Koronavírus adatok

2022. jan. 21.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Zelma, Rajmund
-7 °C
1 °C

A levágott lófejtől a vezéráldozatig – öt magyarázat a Völner-botrányra

D KOS20211108033
2021.12.14. 11:45

A ránk váró választási kampányban Völner Pál neve minden bizonnyal sokszor elhangzik majd, ami – tekintve a nevek hasonlatosságát – a Volner Pártot is magyarázkodásra kényszerítheti. A politikát csak szőrmentén követő tömegek számára ugyanis az ilyen finom különbségek nem mindig érzékelhetőek. De természetesen nem Volner János feje fáj, hanem a kormánypárté. 

A rendszerváltozás óta eddig csak a kisgazda Szabadi Béla esetében történt olyan, hogy egy regnáló kormány valamelyik tagját vád alá helyezték, most a Fidesz államtitkára lehet a második.

Az ilyen soha nem jön jól, pláne nem egy nagy kampány kezdetekor. Mert azért ízlelgessük egy cseppet: „korrupt igazságügyi államtitkár.” Hát, nem a legszebb szóvirága a magyar nyelvnek… Ha pedig még azt is hozzáillesztjük: „a végrehajtók által megkent”, szinte halljuk az elszabaduló kocsmai káromkodásokat. Kevés utáltabb szakma van a végrehajtókénál, talán csak a politikusoké. A kettő meg így együtt, nos, finoman szólva is szúrós szagú, robbanékony elegy. Inkább trutyi.

Az embereket kéz a kézben kizsigerelő politikus és végrehajtó képénél keresni sem tudnának jobbat az ellenzék kommunikációs csapatai. Szájeren nevetett az ország, Völner miatt azonban az asztalt verheti. Az összefogás politikusai ezért minden bizonnyal megkísérlik majd összevölnerezni a kampányt. Szinte látom magam előtt, ahogy Vadai Ágnes dörgő hangon idézi meg a megnyomorított magyar devizásokat a parlamentben, Jakab Péter félretolja a szükségtelenné vált parizert, és kaján mosollyal szót kér Kövér Lászlótól, Szabó Tímea feltartja Völner Pál egész alakos papírmaséját, a kajakómából ébresztve fel Németh Szilárdot és így tovább. Egy szó, mint száz: nagyon erős a sztori. Orbánt és a Fidesz felső vezetését a nyilatkozatok szerint meglepte az ügy, ennek ellenére egységesen és gyorsan reagáltak. Hétfőn már a mentelmi jog is felfüggesztésre kerül, Völner pedig hipp-hopp gyanúsított lehet. Nagyon sokféle elmélet kering az éterben arról, mi is történt pontosan. Tekintsünk át öt feltételezett lehetőséget!

1. Az államtitkárig érő vádalku? 

A legkézenfekvőbb magyarázat szerint az egész csupán egy banális bebukás, ahol a dominót a végrehajtói karon belüli versengés elharapózása indította el. A kilakoltatási moratóriumok újabb és újabb meghosszabbítása miatt az egyébként nem kevés pénzzel kecsegtető piac egyre szűkebb lett, ami folyamatosan növelte a belső feszültséget. Olyasmit képzeljünk el, mint amikor a szavannán száraz időszakban apadni kezd az ivóhely, a körülötte összegyűlt vadállatok pedig egyre szomjasabbak és frusztráltabbak lesznek, így rendre egymásba marnak. A kiszáradással szembeni harcuk során nemegyszer végzetes sebet is ejtenek a másikon. Talán ez lehetett itt is.

Ahogy az történni szokott, voltak nyertesek és vesztesek. Voltak, akiknek sikerült megőrizni a bevételeiket, sőt növelték is azokat – talán épp az államtitkár segítségével –, meg olyanok is, akik kiszorultak, és nagyot buktak hirtelen. Utóbbiak között pedig bizonyára akadt olyan is, aki súlyos, bosszúra alkalmas dolgokat tárazott be az előbbiekről. Egymás bemártása, zsarolások, kölcsönös feljelentések – ilyenkor ez indul el, meg persze a nyomozások. Ott aztán mindenki menti a bőrét, nemegyszer egymás rovására, és a vádalku ilyenkor bevett menekülési út. Ha valaki tud valami nagyot mondani és bizonyítani, büntetlenül felszívódhat. Úgy tűnik, volt, aki nagyon nagyot tudott mondani. Valami olyat, amitől a nyomozó hatóságnak is elakadt a lélegzete, és az ügyészségnek is verejtékezni kezdett a homloka. Egy ágazati belső harc pillanatok alatt súlyos, országos politikai botránnyá dagadt.

2. Megrángatták a harcsa bajuszát?

Amikor annak idején Szájer József ügye kipattant, azok közé tartoztam, akik szerint külföldi szolgálatok vettek revansot a kormányon. Orbán akkor ki tudja, hányadik, éppen „soros” brüsszeli szabadságharcát vívta, amikor hirtelen becsúszott, hogy Szájer lecsúszott. Nehezen tudom elképzelni, hogy az egykori uniós képviselő először tette volna tiszteletét ilyen összejövetelen, mint ahogy azt is, hogy erről a szolgálatok ne tudtak volna korábban. Hogy épp akkor volt razzia, méghozzá kamerákkal, számomra egyértelműen bizonyítja, a célpont nem is Szájer József volt, hanem rajta keresztül Orbán Viktornak üzentek: „Rajtatok vagyunk, úgyhogy húzd meg magad!”

Nemrég a kormányfő Lengyelországban egy új radikális pártszövetség gründolására tett kísérletet, ami ugyan nem sikerült, de a folyamat, olybá tűnik, feltartóztathatatlanul halad tovább. Az uniós prominensek az újabb szabadságharc kapcsán talán megkérdezték egymástól, nem kellene-e végre valamit kezdeniük ezzel a magyar trollkodással. A választások közeledte pedig kitűnő lehetőséget teremt nekik a válaszcsapásra. Mivel Orbán rendszeresen Varga Judit igazságügyi miniszterre osztja a brüsszeli piszkos munkát, kézenfekvőnek tűnhet, hogy a miniszterelnök kis kedvence körül hajtsanak végre ellencsapást. Azt nem mondanám, hogy Völner úgy került az ügybe, mint Pilátus a krédóba, meg azt sem, hogy szerencsétlen csak rosszkor volt rossz helyen, de azt már igen, hogy ő volt a keszeg, akit horogra csaltak, hogy így üzenjenek a harcsáknak. 

3. Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére!

Völner Pálról keveset tudni. A rendszert nemcsak kiszolgáló, de a nevében is hordozó politikus egy szürke, saját körzetén túl alig ismert bürokratája a kormánynak. Viszont nem csupán parlamenti államtitkár volt, hanem egyéni képviselő is, és néhány nappal ezelőttig úgy tűnt, Esztergom és környékén ő száll majd szembe az egyesített ellenzék jelöltjével. Apropó, a jobbikos

Nunkovics Tibornak, aki az összefogás ottani aspiránsa, úgy jött ez a botrány, mint a magyar csapatnak Szoboszlai gólja Izland ellen.

Hosszú vergődés után a végjátékban segítheti bejutást érő győzelemhez. Persze ezzel még várni kell néhány hónapot, azt sem tudni, ki lesz a Fidesz új jelöltje arrafelé, de tény, egy billegő körzetben sikerült a kormánypártot lábon lőni. Érdekes szempontja az ügynek, hogy a Pintér Sándor által felügyelt nyomozó hatóság derítette fel és a Polt Péter által vezetett ügyészség kérte ki Völnert. Valljuk be, lenne igény az ilyenre, de nem ehhez vagyunk szokva. Mi történt, hogy a NER védőbástyái hirtelen faltörő kossá alakultak? Hogy azok, akiket az ellenzék rendre az ügyek eltussolásával vádol, most – egy kampányban! – ilyen bátran tették a dolgukat? Valószínűleg olyan terhelő és védhetetlen bizonyítékok álltak rendelkezésre, amelyek szükségessé tették a gyors és preventív ügymenetet. Amputálni kellett egy lábujjat, hogy ne az egész lábat kelljen. Lépni kellett, mielőtt az információk az ellenzék kezébe kerülve gyilkos kampányeszközzé válnának.

Nem mindegy, hogy Völnert megbuktatta az összefogás, vagy az államtitkár saját döntéséből lemondott. Utóbbi esetben a kormánypártok elmondhatják, lám-lám, Magyarország minden híresztelés ellenére jogállam, a hatóságok teszik a dolgukat, és még egy fideszes parlamenti államtitkár sem áll a törvények felett, aki ráadásul önmaga mondott le. Ennek megfelelően vírusgyorsasággal árasztották el a világhálót az erről szóló büszke NER-mémek, amelyek harsogva kérik számon az ellenzéken ugyanezt. Még azon sem lepődnék meg, ha ezek után a Fidesz egy gyors sasszéval maga hirdetné meg a „végrehajtó maffia” elleni szabadságharcot, újabb témát kitekerve a Mi Hazánk kezéből. 

4. Lófej az ágyban?

Említettük, hogy az egész botrány elgondolkodtató eleme Pintér Sándor és Polt Péter közreműködése. Valahol tragikomikus, de háromciklusnyi NER után kifejezetten meglepi az embert, amikor egy korrupciógyanús esetben a nyomozó hatóság nyomoz, az ügyészség pedig érdemi lépéseket tesz. Az előbbi pontban adtunk egy lehetséges magyarázatot erre a váratlan fordulatra, de van még itt valami, ami nagyon gyanús. Hogyan lehetséges, hogy a NER-ben egy több hónapja tartó nyomozás, amelynek a szálai ilyen magasra érnek, nem jut el Orbán Viktorhoz? Talán tényleg demokráciában élünk, a különféle szervek a számukra törvényekben meghatározott feladatukat végzik, és a különféle hatalmi ágak nem is keverednek? 

Talán Orbán Viktor nem az a mindenható pók a háló közepén, aki minden rezgést érzékel?

Akár ez is lehetne magyarázat, de mi van, ha a miniszterelnök azért nem tudott az egészről, mert az egy belső leszámolás volt? Esetleg belülről vezették meg Orbán Viktort? Talán Völner valaki útjában állt, vagy olyannak lépett a tyúkszemére, akinek nem kellett volna? Netán valaki ezzel akart üzenni, akár éppen a NER vezetőjének személyesen? Völner talán csak egy lófej volt az ágyban, figyelmeztetés egy belháborúban, amelynek a kontúrjait és szereplőit még nem is ismerjük? Kizárni ezt a lehetőséget sem lehet, és ha így van, az a belügyminiszter és a legfőbb ügyész kapcsán vet fel érdekes kérdéseket. 

5. Vezéráldozat?

Egyre vadabb forgatókönyveket dob a gép, de mi van, ha Orbán Viktor nemhogy tudott az egészről, hanem egyenesen ő rendelte meg azt? A Völner-ügyet most ugyan pár napig az ellenzék csócsálhatja, de a Fidesz gyors és határozott reakciója azt mutatja, a kommunikációs széljárás könnyen megfordulhat. És mindaz, ami történik, a néhány hónap múlva sorra kerülő választások fényében nyer értelmet. Eszerint nem csupán arról van szó, amit már említettünk, hogy a kormányfő kifelé üzen: „Látjátok, emberek, a sorosista ellenzékkel szemben a mieink lemondanak, ha piszkos ügybe keverednek!”, hanem befelé is: „Látjátok, elvtársak, aki úgy lop, hogy lebukik, annak személyesen vágom el a torkát.” Nem elég korruptnak lenni, annak még látszani sem szabad. Aki ezt nem érti,

aki elszúrja, aki balek, és aki ezzel a következő választási győzelmet teszi kockára, azt bedarálja a nemzeti együttműködés rendszere.

Lehet, hogy Orbán már nyáron tudomást szerzett Völner végrehajtós bizniszéről, és miután elegánsan a nyakába tették a „Je Suis Pegasus” táblát, hogy az államtitkárral vitessék el a balhét, most még kampánybűnbakként is felhasználják? Áldozatként, akit nagy nyilvánosság előtt ajánlanak fel a választások istenének? És az áldozati füstből, amely még egy korruptnak tartott kabinetet terített be, a negyedik Orbán-kormány a tisztaság és a jogállam büszke védelmezőjeként lép majd elő? Ha így van, Völner Pál lesz a NER posztmodern Dugovics Titusza, aki már nem önszántából vetette le magát, hanem akit a saját várkapitánya lökött a mélybe a győzelemért. 

A szerző a Második Reformkor Alapítvány vezetője.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. 

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép:  Völner Pál az Országgyűlés plenáris ülésén 2021. november 8-án. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)



  • Vennék
  • Hírek