Kis lépés a gyerekvédelemért, hatalmas ugrás a tekintélyelvűségért

Míg Magyarországon választásokkal összekötött népszavazáson készülünk a gyerekeinket megvédeni, addig a britek nem verik nagydobra, de a nép megkérdezése nélkül hoznak hasonló, szóláskorlátozó intézkedéseket. Igaz, itt a célpont nem a szexuális vagy nemi kisebbségek, hanem en masse az egész brit társadalom. Beszédes ugyanakkor, hogy amíg a gyermekvédelmi / homofób / pedofil (kinek mi tetszik) népszavazás körüli felháborodástól zeng a magyar „független” média, addig a nyugati demokráciára mutogató médiumokban ennek az új törvénynek most nincs visszhangja. 

Pedig akinek fontos a szólásszabadság és szabad véleménynyilvánításhoz való jog, ami a demokrácia alapját kéne hogy képezze, az nem mehet el szó nélkül a múlt héten közzétett online biztonsági törvény (Online Safety Bill) mellett. Az ezt kihirdető sajtóközlemény a „világ első online biztonsági jogszabályát” úgy élteti, mint ami „megvédi a gyerekeket a káros tartalmaktól, mint a pornográfia, és korlátozza az emberek hozzáférését tiltott tartalmakhoz, míg védi a szólásszabadságot”. Ez az utolsó tagmondat 

Immár arról van szó, hogy az állam kezébe kerül annak eldöntési joga, mi számít valósnak, milyen gondolat fejezhető ki, és mi cenzúrázható olyan techcégek által, mint a Facebook, a Twitter vagy a Google. Míg eddig ezen cégek saját meggyőződésükből döntöttek úgy, hogy bizonyos véleményeket megszűrnek, ezentúl ezeket állami nyomástól ösztönözve teszik. Az ezt szabályozó szerv, az Ofcom ugyanis az évi globális forgalmának akár tíz százalékára is megbüntetheti azt a céget, amely ezen szabályozásnak nem tesz eleget. Ezenkívül kényszerítheti, hogy változtasson létező közösségi szabályain, és blokkoljon bizonyos véleményeket és oldalakat.

Mi számít legális tartalomnak?

Azt, hogy milyen tartalom megengedett, egy másodlagos jogszabály határozza majd meg, amit jelenleg az országgyűlés tárgyal, és amit majd az alsóháznak és a felsőháznak egyaránt el kell fogadnia. Ha lehet egy ezzel kapcsolatos, 2020-as hivatalos kormánykiadványra támaszkodni, ártalmasnak számíthat majd minden hamis információ, zaklatás vagy akár olyan tartalom, ami valaki számára komoly mentális vagy érzelmi hatással bír.

A hamis információ vagy sértő tartalom persze nehezen meghatározható, mindenesetre nem túl jó jel, hogy a jelenlegi törvény „legális, de káros” tartalmakról beszél, amik „felnőttek számára elérhetőek”, és magukban foglalnak olyan problémákat, mint például a sértegetés és zaklatás. 

Nem kívánom senkinek, hogy online terror áldozatává váljon, de fontosnak tartom, hogy az emberek különböző, akár számukra nem tetsző gondolatokkal is szembesülhessenek. Ez ugyanis az alapja a kritikus gondolkozásnak. Nyugaton sajnos egyre inkább azt látjuk, hogy 

Az Egyesült Királyságban ugyanis bűncselekménynek számít minden olyan eset, ahol az áldozat vagy akárki más úgy érzi, hogy az incidens alapja előítéleten alapul valaki rassza, vallása, szexualitása, fogyatéka, transzsága vagy akár ennek vélelme okán. Így akár arra is rendőr hívható, aki megsért azzal, hogy „debil vagy”.

Ma hamis információ, holnap tény

Annak megállapítását sem szerencsés az államra vagy szervezeteinek megítélésére bízni, hogy mi minősül hamis információnak. Intő példa erre az orosz köztévé információdiktatúrája, de a koronavírus-járvány részleteinek kommunikálása is. 2020 áprilisában nem lehetett a vírus laboratóriumi eredetéről beszélni, azóta viszont egyre több kutató támasztja ezt alá. Emlékszünk, az oltottakról sem lehetett kijelenteni, hogy továbbra is fertőzhetnek, aztán ez a „tény” is megdőlt. 

Ez mind azt jelzi, az államtól nem lehet elvárni, hogy megmondja, mely információ igaz, ki számít mondjuk nőnek vagy férfinak, vagy éppen mi a család fogalma. Ezért is csodálkozom a felháborodás hiányán ezen új törvény kapcsán.

A nyugati tekintélyuralmi rendszer kiépítése nem ma kezdődött, mégis a kelleténél kevesebb figyelmet kap liberális körökben. Sőt a koronavírus kapcsán például épp a baloldali sajtó harsogta Európa-szerte a lezárások és az egyre erősebb korlátozások fontosságát. Alapvető jogainkat, mint például a gyülekezéshez való jogot, szó nélkül engedték el a nyugati demokráciákban, ami persze egyre erősebb állami és rendőri beavatkozást szült.

Itt idézzük fel Sarah Everard esetét, akit tavaly márciusban a Covid-lezárási szabályokra hivatkozva az utcán megbilincselt, majd brutálisan meggyilkolt egy brit rendőr. Nem elég, hogy a pandémiás szabályokat felhozva félemlítette meg és kötelezte együttműködésre áldozatát a tettes, később ugyanezt a szabályt hangoztatta a londoni rendőrség, amikor a lány emlékére szervezett virrasztáson az összegyűlteket erőszakkal feloszlatta. 

Talán nem is véletlen, hogy ugyanebben az évben – talán a koronavírus-lezárások sikerén felbuzdulva – nyújtotta be a brit országgyűlés a tüntetéseket megkötő törvényjavaslatát (Police, Crime, Sentencing and Courts Bill 2021). Bár a jogszabály körül jelenleg is vita folyik (az alsó- és felsőház még nem jutott konszenzusra), az biztos, hogy az új törvény jelen formájában nagy csapást mérne a tüntetőkre és minden demokráciakedvelőre. A rendőrség ugyanis megszabhatná a tüntetések kezdetének és végének az idejét, szabályozhatná ezeken a hangerőt. Aki pedig az előírásokat megszegi, 2500 font bírságra ítélhető egy egyszemélyes tüntetés esetében is. Vagyis e törvény alapján egy ember egy plakáttal és megafonnal büntethető lenne.

Mit üzen a brit törvény a magyar társadalomnak?

Még mielőtt figyelmen kívül hagynánk a brit online biztonsági törvényt, mondván, hogy ez minket, magyarokat nem érint, érdemes elgondolkodni azon, hogy a törvény kiterjed az egész világra, mivel „a szabályozó rendelkezik a szükséges hatáskörrel ahhoz, hogy megtegye a megfelelő lépéseket a hatálya alá tartozó valamennyi céggel szemben, függetlenül azok székhelyétől. Ez elengedhetetlen az internet globális jellege miatt.”

Hasznos lehet azon is eltűnődni, hogy mit is jelent a biztonság, ami e törvény alapját képezi. Ahogy a tájékoztató dokumentum leszögezi: az intézkedés „teljesíti a kormány elhivatottságát amellett, hogy az Egyesült Királyság a világ legbiztonságosabb helye lehessen az online térben való tartózkodáshoz”. Ehhez hasonló ígéretet persze hallottunk Magyarországon is a gyerekvédelmi népszavazás kapcsán, ami arra buzdít, hogy „védjük meg a gyerekeket”.

Én azt javaslom mindenkinek, aki a magyar kormány intézkedései és népszavazási kezdeményezése ellen felszólal, hogy tegyen ugyanígy, amikor a szabad szólás és véleménynyilvánítás jogát a világ bármelyik másik pontján megnyirbálják! Tanuljunk abból, hogy hova vezet, ha a szabadságot a kormány feláldozza a biztonság oltárán. Álljon itt a brit példa arra, miért fontos, hogy minden, az egyén autonómiájának talaján álló demokrácia a tekintélyelvűséget csírájában fojtsa el.

A szerző Londonban és Budapesten élő publicista.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Hollie Adams / AFP)