Zsákutcába tart a német energiaforradalom

GettyImages-1090832178
2021.09.01. 16:53

Úgy tűnik, hogy 2021-ben Németország az elmúlt harminc év legnagyobb mértékű üvegházhatású gáz-kibocsátás növekedését produkálhatja. Az első félév megfigyelései alapján a koronavírus-járvány utáni helyreállítás a 2008-as válságot követő gazdasági visszapattanásnál is nagyobb szennyezések árán valósul meg, ami – a tendencia enyhülése esetén is – meghiúsíthatja a német klímavédelmi célok teljesülését. 

Az idei év első felében a villamosenergia-termelésből származó szén-dioxid-kibocsátás 21 millió tonnával (az előző év azonos időszakához képest mintegy 25 százalékkal) emelkedett Németországban. A koronavírus-járvány terjedését mérséklő intézkedések enyhülése lehetővé tette a gazdasági aktivitás növekedését és a helyreállítás megkezdését, ami a járvány előtti szintre emelte az energiakeresletet. Ezzel párhuzamosan azonban az – energetikai szempontból – kedvezőtlen időjárási feltételek a növekvő kapacitások ellenére sem biztosították, hogy Németország többletigényét megújulókkal elégítse ki: a szélturbinák termelésének 25 százalékos visszaesését a napelemekből származó energia enyhe növekedése nem tudta ellensúlyozni. 

Az időszak nyertesei a fosszilis kapacitások voltak: a széntüzelésű erőművek által megtermelt villamos energia csaknem negyven, a gáztüzelésű erőművekből származó áram 15 százalékkal növekedett az előző évhez képest.

Az első félév adatai alapján a német energiaátmenet szakmai támogatására létrehozott Agora Energiewende kutatóintézet frissítette az ország egészének 2021-es szén-dioxid-kibocsátására vonatkozó előrejelzését. A tanulmány két forgatókönyv extrapolálásából összesen 47 millió tonnás emelkedést valószínűsít, ami a klímapolitikában jellemző kiindulóévnek tekintett 1990 óta a legnagyobb növekményt jelentené (az eddigi legmagasabb, mintegy harmincmillió tonnás értéket a 2008-as válság után, 2010-ben mérték). Ráadásul – a modellezés eredményei alapján – ha a kedvezőtlen tendencia folytatódik, a kibocsátástöbblet akár a hetvenmillió tonnát is elérheti. Dr. Patrick Graichen, az intézet igazgatója szerint az eredmények főképp azért aggályosak, mert rámutatnak: a 2020-ra kitűzött kibocsátáscsökkentési cél elérése a koronavírus-járványnak, valamint egyéb speciális hatásoknak volt köszönhető, és nem a németek klímavédelmi intézkedéseinek. A növekmény hatására az összesített és ágazati törekvések egyaránt meghiúsulnak, és az ország „visszatér a startvonalra”.

A németek tíz éve indult nagyszabású klímapolitikai kísérletének kudarca az alábbi két fő tévedésre vezethető vissza:

Politikailag motivált technológiai orientáció 

Németország 2010-ben – elsősorban politikai megfontolásból – úgy döntött, hogy 2011 és 2022 között a lehető leggyorsabb ütemben bezárja atomerőműveit, és a kieső kapacitásokat megújuló alapú termeléssel pótolja. A Bloomberg becslése szerint megközelítőleg ötszázmilliárd euró költségű program azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert a megújuló kapacitások – a nagyvonalú támogatási programok ellenére – nem képesek kellő megbízhatósággal pótolni a kieső nukleáris blokkokat. Így Németország fosszilis erőműveinek újraindítására kényszerült, ami jelentősen növelte az energiaszektor szennyezéseit: napjainkra például az országban előállított egységnyi villamos energia károsanyag-kibocsátása tízszer akkora, mint Franciaországban. A tévedésből levonható tanulság, hogy a szakpolitikának a fő célkitűzéseit (például kibocsátáscsökkentés, megfizethetőség, biztonság) nem érdemes ideológiavezérelt célokkal és korlátokkal (például nukleáris leszerelés) kiegészítenie, mert azok akadályozzák a technológiák közötti versenyt és – így végső soron – az elsődleges célok hatékony teljesülését.

A program költségviselőinek téves meghatározása 

Az elmúlt tíz évben Németország a klímavédelmi intézkedések költségeinek jelentős részét a lakosságra terhelte. Ennek következménye, hogy a német háztartások energiaköltsége az egyik legmagasabb az egész Európai Unióban (az előzőekben idézett franciákét például hatvan százalékkal meghaladja). A szennyező vállalatok költségeinek lakosságra történő áthárításával Németország egyfelől védeni kívánja ezeknek a vállalatoknak a nemzetközi versenyképességét, másfelől ösztönözni szeretné a háztartásokat, hogy energiahatékonyság-növelő beruházásokkal csökkentsék energiaigényüket.

Amellett hogy a koncepció súlyosan sérti „a szennyező fizet” elvét (és így meglehetősen méltánytalan a lakossággal szemben), nagymértékben felelős a német törekvések sikertelenségéért, mert a háztartások a vállalatoknál árérzéketlenebbek, azaz kevésbé képesek energiafogyasztásukat hozzáigazítani az árváltozásokhoz. A költségviselők helytelen meghatározásának eredménye tehát, hogy 

a vállalatok nem motiváltak, a lakossági szereplők pedig nem képesek csökkenteni kibocsátásukat, így a várt eredmény elmarad.

A kedvezőtlen kibocsátási adatok leginkább azért kínosak, mert számos német politikus (köztük az Európai Bizottság vezetője, Ursula von der Leyen) a gazdasági helyreállítással kapcsolatos narratívája központi eleméül (is) a klímavédelmet választotta. A valóság viszont inkább azt mutatja, hogy Németországban nemcsak a fő célként kitűzött zöldforradalom marad el, de – klímavédelmi szempontból – még a több mint tíz évvel ezelőtti válságkezelést sem sikerül felülmúlni. Ráadásul a német képviselők időről időre az Európai Unió valamennyi tagállamát saját, téves fundamentumokra épülő környezetpolitikájuk irányába igyekeznek orientálni; például a bizottság által legutóbb kiadott Fit for 55 című javaslatcsomag az egész közösségre kiterjesztené a lakossági költségviselés téves koncepcióját. Az elmúlt évtized német eredményei alapján aligha meglepő, hogy erősen megoszlik a tagállamok döntéshozóinak és állampolgárainak véleménye a koncepció alkalmazásával és jövőállóságával kapcsolatban. 

A szerző a Századvég Gazdaságkutató Zrt. Energia- és Klímapolitikai Üzletágának vezetője

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép: Füst és gőz száll fel az RWE Weisweiler lignitüzemű erőművéből Németországban, 2019. január 29-én. Fotó: Oliver Berg / picture alliance / Getty Images)