Ákos, Bátor
4 °C
11 °C

Ma kezdődik a bivaly éve. Vagy az ököré, vagy a marháé

GettyImages-1231061533
2021.02.12. 09:37

A holdújévet maguk a kínaiak nem nevezik holdújévnek, mert a hagyományos kínai naptár úgynevezett nap-hold naptár, vagyis mindkét fényes égitest járását figyelembe veszi. Ha ugyanis az időszámítás csak a holdciklusokhoz kötődne, akkor a holdév vagy túl hosszú, vagy túl rövid lenne a – tényleges évszakokat meghatározó – napévhez képest, s idővel nyáron hógolyóznának, télen szántanának, ősszel gyűlne össze az Országos Népgyűlés, az pedig kinek lenne jó? Tehát a holdhónapokat időnként egy szökőhónap beiktatásával hozzápasszintják a napévhez, ezért az ünnepet inkább nap-hold újévnek kéne hívni, ez viszont elég idétlenül hangozna, így a kínai név egyszerűen „tavaszünnep” (csun-csie). A szökőhónapok miatt a Kínában is használatos nyugati naptárhoz képest mozgó ünnepről van szó, amely a téli napfordulót követő második újholdra esik.

Idén az új nap-hold év első napja február 12-re esik, ekkor kezdődik a bivaly éve. Vagy a marha, ökör, bika, tehén éve, ízlés szerint, a vonatkozó kínai írásjegy ugyanis nagyjából mindenféle háziállatot jelent, aminek négy lába van, szőrös és nagydarab.

A Pekingi Magyar Kulturális Intézet például olyan hagyományos, vörös alapú papírkivágással ünnepel idén, amely egy jól megtermett magyar szürke marhát ábrázol, s ez egyáltalán nem számít szentségtörésnek.

A tavaszünnep nagyjából az emberiség egynegyede számára az év legnagyobb ünnepe, a kínaiak mellett – beleértve a tengerentúli kínaiakat – egy helyi változatát megülik a koreaiak és vietnámiak is, s Kelet- és Délkelet-Ázsiában mindenki, akit kínai kulturális hatás ért. Jól meg is adják a módját, hagyományosan az ünnepkör az új év első napjától nagyjából két hétig tart. Elvileg az emberek Kínában nem kapnak ennyi szabadságot, az előeste mellett az év első két napja hivatalos szünet, ehhez hozzácsapnak még két olyan napot, amit korábban ledolgoztak, s hozzájön még mindehhez egy hétvége, szóval nagyjából egy hét mindenkinek jut, de sokan meg tudják úgy mókolni a munkahelyi beosztásukat, hogy meglegyen a két hét.

Brit kulturális antropológusok szerint a kínaiak ilyenkor azt csinálják, mint ünnepekkor a világ legtöbb népe: folyamatosan esznek. Persze nem akármit: minden egyes fogás valamilyen módon a szerencséhez, gazdagsághoz kapcsolódik. Kötelező például halat enni, mert ennek kiejtése (jü) megegyezik a „felesleg, bőség” szóéval; a narancs (cseng) a „sikerrel” hangzik azonosan, a mandarin írásjegyének egyik változatában szerepel a „szerencse” jelentésű elem, a húsos táska egy ezüströgre hasonlít, a főtt tészta meg a hosszú életet jelképezi stb. Valójában nem nagyon van olyan kínai étel, amibe ne lehetne valami szerencsehozó funkciót belemagyarázni, tehát a gyakorlatban ilyenkor (is) mindent fogyasztanak.

Az evésen kívül a másik általános szokás, hogy mindenhova vörös-arany izéket aggatnak, ragasztanak, festenek, lógatnak, kötnek. Ezek lehetnek kétsoros jókívánságok vagy kapuőrző istenségek az ajtófélfán, lampionok, szerencsecsomók, az új év jegyének megfelelő felfújható, plüss- vagy műanyag állatok, plasztik álpetárdák, akármik, a lényeg, hogy minden vörös és arany legyen. Ennek nem ideológiai oka van, hanem két hagyományos szerencseszínről van szó, mindkettő a bőséget és gazdagságot jelképezi – nem véletlen, hogy a Kínai Népköztársaság zászlajában és címerében éppen ez a két szín található.

A tavaszünnep egyik fő funkciója szerencsét hozni az új évre. Ezt a célt a fogásokon és dekorációkon kívül egy sor szokás szolgálja, például 

az új év első napján tilos halált emlegetni, dolgozni vagy bármi egyéb kellemetlen tevékenységet folytatni, mert hát amilyen az első nap, olyan lesz az egész új év.

Ezért ekkor mindenki felveszi az ünnepre beszerzett új ruháját, beüzemelik a frissen vett háztartási gépeket, és a betegek is felkelnek, nehogy egész évben az ágyat nyomják. A gyerekek pedig rosszalkodhatnak kedvükre, mert ilyenkor nem szabad megverni őket, hiszen akkor végigbőgnék az évet.

A gyerekeknek persze a rosszalkodásnál jobb dolguk is van: ilyenkor gyűjtik be a rokonságtól a „vörös tasakokat”. Ezek kis piros borítékok, amelyekbe papírpénzt tesznek, s a család idősebb tagjai ezeket osztogatják a rokon vagy ismerős gyerekeknek és házasulatlan fiataloknak. Mivel a kínai családok meglehetősen nagyok, s a holdújév napjaiban mindenki igyekszik találkozni mindenkivel, a gyerekek egész komoly vagyonokra tudnak szert tenni, amit jellemzően játékkonzolra költenek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a szép szokás ma már virtuálisan él tovább, minden kínai telefonján ott van a „vörös tasak” applikáció, ezzel küldözgetik a pénzt.

A szerencse biztosítása mellett az ünnep fő funkciója a családok összetartása, a holdújév egyfajta családi csapatépő tréningnek tekinthető. Több százmillió vándormunkás számára ez az egyetlen alkalom, hogy házastársával, gyerekével, szüleivel találkozhat. A legfontosabb esemény az előesti vacsora, amelyet az óév utolsó napján rendeznek, ekkorra gyűlnek össze az ország vagy a világ különböző sarkaiba szétszóródott családtagok, és természetesen esznek. 

Az evés mellett az ünnep elengedhetetlen része, hogy megtekintik a Kínai Központi Televízió holdújévi gálaműsorát – ez a globális televíziózás legnézettebb rendszeres műsora, csak olimpiai megnyitók és világbajnoki döntők szokták lekörözni –,

majd arról beszélgetnek, hogy a tavalyi gála sokkal jobb volt, már semmi sem a régi. Mire a vacsorával és a gálaműsor szereplőinek ekézésével végeznek, elérkezik az éjfél, ekkor a hagyomány szerint ki kell nyitni az ablakokat és ajtókat, hogy bejöhessenek az új év pozitív energiái, továbbá vadul petárdázni kell, hogy a negatív hatásokat elijesszék. Mindez manapság némi akadályba ütközik, mert a kínaiak jelentős része 20–50 emeletes betonházakban lakik, s mondjuk a 38.-on nem túl szerencsés robbantgatni, ráadásul a petárdázás sok városban be van tiltva. Ettől függetlenül bőven lehet ilyenkor olyan élményünk Kínában, hogy nem is egy vidám ünnepen vagyunk, hanem igaza lett az amerikai offenzív realizmus nemzetközi kapcsolatok iskola képviselőinek, és kitört a harmadik világháború.

Az első napot még szűk családi körben töltik (itt a „szűk” kínai viszonylatban értendő), majd az ünnep hátralévő napjaiban fokozatosan táguló koncentrikus körökben végiglátogatják a távolabbi rokonságot, barátokat, ismerősöket. A kapcsolatok vacsorameghívásokkal és ajándékozással történő olajozása a kínai társadalmi életben mindennek az alfája és ómegája, s a tavaszünnep remek alkalmat ad erre. Az ünnep későbbi napjaiban már a helyi kormányzatok is aktív szerepet vállalnak, fesztiválokat, vásárokat, oroszlán- és sárkánytáncot rendeznek, az ünnep a lakásokból kilép az utcákra. 

Persze csak ha épp nincs világjárvány: a tavalyi ünnep gyakorlatilag elmaradt, s idén ugyan nincsenek utazási korlátozások, de Kínában a lakosokat felszólították, hogy lehetőség szerint korlátozzák a találkozásokat. Mivel a társas érintkezés éppen az ünnep lényege, ilyen körülmények közt az idei ünnep is elég felemás lesz. Némi vigaszt nyújthat, hogy 2022-ben a tigris éve lesz, ami csak jól sikerülhet, s aki tigris gyereket szeretne – ezzel sok ifjú pár így van –, annak már a bivaly évében meg kell tennie a szükséges előkészületeket.

A szerző sinológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi docense. Ez a véleménycikk nem feltétlenül tükrözi az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Egy férfi ünnepi dekorációt vásárol a kínai újévre a pekingi bevásárlónegyedben, 2021. február 9-én. Fotó:  Kevin Frayer / Getty Images)