Sok panasznak sok az alja

Nehéz megérteni azokat az elvtársakat, akiket mindig bánt valami. Akik sosem tudnak elégedetten megnyugodni. Olyan érzése van néhanapján az embernek, mintha egyeseket megszédítettek volna különös elvárásaik. Egyesek olyan számonkérő stílusban adják elő vélelmezett sérelmeiket, mintha mindjárt rájuk dőlne egy fa, vagy elnyelné őket egy gödör.

Olvasom ezekben az úgynevezett internetes bejegyzésekben a követelőzéseket, hibáztatásokat, amelyek sokszor kifejezetten politikai éllel merülnek fel. Céltáblájuk adott esetben akár közvetlenül a Nemzeti Együttműködés Rendszere.

Ez az éretlen, a dölyfös ujjal mutogatásból erényt kovácsoló stílus egyre inkább mételyezi az ifjú generációkat. „Mintha már jódolgukban nem látnák a fától az erdőt” – ahogy Csábi Pista bácsi mondta nekünk, amikor az eplényi ÉP-KER-nél az építőtáborban néhányunk ásítva, rendezetlen ruházattal jelent meg a munkakezdéskor. Pedig Csábi Pista bácsi nem egy internettel bélelt, jól fűtött lakás gurulós karosszékéből fröcsögő senkiházi bloggernek szólt oda. Hanem olyan lányoknak és srácoknak, akik vakációjukat áldozták arra, hogy a termelés frontján küzdjenek a hazáért.

A munka becsülete - ez áll jelenlegi kormányunk homlokgerincében is. Orbán Viktor március 30-án a Kossuth Rádióban ezt mondotta: „A legfontosabb dolog az, hogy egy olyan világban, ahol egyre több ország áll le, Magyarország egyre intenzívebben és eltökéltebben dolgozik”. A Nemzeti Együttműködés Kormánya éppen erre esküdött fel, és ezt hirdeti tántoríthatatlanul.

A kötözködők, a minden huppanó után hangosan kesergők pedig éppen e célban akadályozzák hazánkat.

Természetesen a hibákra rá kell mutatni, az értelmes, építő jellegű kritikának helye van. De az öncélú kötözködés, és a hangos panaszáradat felesleges és ártalmas.

Az elmúlt két év eredményei vitathatatlanul könnyebbé tették a családok, a bérből és fizetésből élők életét. Új gyár kezdte meg a termelést Kecskeméten, bővül a járműipar Győrben. A kormány társadalmi tulajdonba vette a nyugdíjpénztárakat, és ezzel hosszú távra biztosította az idősek ellátását. Az egészségügyben dolgozók alig néhány hét múlva jutnak hozzá magasabb fizetéseikhez. Az oktatási intézmények közvetlen állami felügyelete ellenőrzöttebb működést biztosít ezen a fontos területen is. Az olajipar, a közművagyon vagy éppen a Rába államosítása szintén erősíti azt a biztonságot, amit az elmúlt nyolc év hibái oly erősen veszélyeztettek. A kormány gátat szabott az utcai fasiszta bandák garázdálkodásának. A nagytőkések adóprésével az igazságosabb teherviselés elve érvényesül. Nem szabad letérnünk a megkezdett útról.

A panaszkodók, az örök fanyalgók ezekkel az eredményekkel mennek szembe.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ezeket a kritikákat nem a hazai dolgozók fogalmazzák meg! Sokkal inkább a vesztét érző nyugati finánctőke sértett zavarát visszhangozzák.

Ebben a helyzetben a Nemzeti Együttműködés Kormányának keleti nyitása olyan üdvözlendő fordulat, amely hozzájárulhat, hogy a népünkkel szolidárisabb partnereket vonhassunk be közös céljaink elérése érdekében.

Közösen kell dolgoznunk, és nem lehetünk folyton tekintettel az önző, egyéni érdekekre, kifogásokra, a hanyatló nyugat burzsoá aggodalmaira.

A kormány türelme végtelennek tetszik. Olyan jelenségek felett huny szemet, amelyekkel szemben a szomszédos országokban az ottani kormányok már rég határozott fellépést foganatosítottak volna. Senki se éljen hát vissza a helyzettel!