Vannak álcivilek, de nem ott, ahol mondják

2017.01.12. 08:38

A Németh Szilárd által meghirdetett civilellenes harc érveit összegezve a kormány két okból kezdett támadást a szerinte Soros Györgyhöz köthető civil szervezetek ellen.

  1. Ezeket senki nem választotta meg, így nincs joguk politikai kérdésekben véleményt formálni.
  2. Álcivilek, azért hozták őket létre, hogy „beleszóljanak a nagypolitikába”.

A két egyszerű mondat rengeteg kérdést vet fel, amelyekből a hat leglényegesebbet elküldtük a Fidesznek, és keretesünkben alább Ön is elolvashatja azokat. De amíg megkapjuk a választ, gyorsan végigvesszük, milyen aggasztó problémákat tár fel Németh Szilárd megközelítése, nem csak a civil szervezetekre vonatkozóan.

Alapjogot veszélyeztet

A politikai véleménynyilvánítás elítélése azért izgalmas kérdés, mert feltételezi, hogy valamilyen jogosítvány szükségeltetik a kormányzat kritikájához. Akinek nincs felhatalmazása, az nem véleményezheti az ország vezetőit, és azok munkáját. Miközben a demokrácia legalapvetőbb jellemzője, hogy mindenki szabadon értékelheti a politikát. A politikai véleménynyilvánítás alapjog, amelyet az állampolgárok és szervezeteik szabadon gyakorolhatnak. Ez alól csak olyan speciális helyek, mint például a katedra vagy szószék jelentenek kivételt.

Ráadásul ha ezt a gondolatmenetet folytatjuk, akkor a Fidesznek ugyanilyen aggályos lehet, ha a sajtó véleményt mond a hatalom gyakorlóiról, hiszen a sajtót sem választotta senki.

De problémás lehet az is, ha emberek mennek ki tüntetni a nekik nem tetsző döntések vagy irányvonal ellen.

A kormányzati logika alapján minden tüntetés előtt választást kellene tartani, ahol a választott tüntetők a megszavazott transzparenseikkel vonulnak a Parlament elé.

Politizálni nem bűn

Németh Szilárd azzal tenné illegitimmé a három eltakarításra kijelölt civil szervezetet, hogy csak azért jöttek létre, hogy befolyásolják az ország politikáját. Ami két okból sem felel meg a valóságnak. A kipécézett Helsinki Bizottság 1989-ben, a TASZ 1994-ben, a magyar Transparency pedig 10 éve alakult, tehát jóval azelőtt, hogy a Fidesz elindította volna központosító, illiberális, autokráciákkal szimpatizáló politikáját.

A civil szervezetek lényege, hogy kormányzattól függetlenül, bizonyos társadalmi célokért működnek. Van amelyik a hajléktalanoknak segít, vagy jogsegélyt ad rászorulóknak, esetleg kedves kisállatokat ment. Az, hogy munkájuk politikainak számít-e, nem tőlük, hanem a politikai környezettől függ. A mókusmentők a Németh Szilárdi definíció szerint is kedves civilek. Persze csak addig, amíg a kormány nem tervez olimpiai stadiont egy közismert mókuserdő helyére. Ha a mókusmentők felszólalnak a fák kivágása ellen, közérdekű adatigénylésben kérik ki a stadionok költségvetését, vagy kritizálják a szakértők mellőzését a döntésnél, egyszeriben politikai szervezetek lesznek a Fidesz értelmezése szerint.

Ugyanez a helyzet a megtámadott szervezetekkel. A TASZ még nem volt Magyarország ellensége, amikor Orbán Viktort védte 2007-ben, ahogy a Helsinkivel sem volt gondja a Fidesznek, amikor osztotta az akkor épp ellenzéki párt nézetét a szocialisták Kossuth téri kordonjával kapcsolatban, vagy keményen fellépett a 2006-os események feltárásáért.

Már közel vagyunk a konklúzióhoz, de mielőtt levonnánk a tanulságot, még egy érdekes fordulatra hívjuk fel a figyelmet.

Vannak álcivilek, de nem ott, ahol mondják

Németh Szilárd nyilatkozatában álcivil szervezeteket emleget. A szó nem a frakcióvezető-helyettes találmánya, álcivil szervezetek valóban léteznek. Az álcivil szervezetek az autokratikus államok kedvelt propagandaeszközei. Működésükre jellemző, hogy támogatásuk az államhoz köthető, és a kormány üzeneteit kommunikálják. Szerepük, hogy hiteltelenítsék a független civil szervezeteket, és még szélesebb körben terjesszék a kormánypropagandát.

Ilyen szervezet Magyarországon a CÖF, amelynek vezetője a kormány nevében osztja az állami támogatást a civil szférában, és amelynek alapítványa, a CÖKA állami támogatást élvez.

Németh Szilárd kritériumai alapján a CÖF sem legitim szervezet, hiszen őket sem választotta senki – még ha az állami részvétel a pénzügyi támogatásban jelen is van.

Mindazonáltal a CÖF rendszeresen véleményt nyilvánít politikai kérdésekben, sőt, kampányokat folytat.

Amikor a Fidesznek az volt érdekében, akkor Bajnai ellen indított országos plakátkampányt. Jelenleg óriásplakátokon támadja a Jobbikot, véletlen pont abban az időben, amikor a kormánypárti politikusok is rászálltak a szélsőjobbos pártra.

A CÖF elkötelezettsége abban is látszik, hogy maga is támadja a kormány által eltakarításra ítélt szervezeteket. Gyűjtésünk szerint csak decemberben harmincszor jelentek meg valamelyik kormánypárti médiumban, hogy szót emeljenek a kormányt kritizáló civil szervezetek ellen.

A CÖF és a többi civil közt tehát a lényegi különbség, hogy az előbbi támogatja, az utóbbi pedig kritizálja a kormányt.

Ami pedig azt a sötét képet vetíti elénk, hogy a Fidesz azt takarítaná el, aki nem ért vele egyet.

Kérdéseink a civil szervezetek eltakarításáról

1. Mit jelent, hogy egy civil szervezet bele akar szólni a nagypolitikába? Hogy véleményt nyilvánít olyan ügyben, ami a kormány számára kiemeltnek számít? Hogy a véleménye nem egyezik a kormányéval?

2. Miért baj, ha egy civil szervezet bele akar szólni a nagypolitikába?

3. Miért csak az szólhat bele a politikába, akit megválasztottak?

4. Német Szilárd úgy fogalmazott, hogy az eltakarítandó civilszervezetek „az élet összes területén jelen vannak, és annak kell történnie, amit ők akarnak”. Volt olyan döntés, amit azért hozott meg a kormány, mert valamely civilszervezet ezt javasolta?

5. Honnan tudják, hogy azért hozzák létre ezeket a civil szervezeteket, hogy az adott ország politikai rendjét támadják? Titkosszolgálati jelentések utalnak erre?

6. Miért nincs az eltakarítandók körében a CÖF?