Ákos, Bátor
4 °C
11 °C

Kockázatos kriptovaluták és a jegybanki digitális pénz

GettyImages-1189627592
2021.02.19. 16:44 Módosítva: 2021.02.19. 17:24

A bitcoin megjelenése óta foglalkoztatja a felhasználókat és a szabályozókat az a kérdés, hogy vajon miképp használhatók a digitális pénzek és kriptovaluták a hétköznapi életben. Nemcsak magánkibocsátókat, hanem jegybankokat is megérintett a digitális pénzek kibocsátásának gondolata. A magánkezdeményezésű kriptovaluták kockázatosak a hétköznapi pénzfunkciók szempontjából. A megoldás a jegybanki digitális pénz lesz. 

Kriptovaluták elrettentő kockázatokkal

A két legnagyobb piaci kapitalizációval rendelkező kriptovaluta, a bitcoin és az Ethereum egyaránt a blokklánc-technológiára épül, habár sem a technológia, sem a felhasználási célok nem azonosak teljesen. Mivel a bitcoin és az Ethereum számos jellemzőjében különbözik egymástól, így az árfolyamuk között sincs negatív kapcsolat: az egyik értékének növekedése nem eredményezi a másik értékének csökkenését. A bitcoin és más kriptovaluták árát a likviditás befolyásolja. Ennek a kockázatnak a függvénye, hogy milyen nagy a vételi és eladási árfolyam közötti árfolyamrés (bid-ask spread). A magasabb likviditással alacsonyabb árfolyamrést eredményez. A nagy likviditást segíthetné az adott kriptovaluta széles körű elfogadása, csereeszközként vagy adófizetési eszközként való használása, vagy például a bitcoin esetében a kriptovaluta vásárlását szolgáló ATM-hálózat bővülése. 

A magasabb spekulatív kereslet ugyanakkor csökkenti a kiskereskedelemben elérhető kínálatot. Ha egy kriptovalutára spekulatív befektetésként is tekintenek, akkor az az árfolyamának ingadozását is befolyásolja. Ez pedig a elrettenti a felhasználókat. A felhasználók és a befektetők közötti egyensúly tehát alapvetően meghatározza a valuta csereeszközként való alkalmazásának sikerét. 

Van még tennivaló a szabályozás terén

A szabályozás kiindulópontja az EU e-pénz-irányelve, amelynek lényege, hogy integrálja az elektronikus pénzkibocsátókat az országok pénzügyi felügyeleti rendszerébe. Az EKB igazgatótanácsának tagja az ellenőrizetlenségből fakadó veszélyekre hívta fel a figyelmet, miközben a digitális fizetési rendszerek és eszközök ellenőrzés alá vonását szorgalmazta, amelyre szerinte a központi bankoknak minden eszköze megvan. 

Az e-pénz irányelvben megfogalmazott ajánlással szemben egyelőre a valóság az, hogy a kriptopénzek jelenleg nem tekinthetők olyan értelemben szabályozott termékeknek, mint amit a pénztől elvárunk. Az MNB szerint a magánkibocsátású kriptovaluták „nem tartoznak a világ legtöbb országa hatósága, jegybankja […] felügyelete alá sem. Jogi helyzetük világszerte ma még szabályozatlan, a sokszor előforduló fizetési probléma, visszaélés vagy lopás esetén nem védik a befektetőket betét- vagy befektetővédelmi garanciaintézmények. Hiányoznak a felelősségi és kárviselési előírások is.” Ráadásul bárki könnyen hamis valutákkal kereskedő csalók csapdájába eshet. A kriptovaluták el is tűnhetnek, vagy ellophatják őket. Az MNB minden lehetséges felületen óva inti a lakosságot a magán-kriptovaluták használatától azok óriási egyéni pénzügyi kockázatai miatt, ugyanakkor a szabályozók előtt álló kihívásokra is rávilágít.

A magyar pénzhasználók növekvő digitális étvágya

A Covid–19 okozta társadalmi távolságtartásra és érintésmentességre való igény növelte a digitális fizetési módok és pénzek iránti lakossági érdeklődést. A hazai pénzügyi tranzakciók terén megvalósult az azonnali átutalás, illetve az elektronikus fizetés érintésmentes és mobiltelefonos változata is. Így a digitális valuták elsősorban a nemzetközi tranzakciók megkönnyítését, megfizethetőségét és elérhetőségét szolgálnák. Ahhoz viszont, hogy ezek az átutalási csatornák gyorsak és olcsók legyenek, sztenderdizáltabb, szabályozottabb és ellenőrzöttebb módozatokra lesz szükség. Ezek nélkül nem alakul ki széles körű bizalom a digitális valutákban történő fizetési módok iránt, hanem csak a spekulatív megtakarítások és a feketegazdaság periférikus fizetőeszköze marad. A bizalmat és az elegendő pénzkínálatot a jegybanki digitális pénzek biztosíthatnák.

Azért fontos a digitális pénzekről gondolkodni, mert

a magyar pénzfelhasználóknak növekszik az elektronikus fizetés iránti igénye. Igaz, ebbe beleértendő a kártyás, mobilos és internetes fizetési lehetőségek széles tárháza is.

A hazai kiskereskedelemben és a szolgáltatások körében az elektronikus (kártyás) fizetési mód a Covid–19 okozta érintésmentesség iránti igény növekedés hatására a 2019-es 17-18%-ról 23%-ra nőtt. (Tehát 77%-ban még készpénzt használtak a fizetésre, ami egyébként nem tér el jelentősen az eurózóna átlagától.)

A digitális pénzek iránti hazai keresletre csak közvetett módon, az eurózóna hasonló fejlettségű és adottságú országainak adatai alapján tudunk következtetni. Az eurózónára vonatkozó EKB-jelentés alapján Szlovákiában az online tranzakciók 3%-a, Szlovéniában vagy Portugáliában az 5%-a történt kriptovalutában, amely alapján feltételezhetően a magyar szint is hasonló mértékű lehet. Ez nem túlzottan magas részarány. A kérdés az, hogy tud-e tovább növekedni.

Itt az idő a jegybanki digitális pénz bevezetésére

A magánkezdeményezéseknek tekinthető bitcoin, Ethereum, Libra stb. mellett a központi bankok is képesek saját digitális valuta kibocsátására. Számos magánkibocsátású kriptovaluta van már forgalomban, és a digitális jegybanki pénz érdekében tett már lépéseket a svéd és a kínai nemzeti bank. Sőt, az Európai Központi Bank (EKB) is foglalkozik a digitális euró bevezetésének lehetőségével.

A digitális pénz mögött álló technológia lehetővé teszi a jegybankok számára a betétekért történő versengést a kereskedelmi bankok piacán, s adott esetben hitelezhetnének is ezekből a betétállományokból. 2018-ban Svájcban egyelőre nem nyert támogatást a szuverén pénz, a Vollgeld kezdeményezése, ami a svájci digitális jegybanki pénz lehetőségének alapjait adta volna. Más a helyzet Svédországban, ahol a Riksbank komolyan vizsgálja egy állami fedezettel rendelkező digitális valuta létrehozását, ami áttételesen akár a svájci digitális jegybanki pénz bevezetésére is lehetőséget adhatott volna. 

A jegybanki szerepvállalás felvetése azért kardinális kérdés, mert

ha a pénz kínálatból és a pénzrendszer működéséből kiszorulna a jegybank, vagyis az eddiginél jóval nagyobb szerepet kapna a magánszektor, akkor az jelentősen átalakítaná a pénzrendszert.

Hatással lenne a pénzügyi stabilitásra, a monetáris politika mozgásterére és hatékonyságára, a bankok működésére és a mindennapi pénzügyeinkre is. Érdemi társadalmi hatással is számolni kellene, a digitális magánpénzek térnyerése egyes társadalmi csoportokat hátrányosan érinthet (kiemelten az idősebbek, a fogyatékkal élők). Ugyanakkor a svéd példa abba az irányba mutat, hogy a papíralapú készpénz „magától is” kiszorulhat a fizetési lehetőségek közül, így a papírpénzhez jutás is megnehezedik. Ebben az esetben a digitális pénzeket a fizetési igények mindenképp életre hívják majd: ha a jegybank nem vezeti be, meg fogja oldani a magánszektor valamilyen kriptovaluta-rendszeren keresztül. Utóbbi esetben pedig sérülhet az a közösségi érdek, hogy mindenki hozzáférhessen a pénzéhez, mégpedig biztonságosan és felhasználóbarát, vagyis költséghatékony módon. Egyes felhasználók kirekesztődhetnek, épp úgy, mint manapság a médiaszabályozás alól önmagát mentesítő, saját üzleti szabályai szerint moderáló közösségi médiaszolgáltatók esetében.

Mi tarthat vissza egy jegybankot?

Hogy Magyarországnak érdemes-e komolyabban foglalkoznia egy digitális valuta bevezetésével, az jelentősen függ a nemzetközi trendek aktuális alakulásától, elsősorban a tartalékvaluta megválasztása szempontjából. Elvi megfontolásra érdemes a bitcoin-arany tartalékalap kombináció is. A BIS 2020-as, 65 központi bankot magában foglaló felmérése alapján e jegybankok 86%-a nyitott a digitális jegybankpénz lehetőségére, és elkötelezett a kidolgozásukat lehetővé tevő kutatások és elemzések elvégzése mellett. Bár a széles körű bevezetés egyelőre még mindig távolinak tűnik, az elméleti kutatások mellett egyre nagyobb a hangsúly a pilot projekteken. Az MNB egyelőre úgy tűnik, hogy óvatos és visszafogott a digitális jegybankpénz ügyében, bár az elvi felvetést már vizsgálta.

A jegybankok számára eleve kérdés, 

mi az a piaci kudarc, amire hivatkozva a monetáris kormányzatnak állami szereplőként be kellene lépnie a pénzügyi szolgáltatások piacára?

Egy-egy bankcsőd erre nem elegendő magyarázat, hiszen ezek kezelhetők a csődbe jutott bankok állami kimentésével, illetve a betétbiztosítás intézményével. Ha mégis belép a jegybank erre a piacra, a kereskedelmi bankrendszer pénzügyi stabilitására nézve kockázatot jelent, mert a jegybank közvetlen és kockázatmentes lakossági és vállalati számlavezető, betétgyűjtő és hitelező versenytárssá válik. Ellentétes a közérdekkel, hogy a létező kereskedelmi bankrendszer összeomoljon vagy csődhullám söpörjön végig rajta. 

A tervezett tokenalapú technológiát alkalmazó digitális jegybanki pénz alapvetően igényli, hogy nemzeti szintek feletti együttműködés jöjjön létre, hiszen éppen a nemzetközi tranzakciók körében várt előnyök nem működnének e nélkül. További kérdés, hogy a jegybanki szándékok mennyire lesznek érvényesíthetők a digitális pénzrendszer körülményei között, azaz az árstabilitás alakításába bele tud-e szólni majd a jegybank. Jóval nagyobb kárral járna a pénzrendszerben megingott bizalom egy rosszul előkészített digitális pénz esetében, mint a várt költséghatékonyság-javulás.

A szerzők a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársai.

Ez a véleménycikk nem feltétlenül tükrözi az Index szerkesztőségének álláspontját.Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is. (Borítókép: Egy fegyveres őr ügyel a biztonságraa BitRiver Rus LLC kriptovaluta-bányatelepén Bratsk városában, Oroszországban 2019. november 8-án. Fotó: Andrey Rudakov / Bloomberg / Getty Images)