Ákos, Bátor
4 °C
11 °C

Miről szól a szlovákiai népszámlálás magyarságvitája?

BFALU20201227032
2021.02.17. 08:59

Manapság ritkaságszámba megy, hogy Magyarországot bármilyen szempontból is pozitív példaként emlegetik, főleg, ha ez egy szomszédos állam sajtójában jelenik meg. 

Szlovákiában a 2021. február 15-én kezdődött népszámlálás alatt először számolják a lakosságot a Magyarországon is alkalmazott kettős nemzetiségi identitás alapján.

A módszertani újítástól azonban elmaradt az értelmezési keret kialakítása, s ennek hiánya rég nem tapasztalt szakmai-társadalmi vitát szított a megosztott szlovákiai magyar közbeszédben, a szlovákiai pártok és a nemzetiségek között is. 

Amióta létezik a nemzetiség mint társadalmi kategória, azóta tudjuk: voltak és lesznek is olyanok, akik többes nemzeti identitással rendelkeznek, és ez teljesen természetes. A többes identitásúak általában olyan környezetben élnek, ahol a többségi és kisebbségi, vagy két különböző kisebbségi közösség keveredik. Ám előbb-utóbb a többes identitásúak is választás elé kerülnek: melyik nyelvet használják gyakrabban, kikkel létesítenek barátságot, kikkel alapítanak családot, milyen nyelvű kulturális termékeket fogyasztanak, milyen nyelven nevezik el gyermekeiket, hogyan szólnak hozzájuk, és milyen oktatási intézménybe íratják őket. Mindig lesz egy, amely dominánsabb lesz többi identitás közül, ez is teljesen természetes. Épp ezért a népszámlálás során a többes identitás bevallása is teljesen legitim (bár több európai államban ezt nem alkalmazzák), főleg olyan országokban, ahol a társadalmi arányuk alapján bizonyos jogok is megilletik őket (politikai képviselet, nyelvhasználat, oktatás, kultúra stb.). 

A közép-európai térségben utolsóként Szlovákiában vezették be a népszámlálás során a második nemzetiségi identitásra vonatkozó kérdést.

Az ezt feltérképező szakértői és tanácsadó munkacsoport főleg a magyarországi, csehországi és lengyelországi példákból merített. Magyarországon a 2001-es és a 2011-es népszámlálás során is lehetőség volt egy vagy több nemzeti identitás megjelölésére, ezek a magyar törvények szerint teljesen egyenértékűnek számítanak. Ennek köszönhetően mindkét népszámlálás során összességében kimutatható volt a magyarországi nemzetiségekhez tartozók létszámának növekedése és a többes identitás erősödése is. Azaz e közösségek tagjai egyszerre vallják magukat magyarnak és nemzetiséginek is. Ugyanakkor ezzel ellentétes trendek is megfigyelhetők: csökkent a nemzetiségi anyanyelvi nyelvhasználók száma, tehát azoké, akik nem a magyar nyelvet jelölték még anyanyelvüknek; valamint a lélekszám-növekedés ellenére a nemzetiségek korántsem lettek láthatóbbak a többségi társadalom számára. E trendek pedig intő hivatkozási alapként szolgáltak az elmúlt hónapokban lezajlott szlovákiai társadalmi vita során. 

Szlovákiában a rendszerváltás óta eltelt három évtizedben a ruszin, a roma és más kisebb nemzetiségek enyhe létszámbeli növekedése mellett jelentősen, mintegy 108 ezer fővel csökkent a magyarság lélekszáma (567 ezerről 458 ezerre), lakosságon belüli aránya pedig 10,8 százalékról 8,5 százalékra változott. A csökkenés okaiként több kutatás is az önkéntes asszimilációt (vegyes házasságok), a belső vándorlást és a természetes fogyást (születésszám és halálozás) határozta meg. Eközben az sem elhanyagolható tény, hogy az elmúlt 30 év szlovák kormányai (függetlenül a politikai irányvonaltól, és hogy volt-e tagjuk magyar érdekeltségű párt) a nemzetiségek esetében a jogi és politikai status quo fenntartásában voltak érdekeltek. Mindez közvetetten kihatott a magyarság és más kisebbségi közösségek asszimilálódására, és ezzel együtt vélhetően a kettős vagy többes identitásúak arányának növekedését is okozta. Amikor 2016-ban a Bugár Béla vezette Híd interetnikus párt koalícióra lépett a korábban politikai ellenfélként kezelt Robert Fico-féle SMER-SD-vel és az évtizedeken keresztül magyarellenes Szlovák Nemzeti Párttal, megfogalmazódott a 2021-es népszámlálás nemzetiséget érintő kérdés bővítése is. A Híd javaslatára került sor a másodlagos nemzeti identitás bevezetésére 2018–2019-ben, ám ez ekkor nem váltott ki jelentősebb reakciókat. Szlovákia ugyanis az ország történetének legnagyobb politikai válságát élte a nemzetközileg is nagy visszhangot kiváltott Kuciak–Kušnírová-gyilkosság miatt. 2020 első felében pedig az Igor Matovič vezette új koalíció alkotmányos többséget hozó földindulásszerű győzelme, a szlovákiai magyar pártpolitikai parlamenti képviselet megszűnése, valamint a koronavírus-pandémia első sokkhatása odázta el a reakciókat. 

A nyilvános vita 2020 nyarán indult be, amely eleinte a második identitás értelmezésére fókuszált, mivel erről sem a jogszabályok, sem a szlovák Statisztikai Hivatal nem adott tájékoztatást. Az ötletgazda Híd szerint a második identitás segíthet megtartani helyi szinten a nyelvhasználati jogokat a magyar közösség számára (mert többen megvallhatják másodlagos magyarságukat), főleg azokon a településeken, amelyek leginkább érintettek az asszimilációban. Ennek határértéke 15 százalék, amelyet két egymást követő népszámlálás esetében kell elérni a helyi nemzetiségi közösségnek. A szándék nemes volta nem kérdőjelezhető meg, hiszen az a cél, hogy minél többen vallják meg kötődésüket egy másik nemzetiséghez is, főleg, ha az elsődleges a többségi szlovák. A Híd által pozitív példaként emlegetett magyarországi népszámlálás esetében ugyan

jelentősen megnövekedett azok aránya, akik másodlagosnak jelölték meg a szlovák, a roma, a német vagy más nemzetiségi identitásukat, ám ez nem hozta magával annak gyakorlati felvállalását (iskolai beiratkozás vagy hivatalos nyelvhasználat).

Ráadásul Szlovákiában a hiányzó részletek és nem utolsósorban hatástanulmányok miatt sem mindegy, hogy a második nemzetiség csak egy szimbolikus vagy tényleges értelmezést kap-e majd a gyakorlati politikai és jogi térben. Főleg akkor, ha azt esetleg a jövőben egy, a nemzetiségek felé kevésbé támogató kormány visszamenőlegesen akár át is értékelheti. Ráadásul a nyelvhasználati jogok a nemzetiségi lélekszámhoz kötődnek. Márpedig Szlovákiában a 2011-es eredmények alapján 50 ezerrel többen vallották magukat magyar anyanyelvűnek, mint magyar nemzetiségűnek. 

A kibontakozó vitában előbb a két nemzetiséget támogatók írtak egy nyílt levelet (javarészt a Híd párttal szimpatizálók és főként szlovák értelmiségiek jegyezték), hogy megvédjék a módszertani változtatást; majd a kizárólag az egy nemzetiségi kategóriát preferálók is kezdeményeztek egy nyílt felhívást (javarészt a Magyar Közösség Pártjával és az újhullámos Összefogással szimpatizálók, főként magyarok). 

Egymást érték a szlovákiai magyar sajtóban megjelenő pro és kontra publicisztikák, online és rádiós viták, amelyre a szlovák közeg is felfigyelt. Ez a helyzet teljesen felborította az népszámlálás körüli, szokásos nemzetiségi tájékoztató kampányokat.

Emellett egyszerre zúdult kritika a Szlovák Statisztikai Hivatalra és a Matovič-kormányra is, főleg utóbbitól várva az adatok értelmezésének definiálását. Pár napig úgy tűnt, a Hivatal törli a vitás kérdést, ám egy nyilvános petíció és az erőteljes lobbizás hatására a második nemzetiséget preferálóknak sikerült a maguk oldalára állítani a kormánykoalíció négy pártjából kettőt is. A 2020-as parlamenti választáson a szlovák parlamentből kiesett és abszolút leszerepelt Híd erőt mutatott, hiszen sikerült elérnie célját. Ám a párt ennél többet is nyert, mivel a háttérben hónapok óta húzódó szlovákiai magyar politikai egységesülési folyamatból is győztesen került ki. Több mint egy évtizedes ellenségeskedés és vetélkedés után összeállnak a nagy ellenféllel, az Orbán-kormány hivatalos stratégiai partnerével, a Magyar Közösség Pártjával. 

A szlovákiai népszámlálás kapcsán most már minden figyelem az eredményekre és azok értelmezésére szegeződik. Utóbbiak meghatározása még várat magára. A szlovákiai nemzetiségek remélik, hogy ennek nem lesz negatív olvasata. Viszont rajtuk is fog múlni, mihez kezdenek majd a hivatalosan is többes identitású polgártársaikkal. Ez minden bizonnyal újabb belső értelmezési diskurzusokat eredményezhet. A mostani nyilvános vita megmutatta, hogy a nemzetiségi téma még mindig képes elérni a többségi szlovák társadalom és sajtó ingerküszöbét, még egy ilyen koronavírus okozta válságos időszakban is. Ugyanakkor ez a folyamat arra is rávilágított, hogy még több mint egy évszázad után is mennyire felületesen látja a többségi szlovákság a nemzetiségek problémáit, mennyire hiányoztak az ilyen normális társadalmi viták, főleg a rendszerváltás óta. A szlovákiai kisebbségi-többségi viszonyrendszerben rengeteg a kibeszélésre váró kérdés.

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője.

(Borítókép: Kilátás az esztergomi Bazilika hátsó teraszáról a Víziváros épületeire, balra a Loyolai Szent Ignác-plébániatemplom és a jezsuita rendház, a háttérben a várost a szlovákiai Párkánnyal összekötő Mária Valéria híd. MTVA/Bizományosi: Faludi Imre)