Rudolf
1 °C
13 °C

Felelős-e Gorbacsov a Szovjetunió szétesésért?

GettyImages-702078277
2021.03.21. 10:55

Dobozi István ugyan nem vitatja Gorbacsov általam is hangsúlyozott történelmi érdemeit, de felelősnek tartja „a több mint hét évtizeden keresztül fennálló szovjet nagyhatalom hirtelen, váratlan széteséséért”. Ezt elsősorban arra alapozza, hogy „1991. március 17-re Gorbacsov történelmi népszavazást rendelt el az egzisztenciális és identitásválságban szenvedő Szovjetunió jövőjéről”, amit – meglepetésére – hat tagköztársaság bojkottált. A Világbank korábbi vezető közgazdásza úgy véli, „hogy a Gorbacsov elnök által elrendelt referendum nélkül a Szovjetunió nem esett volna szét darabjaira, de bizonyosan nem olyan világrengető hirtelenséggel, mint ahogy az 1991. december 26-án történt”. 

Szerintem a népszavazás legföljebb gyorsította azt a folyamatot, ami logikusan következett a nyíltság (glaznoszty) és az átalakítás (peresztrojka) Gorbacsov által meghirdetett elvéből és a belső politikai erőszakról történő lemondásból. Az 1917. októberi forradalmat követő polgárháborút Lenin ügyes (és hamis) propagandája segítségével megnyerő bolsevikok erőszakkal kényszerítették az ukránokat és a kaukázusi népeket az 1922-ben létrehozott Szovjetunióba, a három balti köztársaságot pedig katonai erővel annektálta Sztálin 1941-ben.

Az elvesztett függetlenség visszaszerzésének kiolthatatlan vágya mellett az 1991-re elmélyülő gazdasági csőd a szovjet birodalom lakóinak döntő többségében fölébresztette a reményt, hogy a bürokratikus kolosszusról leválva, egyedül könnyebben küzdik le a válságot és növelik nyomorúságos életszínvonalukat.

Ha nem is a várt gyorsasággal, de a baltiak és a közép-ázsiaiak esetében ez be is következett. Gorbacsov tehát – marxista terminológiával – fölismerte a szükségszerűt, és szabadon engedte a cárok, majd a Lenin, végül Sztálin által rabbá tett nemzeteket. Ezért pedig Gorbacsov nem kritikát, hanem a világ elismerését érdemli. Csak az erőszakkal létrehozott és fönntartott birodalom helyreállításáról álmodozók haragudhatnak az utolsó szovjet pártfőtitkárra.

Úgy vélem, hogy helytálló és méltányos volt „A Magyar Köztársaság Kormányának nyilatkozata a Független Államok Közösségének megalakulásával kapcsolatos álláspontjáról” 1991. december 26-án.

Mihail Gorbacsovnak és az általa folytatott politikának óriási szerepe volt abban, hogy a világ egyhatodán megszűnt a totalitarista rendszer, és Kelet-Közép-Európa országaiban békés rendszerváltozás mehetett végbe. […] A Magyar Köztársaság Kormánya nagyra értékeli azt a politikai bölcsességet és méltóságot, ahogyan Gorbacsov elnök a Szovjetunió átalakulását követően önként távozott posztjáról, és utat engedett a további szükséges demokratikus változásoknak. […] Támogatjuk az Oroszországi Föderációnak azt a törekvését, hogy az ENSZ-ben és annak Biztonsági Tanácsában átvegye a Szovjetunió helyét. […] Üdvözöljük az utódállamok vezetőinek céltudatos és felelős politikáját, amellyel megteremtették a Szovjetunió békés, demokratikus átalakulásának elengedhetetlen feltételeit. Ebben a folyamatban meghatározó szerepet játszott az augusztusi puccs elhárításában személyes bátorságot és kiemelkedő államférfiúi magatartást tanúsító Borisz Jelcin orosz elnök.

Rövidesen valamennyi szovjet utódállammal fölvettük a diplomáciai kapcsolatokat, s az ásványkincsekben gazdag, a magyarokkal rokonszenvező, többségében török nyelvű Kazahsztán és Üzbegisztán, valamint a román kapcsolatok miatt fontos Moldávia fővárosában nagykövetséget nyitottunk. 

A szerző Magyarország volt külügyminisztere

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is!

(Borítókép: Borisz Jelcin és Mihail Gorbacsov 1991. szeptember 4-én. Fotó:  Wojtek Laski / Getty Images)