Következmények nélküli bukás

Orbán Viktor a hódmezővásárhelyi választás után arról beszélt, hogy szerinte nem kormányváltó, hanem ellenzékváló hangulat van az országban. Április 8-án bebizonyosodott, hogy maximálisan igaza volt.

Sok mindent lehet és kell is mondani a választási rendszer fideszes játékszabályaira, az ellenzéki pártok elé állított csapdahelyzetre, a médiatúlsúlyra, az egyenlőtlen erőforrásokra, de az az igazság, hogy annál tisztábban nem lehet megbukni, mint ahogy az ellenzéki pártok buktak meg vasárnap.

Persze csak azt tették, amit normál esetben egymástól független pártok csinálnak: versenyeztek a minél több szavazatért. A saját érdekeiket előrébb helyezték az ország érdekénél. Politikusokként viselkedtek, és nem államférfiakként. Nincs ebben semmi meglepő, megszokhattuk már, hogy ilyenek ezek.

A brutális választási eredményből mégsem következik ellenzékváltás, elitcsere, sőt. Hiába buktak meg, politikai értelemben ennek semmilyen következménye nem lesz rájuk nézve. Kaptak még négy, súlytalan és relatíve gondtalan évet az adófizetők kegyeiből. Feltéve, hogy Orbán Viktor nem akarja őket megleckéztetni, és ameddig nem veszélyeztetik a hatalmát, a pártpolitikai ellenfeleivel nem fog fölöslegesen keménykedni.

Márpedig a parlamentbe most bekerült pártok nem fogják veszélyeztetni Orbán hatalmát. Az elmúlt nyolc évben csak a fideszes túlkapások jelentettek halvány fenyegetést Orbán rendszerére, a pártok semmi érdemlegeset nem tudtak felmutatni. És ezután sem fognak.

Nyolc év alatt Magyarország pontosan megtanulhatta, hogy mit várhat Orbántól. És azt is, hogy mit várhat a jelenlegi ellenzéki pártoktól. Utóbbiaktól lényegében semmit. De annyit azért nagy valószínűséggel igen, hogy

amíg ők vannak, Orbán is maradni fog.