Ákos, Bátor
4 °C
11 °C

Trump vs. közösségi média: a liberalitás határa

2021.01.15. 15:24
Társadalmi felelősségvállalásból vagy véleménygyarmatosítás miatt száműzte a Facebook, a Twitter és már a YouTube is Donald Trumpot a platformjairól?

Amint az ismeretes, Donald Trump Facebook-, Instagram-, legutóbb pedig a YouTube-fiókját is zárolta a napokban a két közösségi médiaóriás. A Twitteren 88,7 millió követő veszített el egy csapásra a még hivatalban lévő amerikai elnök. A tiltások okairól a békés hatalomátvétel körüli indokok keringenek a világhálón fellelhető nyilatkozatokban, amihez kapcsolódóan felmerülhet a kérdés: 

Mi köze van egy politikai hatalomátvételhez a közösségimédia-cégeknek?

Minden jel szerint a digitális és adattudatosság terén a világ vezető politikai szervezetei és annak tagjai körülbelül olyan szinten vannak, mint a kétéves gyerekek a kindertojást bontogató YouTube-videókkal: rácsodálkoznak, majd orrvérzésig tolják, ami a csövön kifér. Ennek ékes bizonyítéka, hogy az elmúlt években a politikai pártok világszerte úgy locsolták a pénzt a Facebookra, Instagramra, a Twitterre, mintha nem lenne holnap: „Vannak ezek a jópofa internetes közösségi platformok, azokon a költséges óriásplakátok és a tévéreklámok helyett fabatkáért tudunk elérni embereket – gondolhatták egyesek –, hát hol lehet ebből baj?”

Mégis, mi volt az elképzelés? Hogy vannak ezek a platformok, amik azért léteznek, hogy miközben az üzemeltetők pénzt keresnek, addig a mindenki számára elérhető és megvehető hirdetésekért a mi hatalmunkat szolgálják? Vagy hogy ezek a platformok a közjóért vannak, és tényleg demokratikusak? Úgy, ahogyan a világpolitika is átlátható, tiszta, demokratikus, és a világbékéért küzd mindenki?

Rossz híreim vannak: nem ezért léteznek. Már régen, évtizedekkel ezelőtt észre kellett volna venni, hogy a webkettő lényege az, hogy elhitessük az emberekkel azt, hogy a saját adatik megosztása jó dolog, és az ingyenes szolgáltatásokkal igenis tök normális, hogy az adataiddal fizetsz. Ezen túl vagyunk, hundub ide vagy oda, ez nem visszafordítható, ez a vonat elment. A mostani feladat az, hogy ebből kellene valamit főzni, aminek az eredője nem az USA-ba mutat, független attól, hogy Bidennek, Sorosnak, vagy éppen Zuckenbergnek hívjuk az éppen aktuális patás ördögöt.

Azok számára is rossz híreim vannak, akik azt gondolják, hogy 2021-ben – a Facebook indulása után 17 évvel – eljött az idő, hogy egy sajátot csináljanak.

A Facebook ugyanis már rég nem trendi, világszerte a huszonéves korosztályban a posztolás már egyenesen ciki, igazából iskolás csoportokban való kommunikációra, vásárlásra (marketplace) és vicces videókra használják,

és pontosan tudják, hogy amit itt olvasnak, az nemcsak megkérdőjelezhető, hanem egyenesen komolytalan. Szinte független attól, hogy mi a hír vagy poszt forrása.

Ugyanakkor a digitális szolgáltatók, médiumok nem először és vélhetően nem utolsó alkalommal gyakorolnak nyomást akár a felhasználóikra, akár a konkurensekre. Míg az egyes platformokon létező házmesteri „jelentem” funkció és az egyes profilok tiltása és cenzúra bevett mindennapi gyakorlat, addig vannak olyan módszerek is, amik kifinomultabban és a színfalak mögött intéznek el egy-egy ügyet, főleg platformok és médiumok között. Láttunk például már Magyarországon is arra példát, hogy egy médiacsoport egy másik ellen – érdekkülönbség miatt – a szolgáltatásaihoz tartozó e-mail szolgáltatásban a másik médiaszolgáltatótól érkező e-maileket egyből levélszemétbe rakta, ezzel gyakorlatilag ellehetetlenítve a másik médiacsoporttól származó levelek célba érkezését. Képzeljük csak el, hogy ennek az analógiájára 

mi történne akkor, ha egy Google-ről szóló negatív hangvételű cikk miatt minden indamailes e-mail-címmel rendelkező felhasználótól jövő levél mostantól spam fiókba érkezne meg minden Gmailesnek,

ahogyan az egyes, Indexhez kötődő szolgáltatások visszaigazoló és jelszó-visszaállító e-mailjei is.

Miközben ezen sorokat írom és – némi szünetet tartva – óránként rálesek a Facebook-hírfolyamomra, szembejön a Fidesz „Kövess minket INSTÁN” reklámja, ami azért különösen pikáns, mert a magyar kormánypárt jelenleg azért költ pénzt a Facebookon, hogy a szintén Facebook tulajdonában lévő Instagramon like-olják be őket. Úgy, hogy ezeket a like-olókat a jelek szerint bármikor egy szempillantás alatt elveszítheti. A közösségi médiában ugyanis sem az ismerőseid, sem a like-olóid, sem semmi nem a tiéd, használhatod. Ahogy az emberi kapcsolataidat és pozíciódat is, például egy munkahelyen vagy egy politikai pártban…

A szerző informatikus-közgazdász, mérnök-tanár.