Ezért nem szolgálná az orosz érdekeket egy katonai konfliktus
További Vélemény cikkek
„Ezért az, aki igazán jártas a hadsereg alkalmazásában, úgy hódoltathatja meg az [ellenséges] sereget, hogy csatát sem vív vele” – írja a legismertebb kínai stratéga, Szun-ce A háború művészete című ősi művében. Talán az orosz stratégák is komolyan vették ezen útmutatást, és céljaiknak megfelelő eredmények elérésére készülnek csata nélkül.
Oroszország szerint nincs szó semmilyen katonai támadásról Ukrajna vagy más ország ellen. A biztonsági aggályaik nem Ukrajnához önmagában kapcsolódnak, hanem a NATO egészéhez és különösen az Egyesült Államokhoz. Ezeket tehát nem lehet feloldani egy Ukrajna elleni támadás révén. Ráadásul az orosz döntéshozók jelzései alapján a diplomáciai egyeztetések újabb forduló(i) következnek. Mindezért – meglátásuk szerint – egy határozott, de egyértelmű és transzparens igényt fogalmaztak meg az euroatlanti szövetség felé a saját biztonsági aggodalmaik rendezése kapcsán. Mindenki eldöntheti, hogy hitelesnek tartja-e az orosz érvelést. Ugyanakkor tény, hogy a jelenleg terítékre kerülő biztonsági aggályok nem számítanak meglepetésnek, hiszen ezeket nyíltan először Putyin 2007-ben a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián fogalmazta meg, és a mostani tárgyalások – talán nem véletlenül – éppen egybeesnek a beszéd tizenöt éves évfordulójával. Egy fontos különbség azonban bekövetkezett tizenöt év alatt, nevezetesen hogy míg 2007-ben az orosz felvetés nem rendelkezett nyílt támogatókkal, addig 2022-ben felsorakozott mögé Kína, illetve több kisebb nemzetközi szereplő is.
Miként illeszkedik a katonai erődemonstráció az orosz stratégiába?
Kétségtelenül összetett kérdés, amelyre nem lehet leegyszerűsített, egydimenziós választ adni. Mégis be lehet mutatni egy-egy értelmezést, olvasatot, és ezzel hozzájárulni a jelenlegi helyzet megértéséhez. Az orosz nyilatkozatok számos gyakorlati okot sorolnak fel, amelyek részben megmagyarázzák és részben megvédik az erődemonstrációt: a kelet-ukrajnai szakadár régiók elleni támadás elrettentésétől kezdve az orosz biztonsági aggályok komolyan vételének kikényszerítéséig. A gyakorlatban valószínű, hogy mindegyik ok kisebb-nagyobb mértékben hozzájárulhatott a katonai erődemonstráció alkalmazásának döntéséhez.
Mi mindent tud elérni Oroszország csata nélkül? Az orosz stratégák szempontjából potenciális előnyökből többet is fel lehet sorolni, ahogy erre a napokban rámutatott Michael Cox brit kutató.
Először is a jelenlegi krízisnek csak egyik eleme az orosz katonai erődemonstráció, a másik – potenciálisan akár jelentősebb – része a nyugati reakció, amelynek alapja az a sok szempontból mitikus Oroszország-kép, amely az elmúlt évtizedben felépült.
A jelenlegi krízis egyfelől negatív hatással van az euroatlanti szövetségi rendszerre. Az orosz–nyugati konfliktus előtérbe helyezi például azt a tényt, hogy a földrajzi elhelyezkedés fényében a szövetségi rendszer egyes szereplői másképp értékelik a kialakult helyzetet és az abból fakadó potenciális következményeket. Míg Irak vagy Afganisztán amerikai és európai szempontból is elég távoli – bár nyilván itt is volt különbség, és a hatásuk így is érezhető az USA-ban és az EU-ban egyaránt –, addig a mostani konfliktus Európában található, hatásai közvetlenek az európai országokra nézve, és csupán közvetettek az Egyesült Államokra. Ráadásul az amerikai és az európai gazdaságok is eltérő módon viselnék a konfliktus terhét, mert az utóbbiak kiemelt kapcsolatokkal rendelkeznek mind Oroszország, mind Ukrajna gazdaságával, így a közös válaszok megfogalmazása nehéznek bizonyul.
Mindez felerősíti azokat a törésvonalakat a nyugati közösségen belül, amelyek egyébként is jelen vannak, de általában nem kritikusak. Ilyen például az Északi Áramlat 2. kérdésköre, az európai stratégiai autonómia kérdésköre és a kapcsolódó francia törekvések,
ráadásul még jelen vannak az elmúlt időszak vitái, például a franciákat nehéz helyzetbe hozó AUKUS-együttműködés vagy az afganisztáni kivonulás körüli negatív tapasztalatok és viták, a török–amerikai viták az orosz fegyvervásárlások kapcsán, vagy a Trump-adminisztráció Európa-politikája stb. A törésvonalakat tovább élezi az elmúlt hónapokban tapasztalható, Németország és Franciaország elleni médiakampány is. Mindezen negatív hatások nem csupán az orosz lépésekből fakadnak, hanem az azokra adott nemzetközi válaszokból is. Látványos, hogy egyes kiemelten fontos NATO-tagállamok, mint Franciaország vagy Törökország másképp értékeli a katonai konfliktus lehetőségét, mint az Egyesült Államok döntéshozói.
A jelenlegi krízis másfelől rendkívül negatív hatással van Ukrajnára. A negatív gazdasági hatások (a gazdaság és az ukrán hrivnya gyengülése, a befektetések elszivárgása, potenciális befektetők elriasztása, kamatnövekedés stb.) mellett ott van az általános társadalmi-politikai destabilizáció (Covid idején nem kell részletezni, milyen negatív hatásai lehetnek a folyamatos stressz és félelem állapotának) és egyéb területeken tapasztalható káros fennakadások, például a légi közlekedésben. Zelenszkij elnök szerint a pánik eddig 12,5 milliárd ukrán hrivnyába került az államnak, és Ukrajnának 4,5 milliárd dollárra lenne szüksége csak ahhoz, hogy stabilizálja a gazdaságot. Ismét vegyük észre, hogy mindezen negatív hatások nem csupán az orosz lépésekből fakadnak, hanem az azokra adott nemzetközi reakciókból is. Nem meglepő tehát, hogy Ukrajna és az Egyesült Államok között is megjelentek a nézeteltérések.
A fenti, stratégiai szintű hatásokon túl az oroszok néhány fontos taktikai eredménnyel is számolhatnak. Több jel is arra utal, hogy a minszki megállapodások végrehajtása érdekében nyugati országok nyomást helyeznek Ukrajnára, bár az ukrán fél eddig sikeresen ellenállt ezeknek. Az Egyesült Államok és a NATO nyitottnak mutatkozik érdemi tárgyalásokra számos olyan kérdéskör esetén, amelyek kapcsán Oroszország több javaslattal élt korábban, és minden esetben elutasításra került: a külföldi haderő és a fegyverrendszerek Ukrajnában való megjelenésének kérdése, a fegyverkorlátozási kérdéskörök, a katonai incidensek megelőzésének kérdésköre, a katonai infrastruktúra kölcsönös ellenőrzésének lehetősége (kiemelten Romániában és Lengyelországban jelen lévő amerikai katonai installációk esetén) stb. Az euroatlanti közösségen belül a médiában és szakmai berkekben egyaránt megjelent az érdemi párbeszéd és a vita olyan kérdésekről, mint az európai biztonsági architektúra vagy a NATO bővítésének szükségessége (nem tévesztendő össze a NATO nyitott kapuk politikájának elvi védelme és az új tagok felvételéről szóló gyakorlati döntések meghozatala).
Persze mint a valóságban minden stratégiának és minden döntésnek, úgy ennek az orosz stratégiának is vannak Oroszország szempontjából negatív hatásai, például az Ukrajnába irányuló fegyverszállítások nyilvánvalóan aggályosak orosz szempontból, vagy részben az orosz gazdaságot is érik negatív hatások, még ha azok nem is olyan súlyosak (az orosz tőzsdéket és az orosz rubelt negatívan érinti, de például az olaj- és gázpiacokon árnövekedés tapasztalható), mint Ukrajna esetén; és lehetne még sorolni más, kisebb volumenű negatív externáliát.
Ez az érvelés csak egy példa arra, hogy az orosz haderő jelenléte miért nem feltétlenül jelenti a katonai konfliktust. Van számos más releváns tényező is, mint például az, hogy az orosz érdekeket nem szolgálná egy katonai konfliktus, az orosz célok többségét nem lehetne elérni egy ilyen konfliktus révén és így tovább.
Minden racionális érv és megfontolás cáfolja a katonai beavatkozás magas valószínűségét vagy azt, hogy az orosz döntéshozók végcélja egy katonai konfliktus lenne.
A háború elmarad, bár kétségtelen, hogy az alacsony valószínűséggel rendelkező forgatókönyv, amely szerint bármely szereplő részéről bekövetkező provokáció vagy explicit vörös vonalak áthágása felülírja az eddigi racionális tervezést, továbbra is az asztalon van immáron nyolcadik éve. Az előrejelzés kockázatos tevékenység, azonban szakmailag nagyon hasznos, mert lehetőséget ad arra, hogy idővel felülvizsgáljuk az előrejelzést, és tévedés esetén feltárjuk annak okait, tanuljunk belőlük.
A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is!
(Borítókép: Orosz harckocsik 2019. augusztus 21-én Szamaránál. Fotó: Anton Novoderezhkin / TASZSZ / Getty Images)