Taksony
-2 °C
3 °C

Kamuzik a kormány a kamupártokról

2020.11.12. 15:42 Módosítva: 2020.11.12. 16:19
A törperpártok kiszűrhetők az ajánlási rendszer visszakereshetővé tételével, ehhez azonban nem a választási rendszert szabályozó választójogi, hanem a választási eljárási törvény idevágó passzusain és azok végrehajtási szabályain kellett volna a kormánynak faragni.

A veszélyhelyzet leple alatt, az egyes választási tárgyú törvények módosításáról betolt (T/13679.) sz. törvényjavaslat 3.§ apró módosítást hajt végre a választójogi törvényen[1]: „Pártlistát az a párt állíthat, amely – legalább kilenc megyében és a fővárosban – legalább ötven egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított.” 

A módosítási javaslat kormányzati indokolása egészen megkapó:

A Javaslat a részben a parlamenti pártok részéről érkezett jelzésekre is figyelemmel a – kampányfinanszírozási intézményrendszerével kapcsolatos visszaélések visszaszorítása érdekében – módosítja az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvényt, melynek értelmében 27 helyett, 50 egyéni jelölt szükséges az országos lista állításához. Így a Javaslat biztosítja, hogy csak valós társadalmi támogatottságú pártok állíthassanak országos a listát, ezáltal fellép azon jelölőszervezetekkel szemben, akik indulásának csupán az a célja, hogy a választási szabályokkal visszaélve a választási támogatások megszerzése érdekében indítsanak jelölteket. A társadalmi támogatottsággal nem rendelkező »törpepártok« kapcsán az Állami Számvevőszék jelentése megállapította, hogy egyes jelölőszervezetek a listaállítás után járó állami támogatást nem kizárólag választási kampányidőszak alatti kiadások finanszírozására használták fel. 

Valóban, a 2014-es és 2018-as választásokon temérdek olyan „párt” indult el (és vált köddé a választások után), amelyek politikai célokkal nem, közpénzlenyúlási ambíciókkal viszont annál inkább rendelkeztek. A kamupártok technikáiról már hat évvel ezelőtt is érkeztek úgymond jelzések parlamenti pártoktól éppúgy, mint médiamunkásoktól. Ebben a körben a legalaposabb tényfeltárást a Partizán videócsatorna végezte el.[2]

A mostani törvénymódosítási javaslattal egyetlen baj van: kamu. Pont ahhoz nincsen semmi köze, amiről az indokolás szól. Nyilvánvalóan alkalmatlan eszköz a kamupártok kiszűrésére.

Ha a kormánynak valóban az lenne a célja, amiről az indokolás regél, eleve nem a választási rendszert szabályozó választójogi, hanem a választási eljárási törvény [3] idevágó passzusain, és azok végrehajtási szabályain faragna. Jelenleg a választópolgár végtelen számú ajánlást adhat különböző jelölőszervezetek jelöltjeire. Ha valóban többes jelölés működne, akkor az egy választópolgár által adható ajánlások számát a törvény limitálná, és a választópolgár számára rendelkezésre álló szűkös keret eleve rostálná a szereplőket. Ha pedig a választópolgár ezt a szűkös keretet személyre szóló kóddal és hamisíthatatlan vízjellel ellátott 5-10 darab szelvény formájában kapná meg, a rendszer könnyedén visszakereshetővé tenné az ajánlás forrását. Azt pedig évek óta fel nem foghatom, hogy amíg a rendőrség vagy a bankrendszer ma már professzionálisan ellenőrzi az aláírások hitelességét, ugyanezzel a technológiával miért nem szerelik fel a választási szerveket, amelyek vitás esetekben pillanatok alatt győződhetnének meg a szignók hitelességéről. A limitált többes jelölés, a választópolgárra visszavezethető, nem hamisítható ajánlószelvények és az aláírás-ellenőrzési rendszer triásza garantáltan száműzné a lehúzásban utazó kamupártokat (bizniszpártokat, rablópártokat, törpepártokat stb.).

A listaállítási szabályok buherálása viszont kizárólag hatalomtechnikai trükközésre jó. [4]

A listaállításhoz előírt 50-es egyéni jelöltszám még éppen nem hiúsítja meg a kétlistás elképzelést az egyébként koordináló pártok oldalán, de felerősíti az egylistát követelők pozícióját. Pont annyira, amennyire Orbán Viktor a hasonló szívességeket a 2006. októberi vekkeres tüntetés óta rendre szállítja Gyurcsány Ferenc számára. Az ellenzéki pártok mindenesetre akkor is joggal tiltakoznak, ha amúgy bőven megérdemlik egymást: egyetlen listán, egyetlen pártban, hiszen az önálló kontúrok már régen elmosódtak. A játékszabályok ciklusfelezőn túli alamuszi, kizárólag a pillanatnyi hatalmi érdeket szolgáló megváltoztatása tudniillik – finoman szólva – nem túl elegáns. A kormányoldalnak viszont ha már nem kenyere az elegancia, legalább a választópolgárokat nem kéne hülyére vennie. A végtelen számú ajánlási lehetőséggel, könnyen fénymásolható ajánlóívekkel, aláírás-ellenőrző rendszer nélkül a kamupártok ugyanis most majd 27 helyett 50 egyéni jelölttel fogják – következmények nélkül – megcsapolni az államkasszát.

[1] 2011. évi CCIII. tv. (Vjt.) 8. § (1)

[2] https://www.youtube.com/watch?v=16RABRakJ1Y

[3] 2013. évi XXXVI. tv. (Ve.)

[4] https://www.nyugat.hu/cikk/veszelyhelyzet_valasztasi_torvenymodositas_torok_gabor

A szerző ügyvéd, volt országgyűlési képviselő.