámisták a parlamentbe? Nyilvánvalóan. De a vezető szerep nem az övék lesz, hanem a szabadságra és demokráciára vágyó polgároké. Nem kell félni.