Mennyi az euró? Mennyiért legyen?

A külföldiek lehúzása címet viselő iparágban igen szép eredményeket érünk el évről évre, ráadásul egyre több turista jön Magyarországra, idén minden bizonnyal meghaladjuk a válság előtti szintet. Ott vannak a kiirthatatlan hiéna taxik a Nyugatinál vagy a Keletinél, a túlszámlázó éttermek, a lehúzós bárok stb.

De van egy dolog, amiben a csehek még nálunk is pitiánerebbek, posztkommunistábbak, kelet-európaiabbak, hadd ne mondjam, prosztóbbak. Ez pedig a pénzváltásipar. Amikor kezdtem megismerni a működését, hirtelen úgy éreztem magam, mint a 90-es évek elején, amikor először jártam ott; minden sokkal kopottasabb, sokkal szocialistább volt, mint nálunk, és a cseh kedélyesség pont akkora marhaságnak tűnt, mint a magyaros vendégszeretet.

Nálunk is vannak kezelési költséggel, vacak vagy többféle árfolyammal dolgozó pénzváltó irodák, de ezek az információk elvileg mind ki vannak írva a táblára. Prágában viszont egészen más a helyzet.

Amikor a múlt héten ott voltam, 100 euróért nagyjából 2500 koronát kellett volna kapni. A táblákra általában kétféle árfolyam volt kiírva; ha több pénzt váltok be (az összeg nem volt részletezve) valamivel 2500 korona fölött, ha kevesebbet, akkor nem sokkal 2500 korona alatt kellett volna, hogy kapjak. És minden pénzváltónál ott virított a tábla: NO COMMISSION.

Ehhez képest az első helyen 100 euróért (hangsúlyozom, csilivili legális pénzváltó irodában, nem utcai árusnál) 1810 koronát akartak adni, a másodiknál 2050-et, aztán 1800-at. Ilyen árfolyam a táblán nem volt, az összegeket az úgynevezett lengyel módszerrel közölték, vagyis beütötték egy számológépbe, pont úgy, ahogy a nyolcvanas évek lengyel piacain volt szokás a hamis Lacoste pólót Polski-motorháztetőről árusító csempészeknél.

A trükkök változatosak: van, ahol a táblán csak a korona eladási ára szerepel, van, ahol hiába magas a vételi ár, az csak abban az esetben érvényes, ha 50 ezer koronát (ez nagyjából 600 ezer forint) szottyanna kedvem venni, de ez csak rákérdezésre derül ki.

Aztán jött a negyedik hely, ahol szintén 1810-zel nyitottak, és amikor sarkon fordultam, utánam szóltak: mennyit szeretnék kapni. Mondtam, hogy 2600-at. És akkor egy olyan alkudozás kezdődött, ami a bagdadi bazárban elmegy, de az Ausztria és Németország közé szorult Csehország tündibündi Prágájában merőben szokatlan volt. A lényeg: 2450 koronát sikerült kapnom a 100 euróért egy tízperces procedúra végén, és ez igen nagy boldogsággal töltött el.