Áron
-2 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

A magyar Országgyűlés nem Brüsszel

2020.03.25. 17:11

„A demokrácia minden más politikai rendszernél jobb” – így szól a sztenderd válaszlehetőség a bevett és referencia közvélemény-kutatási íveken. A másik két opció szerint „bizonyos körülmények között egy diktatúra jobb, mint egy demokrácia”, valamint “számomra az egyik politikai rendszer olyan, mint a másik”. Az (MTA) TK Politikatudományi Intézetének 2018-as választáskutatási adatai szerint a teljes népességben a válaszadók 57, a Fidesz szavazók 65 százaléka elkötelezett demokrata, az összes megkérdezett 9 százaléka szerint pedig egy diktatúra jobb lehet adott helyzetben. A választók harmada közömbös ebben a tekintetben.

A fenti adatok segítenek kontextusba helyezni a felhatalmazási törvénnyel kapcsolatos politikai vitát, akárcsak a Nézőpont Intézet kutatását, melynek publikálása megelőzte a parlamenti szavazást. Utóbbi közleménye szerint a megkérdezettek 94 százaléka azon az állásponton volt, hogy „továbbra is fent kellene tartani a veszélyhelyzetet Magyarországon, amely rendkívüli jogrendet vezetett be”. Ezzel az állásponttal nemcsak a válaszadók 94 százaléka ért egyet, hanem az ellenzéki politikusok is. Ugyanakkor a közvélemény-kutatás kérdése nem ugyanaz volt, mint amiről hétfőn szavazniuk kellett a képviselőknek.

Az állampolgárok jelentős részétől nem várható el, hogy a koronavírus által gerjesztett – szó szerinti – egzisztenciális válság közepette teljes alapossággal kövessék az Országgyűlés vitás kérdéseit, így okkal feltételezhetjük, hogy amikor a kérdésre válaszoltak, kevéssé amellett tették le a voksukat, hogy korlátlan időre adjanak felhatalmazást egy, a jogot normális időben politikai céljainak alárendelő hatalomgyakorlásnak. Ahogyan valószínűleg arról sem kérdezték őket az adatfelvétel során, hogy egyetértenek-e a „véleményszabadság világos normatartalom nélküli büntetőjogi korlátozásával” (Schiffer András). A fenti „demokráciatudat-számok” alapján okkal feltételezhetük azt is, hogy kizárólag a válság kezelésére szükséges és arányos intézkedések megtételére hatalmaznák fel a kormányt. De nem utóbbiról kérdezték őket.

A választók természetesen értik azt, hogy ilyen horderejű válságok esetén a rendkívüli helyzetből fakadóan a hatékony és azonnali cselekvés a szokásostól eltérő magatartásokat tesz szükségessé. Így a koronavírus a jog „státuszát” és lehetőségét is mozgásba hozzá. Ugyanakkor

a magyar állampolgárok egy nagy sokaságának 2010 óta a jogbiztonság kérdése, a joggal való visszaélés, illetve a jogállamiság majd' minden komponensének romló tendenciái általános negatív tapasztalat, vélekedés vagy tudás.

Lehet ezt a Fidesz-KNDP-szavazói nem így gondolják, senki nincs a plurális gondolkodás ellen, de nem kell nagy mutatvány ahhoz, hogy megértsük azon milliók igényét is, akik a kormánnyal és annak jogi gondolkodásával (és/vagy politikai szándékaival) kapcsolatban bizalmatlanok.

Most helyesen mégis a kormányban (és magukban) bíznak, és szögezzük le, hogy a kormánynak a házszabály módosítása nélkül is minden lehetősége megvolt, megvan és meglesz, hogy folytassa azt a válságkezelő munkát, amelyet megkezdett, és amelynek sikere minden magyar érdeke.

És ehhez akkor is meglett volna a lehetősége, ha az ellenzék módosítói – amelyek garanciális jellegük mellett egy olyan kormány iránti bizalomnak az erősítését is célozzák, amilyenre ma szükség van – beépítésre kerülnek. Mert a bizalom intézményesítése egy ilyen helyzetben fontosabb, mint annak lebegetése. Már ha ez lett volna a cél, és nem ismételten a közvélemény-konstruálás jegyében a „magyarok ellen/vírus mellett lévő ellenzék” szólamának komponálása. Ehhez közvélemény-kutatás is rendeltetett, amelynek ellenzéki keretezése már bőven a szavazás előtt ment csíkban egész nap az MTVA-n. Az ellenzékről az ítélet már a tárgyalás előtt megszületett.

A kormányoldalról kevesen vették a fáradtságot, hogy a hétvégén indoklással éljenek „blame game” helyett. Akik próbálták, azok a magyar kormány az Országgyűlés későbbi akadályoztatásának lehetőségével indokolták a veszélyhelyzet időbeli korlát nélküli meghosszabbítását. Az Alaptörvény szerint az Országgyűlés akkor határozatképes, ha ülésein a képviselők legalább fele jelen van. A korlát nélküli felhatalmazás legfőbb oka tehát egy olyan kevéssé valószínű, noha bekövetkezhető helyzet, amikor a képviselők fele beteg, nem tud megjelenni a parlamenti ülésen, vagy az egészségügyi helyzet olyan súlyos, hogy a megjelenésük nem javasolt. Mivel az Alaptörvény nem rendelkezik arról, hogy hol és milyen körülmények között történjenek az Országgyűlés ülései, a házszabály kétharmados módosításával azok akár az interneten keresztül is megtarthatók, megakadályozva ezzel a képviselők megbetegedését és biztosítva a törvényhozás akadálytalan működését.

Miközben a fél ország videócseten dolgozik, tanul és tartja a kapcsolatot családjával, barátaival, valamint a közoktatásnak két napja volt az átállásra, nehéz megérteni, hogy a Fidesz-többségű magyar törvényhozásnak ez miért nem sikerülhet.

Ráadásul éppen a Fidesz fogadta el a rabszolgatörvényes obstrukcióra reagálva 2019 végén azt a szabályt, hogy az ülés rendjét megsértő, kitiltott képviselő helyett frakcióvezetője is szavazhat. Amellett tehát, hogy Országgyűlés ülésezése kivitelezhető indokolt esetben online módon is, maga a beterjesztett javaslat az Alkotmánybíróság esetében tartalmaz is ilyen lehetőséget. Ha ez így van, akkor az, hogy a kormány például 15 naponta kérjen jóváhagyást, nem megoldhatatlan. Bizalomerősítő és állampolgári elvárás.

Mert az állampolgárok nem egy vasárnap délután indított petícióból ébrednek rá demokrata öntudatukra, létezett az már előtte is. Ezek az állampolgári kezdeményezések legfeljebb ráirányítják a figyelmüket ügyekre, amelyek mentén lendületbe jönnek a (demokratikus) politikai rendszerrel és a politikusokkal szembeni elvárásaik.

Az Országgyűlés rendes működése az ellenzék és az állampolgárok érdeke is, így előbbi partnere lehet a kormánynak abban, hogy 90 nap múlva újra meghosszabbításra kerüljön a koronavírus-járvány miatt kihirdetett vészhelyzet. De ettől tartózkodnak a kormányoldalon, amiből könnyű arra a következtetésre jutni, hogy

a Fidesz a szokásos csapdahelyzetet kívánja létrehozni: olyan javaslatot tenni, ami a jogállami garanciák további lebontásával jár, és az ellenzéknek egy olyan döntést kellene legitimálni, ami szembe megy több millió magyar politikai és jogi gondolkodásával.

Úgy érzik, az a politikával szembeni védettségüket bontja le.

És persze, ha az ellenzék elutasítja azt, akkor rásüt(het)ik, hogy akadályozza a szükséges állami fellépést. Ismert tánc ez, viszont ami működhetett a menekültválság alatt, az könnyen a visszájára fordulhat a jelenlegi helyzetben. Nem a menekültek emberi jogairól, nemzetközi egyezményekről, az Európai Bizottságról van szó, hanem a magyar állam legfőbb népképviseleti szerve, a politikával, a demokráciával elsőként azonosított Országgyűlés működéséről. Míg bizonyos alkotmányos intézmények, mint az Alkotmánybíróság, a Médiatanács vagy a Nemzeti Választási Bizottság hatáskörének, szervezeti kereteinek megváltoztatása és annak jogállami következményei nem könnyen követhető fejlemények a választók részéről, az világos üzenet, ha Orbán Viktor a parlament kiiktatásával, az ellenzék beleegyezése nélkül kormányoz. És ha a fenti nyitószámokra gondolunk, akkor az ellenzék milliók elvárását és biztonságigényét testesítette meg szavazási magatartásával.

Biztonság a válságkezelésben és a jogban – az ellenzékiek hétfőn emellett szavaztak, mert erről kellett dönteniük. Szemben a Nézőpont-kutatásával, amely másra volt kíváncsi. De a kormányzói oldalról a cél nem is a két kérdés egyesítése volt.

Iszonyat napokat élünk, csak a politológusokat (vagy még őket sem) foglalkoztatják azok a megállapítások, hogy a választói magatartást nehezen mérhető benyomások formálják. Kialakulhatnak olyan jelentéstársítások bizonyos politikai szereplőkről, ügyekről, amelyek egy adott helyzetben meghatározzák, hogyan viselkednek a nem elkötelezett választók is. A közbeszédben régóta szó esik az orbáni rezsim hibrid vonásairól, a jogállam lebontásáról, így

az ellenzék története nem jogállami piszmogás, hanem a korábbi félelmek igazolása.

Az ellenzék beleegyezik a vészhelyzet meghosszabbításába 90 napos időkorláttal, hiszen rendkívüli helyzetben nem működhetnek a bevett eszközök.

Ez utóbbi vonatkozik azonban a sokat próbált kormányzati közvélemény-konstruáló propagandára is.

Böcskei Balázs politikai elemző, az IDEA Intézet kutatási igazgatója,  fővárosi főtanácsadó Mikecz Dániel politológus, a Republikon Intézet vezető kutatója.