Ákos, Bátor
4 °C
11 °C

Jány Gusztáv nem háborús bűnös, de nem is nemzeti hős

fortepan 140701
2021.01.16. 10:28 Módosítva: 2021.01.16. 11:15

A Jány-per: háborús bűnös vagy nemzeti hős? – tette fel írása címében a kérdést Sereg András az Indexen 2021. január 13-án megjelent írásában. Magam az ezen rövid reflexió címének adott mondatot tartom helytállónak: Egyik sem. Amiért viszont rövid hozzáfűzést tennék az íráshoz, az az abban olvasható számtalan pontatlan adatközlés. 

Vegyük sorra, mire is gondolok:

Jány Gusztáv az érettségi után nem a Hadiakadémián tanult – ilyen 1919-ig nem is létezett –, hanem a magyar királyi honvéd Ludovika Akadémián, ahonnét 1905. augusztus 18-án avatták hadnaggyá. Főhadnaggyá 1910. május 1-jével, századossá – immáron és ettől kezdve a vezérkari testületben, mivel 1909 és 1912 között elvégezte Bécsben a császári és királyi Hadiiskolát – 1915. január 1-vel nevezte ki az uralkodó. Őrnagyi rangja 1919. szeptember 1-jei (mivel román fogságban, illetve internálásban volt 1919. április 26-a és 1920. november 1-je között, a rendfokozatba történő kinevezése későbbi, de a jelzett időponttól számított). Alezredes 1921. szeptember 1-jével, ezredes 1925. május 1-jével, tábornok 1934. november 1-jével, altábornagy 1937. november 1-jével, gyalogsági tábornok 1941. május 1-jével (ezen rendfokozat elnevezése 1941 augusztusától vezérezredes).

Jány soha nem volt Horthy Miklós katonai tanácsadója! 1938. május 24-e és 1939. február 1-je között Magyarország Kormányzója Katonai Irodájának a főnöke volt, amely szolgálati állást megelőzően 1936. november 1-je és 1938. május 24-e között a szombathelyi magyar királyi 3. honvéd vegyesdandár parancsnoka volt. A Ludovika Akadémia I. főcsoport – mivel két önálló főcsoport volt külön-külön parancsnokkal 1931. október 1-jétől – és nem a Ludovika Akadémia parancsnoka volt 1931. szeptember 1. és 1936. augusztus 1 között. 

Magyarország Kormányzója Katonai Irodája főnöki beosztásából 1939. február 1-jével mentette fel az államfő, és nevezte ki ugyanezen időponttal a budapesti magyar királyi I. honvéd hadtestparancsnokává. 1940. március 1-ig töltötte be ezen beosztását, amikor is az akkor a magyar királyi honvédség átszervezése folytán felállított három hadsereg egyikének, a magyar királyi 2. honvéd hadseregnek lett a parancsnoka. (Az 1. hadsereg parancsnokává vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmost, a 3. hadseregévé Gorondy-Novák Elemért nevezte ki Horthy Miklós kormányzó, a legfelsőbb hadúr.) Már mint hadseregparancsnok nyerte el a magyar királyi titkos tanácsosi méltóságot Jány Gusztáv 1940. március 5-én. (Nagy Vilmos és Gorondy-Novák Elemér is megkapták ezt a méltóságot – Jányhoz hasonlóan – beosztásukra való tekintettel.

Jány nem Horthy utasítására vonta vissza a sokat emlegetett 1943. január 24-i hadseregparancsát, hanem azért, mert megismerve a magyar királyi 2. hadsereg emberfeletti küzdelmét, a honvédek és munkaszolgálatosok helytállását, úgy vélte, meg kell követnie alárendeltjeit.

A nyilas-hungarista hatalomátvételt követően nem kapott semmiféle megkeresést az „új hatalomtól”. Feleségével – Dávid Anna – együtt (gyermekeik nem voltak) települtek ki a Német Birodalomba, és onnét tért haza önként felesége halálát követően. 

Távollétében fokozta le és csapta ki a honvédségből 1945. június 19-én kelt rendeletével az Ideiglenes Nemzeti Kormány honvédelmi minisztere, Vörös János vezérezredes, meglátásom szerint minden jogalap nélkül. Az államfő által „adományozott” rendfokozatot ugyanis miniszteri rendelettel elvenni nem lehetett volna.  

Hivatkozási alapul az Ideiglenes Nemzeti Kormány 667. M. E. számú rendelete – a „...háborús bűnösök és népellenes bűncselekményeket elkövető honvédegyének közigazgatási úton való lefokozásáról és a honvédség kötelékéből való kicsapásáról” – szolgált. Ebben a rendeletben utaltak arra, hogy amíg a népbíróság nem hoz ítéletet a háborús bűnöket elkövető és elkövetett személyek ügyében, addig ilyen lépéseket lehet / kell tenni. (S hogy ki dönti el, hogy ki a háborús bűnös? Kérdés. Háborús főbűnösnek nyilvánították akkor többek között Dohnányi Ernő zeneszerzőt is.) 

Az idézett rendeletre hivatkozva 1945. június 19-i hatállyal a 28.611/eln.vkf.ü-1945. június 29-i számú honvédelmi miniszteri rendelet – megjelent 1945. október 1-jén a Honvédségi Közlöny 1945. évi 18. számában, 170–171. oldal – fosztotta meg Jány Gusztávot nyugállományú vezérezredesi rendfokozatától, és csapta ki a honvédségből. 

Mivel Jány Gusztáv esetében a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az 1947-es ítéletet gyakorlatilag „megsemmisítette”, így a tőle korábban elvett rendfokozatának a visszaadása – meglátásom szerint – a honvédelmi miniszter feladata lenne, amennyiben az 1945-ös jogszabályokat vesszük alapul. Reméljük, erre a lépésre a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete után – ugyan közel harmincesztendőnyi késéssel, de – sor kerül! Ugyanez a helyzet egyébként néhai vitéz Szombathelyi Ferenc nyugállományú vezérezredes, a Honvéd Vezérkar volt főnöke esetében is. 

S hogy miként születtek egykoron a népbírósági ítéletek, miként is ítélkezett Jány Gusztáv ügyében a Budapesti Népbíróság dr. Pálosi Béla vezette tanácsa? Álljon itt ennek illusztrálására Pálosi Bélának az egykori népbírótársa, dr. Major Ákos – korábban dr. tasnádi Major-Maróthy Ákos magyar királyi honvéd hadbíró százados – által a kórházban, Pálosi halálos ágyánál feltett kérdésre – 

„Ítélkeztél-e valaha utasításra?” – adott válasza: „Igen. Ki kellett hirdetnem a meggyőződésemmel ellentétes többségi döntést a Jány-ügyben is.” 

No comment!

A szerző történész, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója

(Borítókép: A 2. magyar hadsereg hadműveleti területről való kivonásának alkalmából rendezett ünnepség és tábori mise. A tribünön jobbról az ötödik Jány Gusztáv vezérezredes, a hadsereg parancsnoka. Fotó: Miklós Lajos / Fortepan)

* * * * * * 
Szakály Sándor főigazgató írására Sereg András, az Indexen 2021. január 13-án megjelent cikk szerzője az alábbi viszontválaszt tette: 

Nem vitairatnak készült A Jány-per: háborús bűnös vagy nemzeti hős? című cikkem, de Szakály Sándor történésznek, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatójának reflexiója, amiben szerinte „számtalan pontatlan adatközlés” van, visszamenőleges hatállyal mégis azzá teszi.

Először is megköszönöm, hogy a Horthy-korszak ismert kutatója reagált a cikkre. Azzal együtt, hogy válasza alapján akár azt is feltételezhetnénk, hogy az eredeti cikk egy történelmi tanulmány, amely a Hadtudományi Szemlében jelent meg. Nem az, és nem ott.

Nézzük a számtalan pontatlan adatközlést:

1. Szakály Sándor a Hadiakadémiát Ludovika Akadémiára javítja, majd megismétli a cikkben szereplő előléptetések dátumait, azzal, hogy ő az évhez a hónapot és a napot is hozzáteszi. Ez olyan, mintha valaki azt írta volna, hogy Jány, mire a riposzt: nem Jány, hanem Jány Gusztáv!

2. Szakály Sándor szerint Jány nem volt Horthy katonai tanácsadója. A cikkben az szerepel, hogy Jány „1938-tól Horthy Miklós kormányzó katonai tanácsadója lett”. Szakály szerint Jány „1938. május 24-e és 1939. február 1-je között Magyarország Kormányzója Katonai Irodájának a főnöke volt”. Ki volt akkor a kormányzó? Horthy. Ki vezette Horthy katonai irodáját? Jány.

3. Szakály Sándor szerint Jány nem Horthy utasítására vonta vissza a hadparancsot. A parancs 1943. január 24-én kelt, amit Jány csak április 4-én vont vissza. A parancs általános felháborodást keltett. Mit csinált Horthy a parancs visszavonásáig? El sem jutott hozzá a híre? Egyetértett vele? Netán nem tudott üzenni? Vagy nem is volt véleménye róla? Szakály Sándor szerint Jány azért vonta vissza a hadparancsot, „mert megismerve a Magyar Királyi 2. Hadsereg emberfeletti küzdelmét, a honvédek és munkaszolgálatosok helytállását, úgy vélte, meg kell követnie alárendeltjeit”. Hetven nap után? Ennél Horthy utasítása is hihetőbb.

4. Szakály Sándor szerint Jány nem kapott megkeresést a nyilasoktól. A cikkben nincs szó megkeresésről: „Szálasi hatalomra kerülésekor elutasította a nyilasok szolgálatát, majd a szovjet megszállás elől családjával Németországba távozott.” Az elutasítás itt egyértelműen azt jelenti, hogy nem volt hajlandó a nyilasokkal együttműködni.

Ha jól olvastam a reflexió végét, a népbírósági perrel és a későbbi felülvizsgálati eljárással kapcsolatban nincsenek nézeteltérések. Szakály Sándor csak a véleményét írta le. Szerintem egy történésznek lehet jogi kérdésekről véleménye, még akkor is, ha egy jogásznak nem lehet történelmi kérdésekről.

Sereg András