Amikor azt hiszed, ennél már nincs lejjebb, mindig kiderül, hogy van

A kormány szabad sajtó elleni háborúja újabb állomáshoz érkezett. A közmédia legyalulása, a Simicska-Orbán szakítás után állami tízmilliárdokkal kitömött pártmédia felhúzása, a TV2 és az Origo átvétele csak a fontosabb állomásai a kormány szempontjából maradéktalanul sikeres harcnak. A független szerkesztőségek lassan bozótharcossá váltak-válnak, egyszerre küzdve politikai vagy az állam által eluralt hirdetési piacon pénzügyi nyomással.

Hogy mit jelent a nyilvánosság uralma a kormány számára, az elmúlt egy hétben is világosan kiderült: egy mocskos, hazug kampánnyal sikerült több mint 3,2 millió embert mozgósítani, akik egy része éppen akkor szavazott, amikor Rogán Antal helikopterrel tartott Budapestre. Ez volt a Népszabadság utolsó nagy sztorija. Egy sztori, amibe - hiába közhely, igaz - minden normális országban azonnal bukna bele egy miniszter. Ahogy egyébként egy jegybankelnök is abba, hogy a szeretőjének ad állást, hogy a Népszabadság másik, az utóbbi hetekben robbantott sztoriját se felejtsük el.

 Például azért is, mert a lakájmédia konkrétan be sem számol a balhés ügyekről.

Nem tudjuk, hogy a Népszabadság kiadásának felfüggesztése mögött mi áll pontosan. Egy dolgot tudhatunk biztosan: a kiadó közleményében szereplő indoklás abszurd és hazug. Soha, semmilyen átalakítás, új modellkeresés nem kezdődhet az olvasók átverésével és a stáb teljes ellehetetlenítésével. Így a hivatalosan kommunikált “üzleti modellkeresés” alapjai esnek szét, az a nem túl széles bázis, amit ma akár a 30 ezer körüli példányszám, akár a nem sokkal nagyobb elérést jelentő online felület jelent. Nehéz bármilyen “konzultációt” elképzelni a munkatársakkal, ha előbb vasárnapra még pizzás költözéses bulit ígérnek, majd reggel mindenki arra ébred, hogy már nem kell dolgoznia és még a levelezését is blokkolták.

 Nehéz lenne ebből mást kiolvasni, mint hogy a Népszabadságnak vége.

És bár az üzleti problémák valósak voltak, sőt, ezek egy részét  sorozatos rossz szakmai döntéseken keresztül saját magának köszönhette a lap és a kiadó, a történtek alapján nem lehet másra gondolni, mint arra, hogy a politika avatkozott be valamilyen módon, ha ezt még a tulajdonosváltás hivatalos bejelentése nem is támasztja alá, és majd később fog kiderülni, pontosan kinek-kiknek a felelőssége, ami történt.

Murányi András főszerkesztő azt mondja, mutatkozik kompromisszumkészség a tulajdonos részéről, és egyben szeretné tartani a lapot (a tulajdonosváltásról érthetően nem beszél). Kívánjuk, hogy sikerüljön, de minden sajnálattal és szolidaritással együtt ki kell mondani, hogy a helyzet elég reménytelennek látszik.

Elesett egy újabb olyan médiaműhely, amelynek még komoly szerepe volt abban, hogy a magyar nyilvánosság értesülhessen fontos ügyekről. Dermesztő volt fél évvel ezelőtt látni, ahogy az egyik ellenzéki török lap vezetőségét bilincsben vezetik el. Egyértelmű volt, hogy ilyen Magyarországon nem történhet meg. De naivnak bizonyult az is, aki azt hitte, hogy van egy pont, ahol már Fidesz-mércével is elég a sajtószabadság korlátozásából és a médiatér megszállásából. Sajnos mindig van lejjebb.