3,6 – nem jó, de tragikus

Robbanás történt a nagy szovjet birodalom egy nem túl központi helyén. Nukleáris robbanás, derül ki már az első pillanatokban, más nem is történhetett, hiszen nukleáris létesítmény, egy atomerőmű robbant fel. Moszkva hallgat és elhallgat(tat), sunnyog és hazudozik, és kevésen múlik, hogy nem történik európai szintű atomkatasztrófa.

1986-ot írunk ekkor. Aki még nem élt, egy idén tavasszal futott zseniális minisorozatból, az erőmű katasztrófáját bemutató ötrészes Csernobilból az is pontosan megismerhette a kommunista szovjet-orosz birodalom működését. Azt, hogy a hazugságok, a felelősség hárítása és elkenés katyvasza már a tragédia első percétől kezdve súlyos emberáldozatokhoz, gyötrelmes halálokhoz, emberi roncsok, néha életképtelen csecsemők születéséhez vezetett.

Mert biztos nem is nukleáris robbanás volt, de ha az is volt, biztos nem a reaktorblokk robbant, az a sugárzó grafitnak tűnő anyag, az biztos nem sugárzó grafit, kitelepítésről szó sem lehet, gyengeséget nem szabad mutatni. 

És így tovább, és így tovább.

A film és az egész kommunista rendszer kritikájának egyik tételmondatává lettek Gyatlov főmérnök szavai, miszerint a sugárzás „3,6, nem jó, de nem is tragikus”. Miközben a sugárzás valójában ennek több ezerszerese volt (egyes helyeken 20 000 R/h fölötti, aminek nagyságát segít megérteni az a tény, hogy a halálos dózis 5 óra alatt nagyjából 500 röntgen), de az erőműben található kézi mérőműszerek (doziméterek) maximum 3,6 R/h-t tudtak mérni. És amikor az ennél nagyobb kapacitású mérőműszerek kiakadtak, a válasz akkor is az volt, hogy biztos nincs nagy baj, csak a műszer rossz. Mindegyik.

Eltelt 33 év, de semmi nem változott a moszkvai reflexekben. Múlt csütörtökön, tehát öt nappal ezelőtt, tesztelés közben felrobbant egy rakéta hajtóműve Oroszországban. Az orosz hadsereg aznapi tájékoztatása szerint ketten haltak meg és „a robbanás során radioaktív szennyeződés és káros anyagok sem kerültek a levegőbe.” 

Két nappal később, szombatra, kiderült, hogy nem ketten, hanem öten, és hogy a baleset egész pontosan egy radioizotópos áramforrással kapcsolatos munka során következett be. De a Roszatom megnyugtatott mindenkit, hogy 3,6 – nem jó, de nem is tragikus. Egész pontosan: egy, az esettől harminc kilométerre fekvő településen „a háttérsugárzás szintjének rövid idejű növekedését észlelték, de később visszaállt a normális szintre”, és „káros anyag nem került a légkörbe, a sugárzás szintje normális (...) a sugárzás szintje nem haladta meg az óránkénti 0,11 mikrosievertet”.

Eltelt újabb három nap, és ma, kedden délelőtt már arról szóltak a hírek, hogy orosz tudósok megnőtt gamma-sugárzást mértek a fegyverbaleset idején. Öt nappal ezelőtt. Tudják, aznap, amikor Moszkva szerint semmilyen radioaktív szennyeződés nem történt. De a tudósok megnyugtattak mindenkit, hogy nincs nagy baj, az augusztus 8-án mért maximális érték óránként 1,78 mikrosievert volt (igaz, a helyi polgári védelem vezetője szerint elérte az óránkénti 2 mikrosievertet). Még azt az érvet is előhozták, ami a Csernobil sorozatból szintén ismerős: hogy egy sima röntgenvizsgálat dózisa több ennél. 3,6 – nem jó, de nem is tragikus, ugyebár.

És végül kedd délutánra kiderült, hogy szerda hajnalban, hat nappal a tragédia után, evakuálni kell egy egész települést a nukleáris fegyverbaleset közelében. Szinte hihetetlen, de mégis így volt: a lakóknak azt mondták a katonák, hogy az evakuálás független a nukleáris fegyverbalesettől. 3,6 – nem jó, de nem is tragikus, nyilván.

Nem tudjuk, nem tudhatjuk, a történetnek mi lesz a vége, bár nyilván nem akkora a tragédia súlya, mint Csernobilé. De ami az esetből már most leszűrhető: Moszkvában nem telt el nemhogy 33, hanem még 3 év sem 1986 óta.

Putyin Oroszországa tökéletesen úgy működik, mint a kommunista Szovjetunió: a hazugságok mocskában, ahol a hiúságok atommáglyáján nem számít az emberélet, potenciálisan gyilkos, de mindenképpen ártalmas napoknak és óráknak kell eltelniük, hogy az igazság felszínre kerüljön.

Mellékesen, és ennek fényében végképp nem csoda, hogy a moszkvai rezsim annyira zokon vette a Csernobil-sorozatot, hogy még egy tökéletesen történelemhamisító alternatív szériát is szeretne ráereszteni, ami a CIA-ra keni Csernobilt. És ha a dolgok így mennek tovább, találkozunk 2052-ben, amikor Moszkva Washingtonra keni 2019-et.