Tíz év alatt harmadára csökkent a nélkülözők és felére a szegénység kockázatának kitettek száma

Baloldali politikusok, elemzők és a „független-objektív” média rendszeresen visszatérő állítása, hogy a szerencsétlen vidéki választók buták, a saját érdekeik ellen szavaznak, mivel a lakosság döntő többsége rettenetes mértékben szegényedik. Rendszeresen írnak az ország kettészakadásáról, a növekvő szegénységről, a 99 százalék romló helyzetéről, aláírásokat gyűjtenek a munkanélküliek ellátásának meghosszabbításáról stb. Ezt annyiszor elmondták, leírták már az állítólag nem létező, egyébként nagy példányszámban olvasott ellenzéki sajtóban, hogy nagyon sokan, értelmiségiek is, ezt már axiómaként elfogadják. 

Az Európai Unióban egységes módszertan, egységes sztenderdek szerint mérik a szegénységet, és ez alapján a valóság teljesen más. Az Eurostat összehasonlítható adatai szerint az uniós országok közül Magyarországon csökkent az egyik legnagyobb mértékben a szegénység. A számok mellbevágók: 

Lehetséges, hogy akik megvetően szoktak nyilatkozgatni az érdekeiket fel nem ismerő szavazókról, valójában egy párhuzamos valóságban élnek?

Annak érdekében, hogy komolyan beszéljünk a szegénységről, a KSH és az Eurostat adataiból induljunk ki. A szegénységet az Európa 2020 stratégia bevezetése óta az unió valamennyi tagállamában egységes mutatószámrendszer alapján mérik. A fő indikátor a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség arányának (AROPE: At Risk of Poverty or Social Exclusion) mérőszáma. Ez az összetett szegénységi mutató három részindikátort foglal magában:

• súlyos anyagi deprivációban érintettek aránya,
• nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya (munkaszegénység),
• relatív jövedelmi szegénységi arány,

A súlyos anyagi deprivációban élők száma

Az anyagi depriváció bizonyos javaktól és szolgáltatásoktól való megfosztottságot jelent, nélkülözésben élőknek is szokták fordítani. A nemzetközi sztenderdek alapján ha valaki négyben érintett a kilenc tételből, azt súlyosan depriváltnak tekintjük

Magyarországon 2010-ben 2 millió 234 ezer ember élt súlyos nélkülözésben, ami a népesség 23,4 százalékát jelentette. 2020-ban, tíz év „folyamatos elszegényedés után” a népesség 8,5 százalékát, azaz 795 ezer főt érintett a súlyos anyagi nélkülözés. Az anyagilag súlyosan depriváltak száma 65 százalékkal, 1 millió 462 ezer fővel, azaz egyharmadára csökkent. Meglepő? 

Érdemes végignézni a hat legfontosabb tétel alakulását 2010 és 2020 között. (A telefon, televízió és mosogatógép hiánya olyan alacsony számú, hogy azokkal statisztikailag nem érdemes foglalkozni.)

A grafikonon látszik, hogy 2012–13-ig az adatok romlanak, de utána erőteljes javulásnak indultak. Érdemes a 2010-es és a 2020-as adatokat összevetni.

2010 (%) 2020 (%)

1) Hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralék 24,4 11,2

2) Váratlan kiadások fedezetének hiánya 74,4 34,8

6) Anyagi okból nincs személygépkocsija 23,4 13,5

7) Évi egyhetes üdülés hiánya 66,3 40,7

8) Kétnaponta húsételfogyasztás hiánya (anyagi okból) 29,2 12,2

9) Lakás megfelelő fűtésének hiánya 12,2 5,4

Súlyos anyagi deprivációs ráta (minimum négy tétel) 23,4 8,3

1 százalék 96 ezer, azaz közel százezer ember jelent. Ez alapján 2010-hez képest

• 1,3 millióval kevesebb embernek van fizetési hátraléka,
• négymillió emberrel többnek van pénze váratlan kiadásokra, 
• egymillió emberrel többnek van személygépkocsija,
• 1,7 millióval több ember tud rendszeresen húst fogyasztani,
• 2,5 millió emberrel több tud elmenni egy hétre nyaralni, 
• 680 ezerrel csökkent azok száma, akik nem tudják fűteni a lakásukat.

A polgári kormány teljesítményét méltányosabb 2012-től vizsgálni, mert a kormányzás első két évében a Gyurcsány-kormány okozta zuhanórepülést kellett megállítani (eladósodottság, devizaadósság, nagy költségvetési hiány, magas jegybanki alapkamat stb.).

A nyugdíjasokat vizsgálva az MSZP–SZDSZ-kormánynak nem sikerült érdemben csökkentenie a 65 év felettiek között a súlyos nélkülözésben élők számát. Az elmúlt években azonban igen. 

A baloldalon sokan hivatkoznak a romákra. Ez valóban hatalmas probléma, de a kormányzásuk végén sokkal rosszabb volt a cigányság helyzete. 2012-ben 78,1 százalék volt a nélkülözésben élő romák aránya, ami 2019-re 30,1 százalékra csökkent, de a járvány alatti visszaesés súlyosabban érintette a romákat, és 2020-ra ismét 46,3 százalékra nőtt. Mivel a magyar gazdaság elsők között tért magához az unióban, 2021-ben a ’19-eshez hasonló adatban reménykedhetünk.

Tanulságos a magyar folyamatokat nemzetközi összehasonlításban is megnézni. 2012 óta Bulgária után (–24,7 százalékpont), Lettországgal holtversenyben Magyarországon (–18,3 százalékpont) csökkent a második legnagyobb mértékben a nélkülözésben élők aránya, és már csak 1,6 százalékkal maradunk el az uniós átlagtól. (Sajnos a KSH a háztartások jövedelmi helyzetének adatai és az Eurostat adatai között van egy év eltolódás. Amikor lehetett, a frissebb adatot használtam, de a nemzetközi összehasonlításban a régebbi adatok szerepelnek.) Ha 2010-hez viszonyítunk, akkor pedig a harmadik legnagyobb mértékű a csökkenés.

Ezzel nem akarom azt állítani, hogy minden rendben lenne. Magyarországon 2020-ban még mindig 795 ezer ember él nagyon nagy nélkülözések között, de ez a szám mégiscsak harmadrésze annak, amit a baloldal örökül hagyott. 

Alacsony munkaintenzitású háztartások

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés második komponense a munkaszegénységet méri a nagyon alacsony munkaintenzitás-mutatóval. Azok a háztartások tartoznak a nagyon alacsony munkaintenzitásúak közé, amelyekben a munkaképes korú tagok a lehetséges munkaidejük kevesebb mint húsz százalékát töltötték munkával a kérdezést megelőző évben. A foglalkoztatottsági adatok ismeretében nem meglepő, hogy ezen a területen is jelentős javulás történt. 

A nyolc százalékpontos csökkenés a második legnagyobb Írország után. Eközben az uniós átlag 11,5 százalékról csak 9,5 százalékra csökkent. Az Eurostat adatai szerint Magyarországon feleannyian élnek alacsony munkaintenzitású háztartásban, mint az uniós országok átlagában. 

 Hogy sikerült ez elérni?

A foglalkoztatottság adatait sokan ismerik: 

Ezalatt a munkanélküliség 2021 novemberére 11,2 százalékról 3,7 százalékra javult. Ez egyáltalán nem természetes! Ma már jóval kedvezőbb helyzetben vagyunk az euróövezetnél, ahol a munkanélküliségi ráta 7,3 százalék.

2010-ben a foglalkoztatottsági ráta 55,4 százalék volt Magyarországon, ami 8,6 százalékkal maradt el az unió átlagától. 2020-ra ez 69,7 százalékra javult, 2021 novemberére a foglalkoztatottsági arány 73,9 százalékra nőtt, amivel már meghaladjuk az unió átlagát. (A korrektség megkívánja, hogy jelezzem, 2021-től a nők esetében változott a metodika, a tavalyi évtől ha van munkahelyük, a gyeden, gyesen lévőket is foglalkoztatottnak számolják, ezért itt is a kedvezőtlenebb, 2020-as adatokkal szemléltettem a változást.)

Érdekes megnézni a nemenkénti bontást is. 2011-ben a magyar férfiak foglalkoztatási rátájánál csak Litvánia mutatója volt kedvezőtlenebb. 2020-ra a legnagyobb, 16,3 százalékpontos növekedés Magyarországon következett be, amivel 19 (!) helyet tudtunk előrelépni a tagországi rangsorban, így a hetedik helyre kerültünk. Ezalatt a magyar nők foglalkoztatási rátája 12 százalékponttal nőtt, ami a második legnagyobb növekedés az unióban.

Relatív jövedelmi szegénység

A relatív jövedelmi szegénység azokat érinti, akiknek a jövedelme nem haladja meg az ekvivalens mediánjövedelem hatvan százalékát. A relatív mutató nem az egyén abszolút jövedelmi helyzetét tükrözi, hanem arról ad képet, hogy az adott személy jövedelme hogyan viszonyul a társadalom többi tagjának jövedelméhez, azaz valójában egy jövedelemeloszlási adat. Ha egy országban mindenkinek kétszeresére, háromszorosára vagy százszorosára emelkedik a jövedelme, akkor ez a mutató változatlan marad, hiszen egymáshoz képest a jövedelmi arányok nem változnak. Az ellenzék gyakran kiragadott relatív jövedelmi szegénységi adatokkal próbálja igazolni, hogy nő a szegénység nálunk, de itt is érdemes megnézni az adatokat idősoros és országonkénti bontásban egyaránt.

2012-ben Magyarországon az emberek 14,3 százaléka élt relatív jövedelmi szegénységben, ami 2020-ra 12,3 százalékra csökkent, eközben az unióban a 2010-es 16,9 százalékról 2020-ra 17,1 százalékra nőtt. Az Eurostat adatai szerint a relatív jövedelmi szegények aránya Magyarországon (Csehország, Szlovákia, Dánia és Finnország után) az ötödik legkisebb a 27 uniós ország közül. A „független-objektív” újságokat olvasók számára – tapasztalataim szerint – ez is teljességgel hihetetlen, mivel folyamatosan a társadalom kettészakadásáról szoktak olvasni. (Magyarország a közhiedelemmel ellentétben az egyéb jövedelemeloszlási adatok alapján, mint a Gini-együttható vagy a legszegényebb és leggazdagabb ötöd aránya is az alacsonyabb jövedelemkülönbségű országok közé tartozik.)

Felére csökkent a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya

Az unióban a szegénységet a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatának arányával fejezik ki, ami a fentebb írt indikátorokból (súlyos anyagi deprivációban érintettek aránya, nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya, relatív jövedelmi szegénységi arány) áll össze.

Mivel mindhárom részindikátorban nagyot javult Magyarország helyzete, ezért talán már nem is annyira meglepő, hogy az egységes mérőszámban is az egyik legnagyobb javulás nálunk történt.

A gyermekes családok esetén még nagyobb mértékű a csökkenés, a 65 évesnél idősebbek körében az átlagosnál kisebb mértékű volt. Hiába javult jelentősen a roma népesség helyzete, a 2020-as adatfelvétel szerint sajnos 53 százalékuk továbbra is érintett ebben a dimenzióban, ami komoly feladatot jelent a következő évekre. 

Ha megnézzük az uniós országokkal összehasonlítva, akkor itt is azt látjuk, hogy nagyot léptünk előre. Ennél kedvezőbb mutatókkal csak két skandináv ország, Dánia és Finnország, néhány volt szocialista ország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia, valamint Hollandia és Ausztria rendelkezik, miközben magasabb az arányuk Svédországban, Franciaországban, Belgiumban vagy Németországban.

Tudom, hogy ezeket az Eurostat-adatokat látva sokan hitetlenkednek, hiszen nem erről szoktak olvasni a baloldali-liberális lapokban. Ezek az adatok egységes sztenderdek szerint készültek, és próbálják idősoron és nemzetközi összehasonlításban is megmutatni a lejátszódó folyamatokat. Bár nyilván más Luxemburgban, Svédországban vagy Németországban relatív szegénynek lenni, de az mégis egyértelmű, hogy az elmúlt években Magyarországon sikerült az egyik legnagyobb arányban visszaszorítani a szegénységet. 

Lehet csirke far-hátazni, parizert enni, de azt kevesen gondolhatják komolyan, hogy a régi, segélyezésre alapuló módszerekkel ennél jobb eredményt lehetett volna elérni. Nem! Ezt egyszer már kipróbáltuk. A 2002 és 2010 közötti kormány minden mutató szerint az egyik legrosszabb teljesítményt tudta felmutatni az unióban. A visegrádi országok gyorsabban fejlődtek, Szlovákia 2010-re elszáguldott mellettünk (tavaly visszaelőztük őket), a gazdaság romokban volt, és a munkanélküliség, valamint a szegénység nem csökkent. Most is a régi módon folytatnák. Gyurcsány Ferencék receptjével lényegesen kevesebb lenne a munkahely, sokkal többen lennének a szegények és kétségkívül több lenne a segély. Amikor az ország nagy részén munkaerőhiány van, akkor alapjövedelemről beszélnek, és a munkanélküli-járadék megemeléséért gyűjtenek aláírást. (Nem is csoda, hogy nehezen gyűlt.) 

Mindent bíráltak, ami a foglalkoztatottság növekedéséhez és a szegénység visszaszorításához vezetett: a közmunkaprogramot, a rezsicsökkentést, a keleti nyitást, a gazdaságösztönző támogatásokat. Tíz évvel ezelőtt a foglalkoztatottak számának nagymértékű növelését lehetetlennek tartották, és hangosan méltatlankodtak a parlamentben, amikor Orbán Viktor miniszterelnök azt ígérte, legalább annyi munkahelyet teremtünk, mint amennyit a járvány elvitt. Bár nem hitték, azóta sikerült. Vajon tudtak volna annyi munkahelyet teremteni, amennyit lehetetlennek tartottak?

Az ellenzék által sokat bírált gazdaságpolitika, a munkaalapú gazdaság működött, működik. Ma már természetesnek vesszük, hogy az ország nagy részén könnyű munkát találni, és a cégek versengenek a munkavállalókért, ami miatt emelkednek a bérek. Természetesen vannak még bőven feladatok. Hiába csökkent harmadára a nélkülözők száma, de

Ugyanakkor az adatokból egyértelműen látszik, hogy a polgári kormány gazdaságpolitikájának köszönhetően sokkal több embernek sikerült kitörnie a szegénységből. Mivel Magyarország az elsők között érte el a járvány előtti gazdasági teljesítményét, egyértelmű, hogy a 2021–22-es szegénységi adatok jóval kedvezőbbek lesznek a 2020-asnál, és gyorsabban javultak az uniós országok többségének az adatainál. A gazdasági előrejelzések szerint Magyarországon az elkövetkező években tovább nő a foglalkoztatottság, erőteljes bérnövekedés várható, és a gazdasági felzárkózásunk az unióhoz gyorsulni fog. Ezen az úton kell továbbmennünk, nem szabad visszafordulnunk! 

A szerző országgyűlési képviselő, szociológus.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép: Gyöngyöspata és a Rédei-Nagy-patak 2015. március 24-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)