Ekkorát rég nem nyert Lázár János!

2014.06.27. 09:21 Módosítva: 2017.01.12. 12:01

Az egész sajtón végigsöpört a hír, hogy a krétakörös Gulyás Márton magára rántotta a bilit. Kálmán Olgánál ugyanis bevallotta, hogy valóban Lázár-ellenes tüntetésekre fordították a Norvég Alaptól kapott pénzük egy részét.

Úristen! Mégis igaza volt Lázárnak! A Norvég Alapból kormányellenes szervezeteket finanszíroznak. Mekkora ciki.

Nemcsak a kormány irányította sajtó borzongott, hanem a független médiumok is. Még Kálmán Olga is meghökkent! – írta pár lap. Kellemetlen.

Teljesen igaz, kellemetlen az ügy – igaz, éppen az ellenkező okból. Azért kellemetlen, mert semmi meghökkentő nincs a krétakörös bejelentésben, csak éppen egyre szélesebb körben gondolják, hogy a kormánykritika nem teljesen elfogadható megszólalási mód.

Gulyás Márton ugyanis nem elszólta magát,

hanem egyszerűen elmondta, hogy több programjuk közül az egyikben Lázár János ellen tüntettek. Ez nem egy sehonnan jövő bejelentés volt: amikor néhány nappal a választások után az egész civilellenes Lázár-kampány elindult, Móra Veronika, a norvég pénzeket kezelő Ökotárs Alapítvány vezetője is ugyanígy szólta el magát:

A kormánykritikus működés tulajdonképpen az NGO-k, a kormánytól független civilszervezetek működésének lényege a demokratikus berendezkedésű országokban.

De nem csak kikotyogott titokról nincs szó, hanem arról sem, hogy a civil szervezetek valami tevékenységükbe nem illő akcióba kezdtek volna. A kormány tagjai és döntései ellen lázadoznak!

A tüntetés nem Lázár személye ellen folyt, hanem a Lázárhoz köthető intézkedésekre - az Origo főszerkesztőjének gyanús menesztésére, és a civil társadalom ellen indított hadjáratára - reagáltak demonstrációval.

Az egyszerűség kedvéért most ne menjünk bele abba, hogy jogosak voltak-e a célok. A kérdés:

Szabad-e tüntetést szerveznie egy civilszervezetnek?

A válasz: igen. (Már ha nem az alkotmányos rend megdöntése vagy erőszakra való felbujtás a téma, de ezek itt nyilván nem állnak fenn.)

Az, hogy a civilszervezetek valójában kedélyes klubok, ahol az állampolgár karitatív munkát végezhet, a legjobb esetben beteg cicusoknak hímez ágytakarót, a hatalmuk ellenőrzésétől irtózó kormányok megközelítése. A civilszervezetek ezzel szemben fontos területeken segítik az államot, más ügyekben pedig felügyelik annak működését. Ha pedig munkájukat korlátozza az állam, akkor feladatukhoz tartozik fellépni ez ellen.

De tüntethet a civilszervezet politikai célokért, sőt, a kormány ellen?

Mivel a túlmozgásos Gulyás Márton kétségkívül sokakat irritál, vegyünk egy semlegesebb példát, mondjuk a hajléktalanügyet. A hajléktalanszervezetek évtizedeken át segítették az utcán élőket, és küzdöttek a társadalom közönyével. Néhány éve azonban a Fidesz kriminalizálta a hajléktalanokat, amivel a hajléktalansegítő munka – cikkeink egész sora bizonyítja – lényegében kormányellenes tevékenység lett. A hajléktalanellenes törvények miatt szervezett demonstrációkat a kormány által irányított sajtó pedig már kormányellenes tüntetésként tálalta.

Miközben ezen civilek kicsit sem változtattak elveiken, ugyanazt vallották, mint egy évtizeddel korábban, amikor a hajléktalanokért dolgozni legföljebb hülyeségnek tűnt, nem hazaárulásnak.

A most kipécézett Humán Platform nem kormánybuktató demonstrációkra kapott pénzt, hanem a civil szféra fejlesztését, önszerveződését elősegítő programokra, demonstrációkra. Lázár János viszont éppen a civil szféra felett szeretné átvenni a hatalmat azzal, hogy ő felügyelné a pénzeiket, például a Norvég Alapot. Innentől pedig teljesen legális cél, hogy azok, akik ezt nem tartják jónak (maradjon köztünk: a valódi civil társadalom nagyjából 100 százaléka), tüntethetnek Lázár intézkedései ellen. A demonstrációt pedig joggal finanszírozhatják a civil önszerveződésre és ezzel kapcsolatos demonstrációkra nyert pénzből.

A kikerekedett szemmel mesélt Kálmán Olgá-s sztori lényege valójában tehát csak annyi: egy civilszervezet legális célokért összehívott egy legális tüntetést.

Az ügy megdöbbentő vonatkozása így nem az, hogy Gulyás Márton bevallja, hanem hogy mennyien huhognak a hír hallatán. Eszerint ugyanis már tömegek fogadják el, hogy a kormánykritika nem elfogadható érvelési mód.

Megkérdőjelezhetetlen igazság lett, hogy aki a kormányt kritizálja, az politikailag motivált, elfogult, és jobban teszi, ha bekussol, ahelyett, hogy a szennyesét teregetné ki a nyilvánosság előtt. A propaganda szinte hazaárulássá tette, hogy a számunkra fontos értékeket nyíltan képviseljük.