Olga, Liliána
22 °C
35 °C

Most váltak láthatóvá Németországban a Willkommenskultur határai

GettyImages-1318166901
2021.05.25. 14:18

A nemzetközi sajtó címlapjait napok óta uraló palesztin–izraeli konfliktus Németországban újra forró témává tette az antiszemitizmust, miután palesztinpárti tüntetéseken antiszemita szólamok hangzottak el és izraeli zászlókat égettek. A németországi zsidó közösség fél, a német politika pedig egyelőre csak szavakban áll ki az antiszemitizmus ellen – kérdés, mire lesz ez elég.

Javasoljuk, hogy tagjaink tartózkodjanak a kipa és a Dávid-csillag nyilvános viselésétől

– mondta az észak-rajna–vesztfáliai Duisburg városának rabbija, David Geballe május 21-én. Kijelentése jól érzékelteti a németországi zsidó közösség félelmeit, melyek azután erősödtek fel, hogy május 15-én szombaton számos nyugat-európai, így németországi városban is palesztinpárti tüntetések zajlottak. Eredetileg a Nakba-napon, a palesztinok nemzeti gyásznapján tartottak volna nyilvános megemlékezéseket – ezen a napon szűnt meg a palesztinai brit mandátum, és jött létre az Izraeli Állam. Csakhogy ez most egybeesett a pár nappal korábban kitört újabb konfliktussal a Hamász és a zsidó állam között, így a palesztinpártiak nemcsak megemlékezni vonultak az utcára, hanem tiltakozni a rakétatámadások ellen. Persze nem a Hamász terrorszervezet által a Gázai övezetből indított rakéták, hanem Izrael válaszcsapása ellen.

A németországi tüntetéseken zömében arab és török származású fiatalok vettek részt, az indulatok pedig hamar elszabadultak.

A tüntetők Izrael-ellenes és antiszemita szólamokat hangoztattak, izraeli zászlókat égettek, zsinagógákat dobáltak meg. A rendőrség vagy nem lépett közbe, vagy a járványügyi szabályok be nem tartása miatt oszlatta fel a tüntetéseket. Berlinben utóbbi történt, de összecsapások törtek ki a rendőrök és a tüntetők között, 93 rendőr megsérült, egy izraeli újságírónőt pedig a demonstrálók megtámadtak. 

A vezető német politikusok siettek elítélni az antiszemita szólamokat és tetteket. Angela Merkel kancellár kijelentette: „Aki a zsidóságot mint egészet támadja, zéró toleranciára számíthat nálunk.” Markus Söder bajor miniszterelnök, a CSU elnöke azt vetette fel, hogy azokat a menedékkérőket, akik antiszemita szólamokat hangoztatnak, gyorsított eljárásban ki kell utasítani az országból. A Bundestagban tartott vitán Heiko Maas szociáldemokrata külügyminiszter felszólalásában azt mondta: „Az utcáinkon egyetlen centiméter helye sem lehet az antiszemitizmusnak. Soha és soha többet.” 

Kérdés, hogy a határozott politikusi mondatok és esetleg néhány kiutasítás mennyire képesek megállítani az antiszemitizmus erősödését Németországban. „A puszta szavak önmagukban nem elegendőek. Ezeket tetteknek kell követniük, nem csak azoknak a zárt szobákban elmondott szép szavaknak, amelyeket rendre hallunk a politikusoktól” – ezt már a berlini zsidó hitközség kántora, Avitall Gerstetter nyilatkozta a ZDF közszolgálati csatorna portáljának. „Nyomott, nagyon aggódó és tanácstalan” – írta le a németországi zsidó közösség jelenlegi hangulatát Gerstetter, hozzátéve: „Amikor emberek százai fenyegetnek azzal, hogy megölnek minket és a gyermekeinket, akkor nem érezhetjük biztonságban magunkat, és nem érezhetjük azt, hogy az állam megvéd minket.”

A 88 éves Charlotte Knoblauch, a zsidók németországi központi tanácsának (Zentralrat der Juden in Deutschland) volt vezetője a Die Weltnek azt nyilatkozta: „Soha nem gondoltam volna, hogy 1945 után még egyszer meg kell élnem olyanfajta antiszemitizmust, amilyet mostanában tapasztalunk.” Majd egyértelműen kijelentette: „Olyan ellenségeskedéssel van dolgunk, amelynek sok köze van a muszlim gondolkodáshoz.” Hozzátette: szeretné hallani a muszlimok csendes többségétől, mi a véleményük erről, és milyen módokat tudnak találni arra, hogy ennek az ellenségeskedésnek gátat vessenek.

Az antiszemitizmus és zsidóellenes megnyilvánulások természetesen éppúgy érkeznek a többségi társadalomból is, mint a muszlim kisebbségből. Az utóbbi idők egyik legsúlyosabb antiszemita támadását Németországban egy szélsőjobboldali német merénylő hajtotta végre, aki 2019-ben előbb a hallei zsinagógában akart mészárolni, majd miután oda nem jutott be, halálosan megsebesített két járókelőt. Ugyanakkor 

a németországi zsidókat folyamatos inzultusok érik a muszlim vallású német állampolgárok és bevándorlók felől is.

Az iskolákban gyakori a zsidó gyerekek bántalmazása török és arab származású osztálytársaik részéről. A közösségi médiában is egyre jobban terjednek az antiszemita tartalmak, így a főleg a tizenévesek által kedvelt TikTokon. A probléma az újonnan bevándorolt muszlimoknál a legsúlyosabb, hiszen ők sokszor olyan országokból érkeznek, ahol az Izrael-ellenesség és az antiszemitizmus hivatalosan is támogatott ideológia, de a másod-, harmadgenerációban is jelen van. 

A legtöbb német politikus és szakértő azonban tartózkodik attól, hogy egyértelműen nevén nevezze azt az újfajta németországi antiszemitizmust, amelyet – szemben a neonáci csoportok által ma is vallott „régi, hagyományos” antiszemitizmussal – a muszlim világból „importáltak be” Németországba. A kérdés túl óvatosnak tűnő megközelítését nevezhetjük túlzásba vitt politikai korrektségnek, de jobban megértjük a jelenséget, ha onnan nézzük, hogy a németek a holokausztból nemcsak azt a következtetést vonták le, hogy a zsidóságot mint közösséget nem szabad megbélyegezni, hanem mindenfajta faji vagy vallási megkülönböztetés elítélendő. Ahogy a Bloomberg publicistája, Andreas Kluth „Újfajta antiszemitizmus ütötte fel a fejét Németországban” című cikkében írja, a németek két leckét tanultak meg Auschwitzból: „Soha többé nem szabad diszkriminálni a zsidókat, és segíteni kell nekik, hogy megvédjék magukat, bárhol is éljenek a világon, Berlinben vagy Tel-Avivban.” Illetve: „Soha többé nem szabad diszkriminálni egyetlen kisebbséget sem, és segítséget kell nyújtani az elnyomottaknak, bárhol is éljenek a világon, Berlinben vagy Gázában.” Ahogy Kluth, úgy mások is ezzel a mentalitással magyarázzák a 2015-ben megismert „Willkommenskultur” jelenségét, vagyis a szíriai polgárháború elől menekülők németországi befogadását. 

Az elmúlt napok eseményei azonban világosan megmutatták a Willkommenskultur és a diszkriminációellenesség határait. A muszlim bevándorlók befogadásával ugyanis Németország – de más nyugat-európai országok is – importálta a Közel-Kelet súlyos konfliktusait is, mindenekelőtt az izraeli–palesztin és általában a zsidó–muszlim konfliktust. A nemzetiszocialista örökségével még mindig küzdő és emiatt sokszor túlkompenzáló Németország most egy olyan problémával találja szembe magát, amivel éppen azért nehéz megküzdenie, mert sokan – attól tartva, hogy ezzel más csoportokat bélyegeznek meg – óvakodnak kimondani: 

az újfajta antiszemitizmus a muszlim közösségből ered, a muszlim országokból érkező bevándorlók pedig folyamatosan táplálják. 

Hogy a probléma megnevezésének kérdése milyen vitákat vált ki, jól szemlélteti az a konfliktus, amely a radikális baloldali Baloldal (Die Linke) nevű párt egy alsó-szászországi választókerületi elnöke, Lars Büttner körül robbant ki. Büttner ugyanis az osnabrück-landi pártszervezet Facebook-oldalán a szervezet nevében a következőket posztolta: „Őszintének lenni annyi, mint beismerni: az antiszemitizmust importáltuk.” A szöveg mögötti képen minaretek körvonalai rajzolódnak ki, a poszt pedig így folytatódik: „Az iszlám országokból történő bevándorlással az ezekből az országokból származó kulturális bevésődéseket is importáltuk. Ahogy a jelenlegi közel-keleti konfliktus során láthatjuk, mi Németországban túl keveset tettünk a radikális iszlám és a vele együtt járó antiszemitizmus elleni küzdelemben.” A Baloldal Bundestag-frakcióvezetője, a muszlim Amira Mohamed Ali rasszistának minősítette a posztot, majd az alsó-szászországi tartományi pártvezetés is elhatárolódott tőle, és kezdeményezte Büttner pártból történő kizárását. Az osnabrück-landi választókerületi vezetés azonban három-egy arányban Büttner mellett állt ki. Sajtónyilatkozatukban azt írták: „Nagy döbbenettel kell megállapítanunk, hogy a Baloldal egy része szemet akar hunyni az iszlám által meghatározott kulturális körökből származó antiszemitizmus felett.”

Miközben a pártok elméleti vitákat folytatnak, a helyzet sajnos tovább eszkalálódhat. A határozottabb állami fellépés ideiglenesen megakadályozhatja ugyan az indulatok elszabadulását, de attól még az indulatok megmaradnak, és tovább forrnak. A Szentföld még hosszú-hosszú évtizedekig nem lesz a béke szigete, és minden egyes újabb zsidó–palesztin összeütközés újabb hullámokat fog vetni Európában is. Németországnak és egész Nyugat-Európának ezért az antiszemitizmus egy olyan új áramával kell tartósabban szembenéznie, amilyennel Auschwitz óta nem találkozott.

A szerző politikai filozófus

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. 

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép: berlini tüntetés a szabad Palesztináért 2021. május 15-én.)