Konrád, Tivadar
9 °C
23 °C

Simicska Lajos = Fidesz

2018.04.10. 19:20

Nyolcvan év után megszűnik a Magyar Nemzet, a napilap online kiadványa, illetve a Lánchíd Rádió is, valószínű, hogy a Hír TV sem ússza meg leépítések nélkül. A tulajdonos nem finanszírozza tovább a Heti Választ sem. Az elmúlt nyolc évből ez a sokadik hasonló hír, elég csak a Népszabadság bezáratására vagy az Origo totális lezüllesztésére gondolni. A Simicska-média leépítése azonban az egész magyar médiaválságnak egy olyan szimbóluma, amely tökéletesen rávilágít arra, mi történik, amikor médiatulajdonosok a politikai-gazdasági érdekeiknek rendelik alá az orgánumaikat.

Kirúgok minden orbánistát, aztán kinevezem a helyükre az én embereimet, akiket nem lehet megfélemlíteni meg lefizetni. Még egyszer mondom, mindenhol az én embereim fognak ülni.

Ezt Simicska Lajos nyilatkozta az Indexnek három évvel ezelőtt, amikor a két régi jóbarát, Orbán Viktor és a Fidesz korábbi pénztárosa nyílt háborút indított egymás ellen. A Simicska-média (Magyar Nemzet, Heti Válasz, Hír TV, Lánchíd Rádió) orbánistái a szakítás után újonnan épített Fidesz-médiakétharmadba menekültek, hogy a Magyar Időkben, a TV2-n vagy éppen az Origón folytassák a kormánypropagandát. A korábban a jobboldal és a Fidesz médiájának számító Simicska-felületek pedig elkezdtek valódi újságként működni: kritikusabb hangnemre váltottak, és a választásokig sorra hozták le az egyre kellemetlenebb sztorikat a kormányról, mintha a Hír TV vagy a Magyar Nemzet világ életében ezt csinálta volna.

Azonban az az igazság, hogy hiába tűnhetett reményt keltőnek, már-már Robin Hood-szerűnek, hogy a Fidesz korábbi első számú oligarchája hirtelen valódi újságírásra adta a pénzét, Simicska Lajosnak a média kizárólag egy eszköz, egy politikai fegyver, ahogyan a fidesznek is.

Hiába közölt a Hír TV és a Magyar Nemzet értékes információkat potenciális kormányzati bűncselekményekről, a tulajdonoshoz hasonlóan mindkét orgánum közelített a Jobbikhoz, bár nem vált a párt médiájává. A Simicska-média leépítésének mai híre pedig egyértelműen bizonyítja: Simicska semmiben sem különbözik a Fidesztől, maximum kevésbé kedveli az oroszokat, mint Orbán Viktor. Amikor a választási eredmények ismeretében eldöntötte, hogy kiszáll a közéletből, azonnal ejtette a ráfizetéses orgánumait.

Simicska a politikai céljaihoz igazította médiafelületeit. Ameddig a Fidesz belső köreinek egyik kiemelten megbecsült tagja volt, a Magyar Nemzet, a Heti Válasz, a Hír TV jelentette a tradicionálisan jobboldali médiát Magyarországon – ezt mi sem bizonyíthatná jobban, mint maga Kocsis Máté megjegyzése az árulásról. Amikor viszont a saját érdekei azt kívánták, hogy Orbán és a Fidesz megbukjon, szerkesztőségeit átalakította, rengeteg valódi újságírói munkára képes, független újságírót vett fel, és a kritikus sajtó álcája mögé bújva szapulta mindazokat, akiknek köszönhetően egyáltalán pénze volt médiabirodalmat építeni.

Most pedig úgy dobja az utcára ezeket az embereket, mintha tényleg csak eszközök lennének, nem pedig családos, szakmai és a jelenlegi médiahelyzet miatt egyébként is egzisztenciális válságban lévő emberek.

A magyar médiapiac a rendszerváltás óta talán soha sem volt olyan mélyen, mint most, és itt nem csak a kormányzathoz közel álló oligarchák brutális térnyeréséről beszélünk, nem is a mindent beterítő nívótlanságról, szervilizmusról, nettó propagandáról, hanem arról, hogy példátlan módon ki van szolgáltatva mindenki a kormányzat kénye kedvének, elég csak visszagondolni a reklámadó megemelésére és arra, amikor direkt az RTL Klubra írt törvénnyel igyekeztek ellehetetleníteni a csatornát.

MÉDIATULAJDONOSKÉNT SIMICSKA LAJOS PONT ÚGY VISELKEDIK, MINT A FIDESZ.

Az is látszik, hogy ma Magyarországon csak olyan média tud a saját lábán állva, a politikafüggetlen hirdetési piacról és támogatásokból vagy előfizetésekből hosszabb távon megélni, amelyet a tulajdonosa nem próbál a saját céljaira használni, hanem hagyja, hogy a nézőit/olvasóit szolgálja. Tetszik, nem tetszik, a lakájmédiának hosszabb távon az lesz a sorsa, mint a Simicska-médiának: ha a tulajdonos elsősorban valamilyen hatalmi cél érdekében tartja és finanszírozza a médiáját, egy pillanat alatt be fogja zárni, amikor az érdekei megváltoznak.

Ebből a szempontból pusztán szerencsés véletlen volt, hogy a Simicska-lapoknál pár évre megnyílt a valódi újságírás lehetősége, és komoly újságírók komoly munkát végezhettek: történetesen épp az szolgálta Simicska érdekeit, ami a média alapfeladata: a hatalom ellenőrzése.

Bezárás vár minden olyan felületre, amelyiket nem a piaci hirdetők és az olvasói tartanak el. Ne gondoljuk, hogy a mai tulajdonosi struktúrában az állami százmilliókkal kitömött Ripost vagy az Origo létezni fog, amikor Orbán Viktornak már nem fűződik érdeke hozzá. Ne gondoljuk, hogy Simicska Lajos nem rúgná ki gondolkodás nélkül Kálmán Olgát, ha valamilyen csoda folytán visszakerülne a pikszisbe a Fidesznél. Ne gondoljuk, hogy a Habony-média egy percig is létezni fog, ha elzárja a kormány a pénzcsapot. És ne gondoljuk, hogy a mára egyértelműen központi irányítás alapján működő Fidesz-média a vidéki lapoktól a TV2-birodalmon át az online rémhírterjesztők legsötétebb bugyraiig fent tud maradni, ha az állam nem költ rá többé adómilliárdokat.

Te pedig, szerencsétlen médiamunkás, mehetsz vissza a balettbe ugrálni, mert csak addig van rád szükség, ameddig a Magyar Telekom nem kap egy visszautasíthatatlan ajánlatot a kormánytól, ameddig egy veterán oligarcha fel nem adja a harcot a haverja ellen, ameddig egy mezei gázszerelő az ország leggazdagabb embere lehet. Éppen ezért fontos, sőt még fontosabb a független, szabad magyar média, mert kizárólag az tud hiteles és független maradni, amelyik a piacról él meg, és kizárólag azzal keres pénzt, hogy sokan és szívesen olvassák.

Minden más csak egy fegyver a tulajdonosa kezében, amit bármikor el lehet dobni.