Alaptörvény-módosítás: az ellenzék rossz célpontra lőtt

D NOE20201215009
2020.12.15. 15:14 Módosítva: 2020.12.15. 15:30
A gúnyolódások és kritikák mit sem érnek, ha az Alaptörvény módosításának családot érintő részével a közvélemény többsége azonosul. De mi van a többi részével? A Fidesz azt tanulta meg, hogy a hatalmat nem szégyellni, hanem alkalmazni kell. Azt is tette. Nagy Attila Tibor politikai elemző írása.

Lehet keseregni már megint. Ebben „mi, szegény, magyarok” (copiright by Für Lajos, 1993) úgyis jók vagyunk. Lehet keseregni, hogy megint a fejünk, a nép feje fölött módosította a parlament az ország legfontosabb törvényét. 

Lehet gúnyolódni azon, hogy az Alaptörvény még kilenc évet sem ért meg 2012-es hatályba lépése óta, de már kilencedszer módosították a keddi napon.

De hát mi állandó ebben az országban? A politikai rendszerek? A politikai intézmények? Hány rendszerváltozás, államforma is volt ebben az országban csak 1918 óta? Na, ugye. Akkor miért az Alaptörvény kellene, hogy állandó legyen?

Egy dolog biztosan állandó, és ez a dolog másutt is állandó a politikában: a hatalmi érdek. Minden országban jelen van ez a fajta érdek, tehát nálunk is. Magyarországon

A FIDESZ NAGYON MEGTANULTA: A HATALMAT NEM SZÉGYELLNI, HANEM HASZNÁLNI KELL.

Ha a hatalom megtartását az Alaptörvény-módosítások segítik, akkor akár minden évben is nyugodtan lehet módosítani, a gyakori változtatásokba eddig úgysem bukott bele a Fidesz. Gúnyolódások ide, rosszalló kritikák oda.

És bizony eddig segítették az Alaptörvény-módosítások a Fidesznek a hatalom megtartását; vagy hatalomtechnikai szempontból (megágyazva a számukra kedvező választási rendszer megalkotásának) vagy ideológiai szempontból. (Már a korábbi változatokban előkerült az ország keresztény önazonosságára, alkotmányos identitására való hivatkozás.) Előbbi hideg, sokak számára nehezen átlátható technika – elvégre száraz paragrafusokról van szó –, az utóbbi viszont forró érzelmeket is előhívni képes játék.

A politikai siker pedig nem megy a tömeg érzelmeinek előhívása, megmozgatása nélkül, mert ez tud aktív cselekvésre késztetni – pl. a Fidesz melletti ikszelésre a sorsdöntő parlamenti választásokon.

Az ellenzék hiába gúnyolódott az Alaptörvény módosításának nagy vitát és figyelmet kiváltott azon passzusán, hogy „Az anya nő, az apa férfi”, mert ez is része a tömegek érzelmi mozgósításának.

Ez a mondat ugyanis pusztán egyik eleme az Alaptörvény-módosítás azon családokkal kapcsolatos részének, amellyel a többség azonosulni tud. Magyarországon ugyanis nincs társadalmi többség a melegházasság ötlete mögött. Magyarországon sokan egyszerűen nem értik a genderkérdést, legfeljebb annyi jön le számukra – főleg, ha a kormánymédiát nézik –, hogy annyira megkergült a világ, hogy hovatovább a harmadik, negyedik nemnek kellene majd WC-helyiségeket létesíteni. De a jóságos Fidesznek köszönhetően Magyarország megmarad a normalitás talaján, hangzik az Alaptörvény-módosítás üzenete. Ehhez képest 

az ellenzék meg vadul támadta a módosítás ezen részét is, nem véve észre, hogy a Fidesz sokaknak szimpatikus szemléletet tett bele az Alaptörvénybe.

És az ellenzék azt sem gondolta végig, hogy a Fidesz a stabilitás érzetét mutatja, valahogy így:

A világ – főleg a nyugati – világ megőrült, de mi maradunk a józan ész talaján és házasodni is úgy tudtok, kedves magyarok, ahogy eddig.

A magyar átlagválasztó irtózik az olyan változástól, amely mélyen belemegy a mindennapi életviszonyaiba és a nyugati életből legfeljebb a több fizetést, nagyobb jólétet igényli, de az azzal járó modern(posztmodern) szemléletet, a folyamatos versenyképességet, alkalmazkodási képességet vagy az életformák folyamatos változását már kevésbé. Nem véletlen, hogy Magyarország történelmében még sosem győzött választásokon olyan párt, amely fenntartások nélkül elfogadta a nyugati politikai rendszereket és azok liberális, modern szemléletét. Kisebb koalíciós partner lehetett (pl. SZDSZ volt ilyen), de a kormányfői posztot sosem tudott szerezni. 

A magyar átlagválasztó tehát nyugalmat, stabilitást akar és arra szavaz szívesebben, aki ezt garantálni tudja neki – vagy legalábbis elhiteti vele, hogy ezt megadja neki.

Ezt szolgálja az Alaptörvény-módosítás családokkal kapcsolatos része, amely ráadásul még következetesen illeszkedik is a Fidesz eddigi vonalvezetésébe.

Ennek a mostani Alaptörvény-módosításnak az ideológiai vonatkozása mellett hatalomtechnikai vonatkozásai is vannak. A közpénz szűkítő értelmezésének köszönhetően nehezebb lesz majd eredményesen a TAO-pénzeknek utánajárni. A Fidesz-közeli vagyonkezelő alapítványokon egy majdan hatalomra jutó ellenzék csak kétharmados többséggel tudna változtatni.

Végül jöjjön egy kőkemény hatalmi kérdés: 2023. július 1-jétől gyakorlatilag minden hatalom a kormány kezébe kerül különleges jogrend (hadiállapot, szükségállapot, veszélyhelyzet) esetén. 

A szükségállapot kihirdetéséhez emellett már az sem szükséges, hogy fegyveres felkelés robbanjon ki, elegendő ehhez az „alkotmányos rend felforgatása” is.

És hogy ez micsoda? Azt nem tartalmazza az Alaptörvény, majd eldönti a kétharmados többség…

Ahhoz képest, hogy az ellenzék egy része – a DK – szerint Orbán diktatúrát épít, meglehetősen visszhangtalan maradt az Alaptörvénynek a különleges jogrendre vonatkozó része. Holott az igencsak beleillett volna az eddigi diktatúrázó narratívába. Ehelyett azonban az ellenzék az Alaptörvény olyan részét támadta, amellyel a Fidesz jó eséllyel tudja majd mozgósítani a biztos választók jelentékeny részét. Az ellenzék tehát rossz célpontra lőtt már megint… A 2022-ben esedékes parlamenti választások megnyeréséhez persze nem elég a hatalmi érdek felismerése és annak keresztülvitele, de a hatalmi érdek helyes átgondolása nélkül bajosan lehet nyerni. Erről is szól az Alaptörvény keddi módosítása.

A szerző politikai elemző

(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök, Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes (j-b) az Országgyűlés plenáris ülésén 2020. december 15-én. Fotó: Bruzák Noémi / MTI)